A végtelen lehetőségek iparága
Az űripar végtelen lehetőségeket nyit meg a vállalkozások előtt. Támogatási források is rendszeresen elérhetők a szektorban érdekelt piaci szereplők számára.
Egyre hangosabb kórusban fogalmazzák meg kételyeiket külföldi és hazai elemzők a kormány gazdaságpolitikai céljaival kapcsolatban. Több londoni pénzintézet a múlt héten nyilatkozatban kérdőjelezte meg, hogy az államháztartás idei évre tervezett, a bruttó hazai termék (GDP) 4,7 százalékos hiánya - amely az EU új módszertana szerint, azaz a magánnyugdíj-pénztári befizetésekkel korrigálva csak 3,6 százalék (HVG, 2005. március 26.) - tartható volna. Velük egy időben Adamecz Péter, a Magyar Nemzeti Bank (MNB) alelnöke a Reutersnek adott nyilatkozatában "reális előrejelzésnek" az 5,4 százalékos - korrigálatlan - deficitet tekinti, ami a hírügynökség által megkérdezett elemzők tippjeiből számolt 5,2 százalékos átlagnál is pesszimistább prognózis; jobb viszont, mint az OTP Bank Rt. kutatói által újabban megjelölt 5,6 százalék.
A kincstári változat szerint azonban a deficitcélt egyelőre semmi nem veszélyezteti. Az első négy hónap 729,2 milliárd forintos - az éves előirányzat 69,4 százalékára tehető - hiányában ugyanis benne foglaltatik az a 127 milliárd forint, amelyet az adóhatóság az általánosforgalmiadó(áfa)-visszaigénylések ellenőrzése után az idén fizetett vissza, ám az nem az idei, hanem a tavalyi évre könyvelendő el. Épp úgy, mint a mezőgazdasági termelőknek még 2004-ben faktorálással nyújtott, de csak az idén leszámítolt 46,5 milliárd forintos támogatás. Ez a két tétel önmagában is a GDP 0,8 százalékát teszi ki. Ennek alapján - bár a Pénzügyminisztérium szerint a 986,4 milliárd forintra prognosztizált első félévi deficit erősen megközelíti az egész évre tervezett 1022,9 milliárdot - Katona Tamás politikai államtitkár váltig hangoztatja, hogy a cél elérhető. E véleménye mellett múlt heti sajtótájékoztatóján azzal is érvelt, hogy júliusban és decemberben a büdzsé többlettel zár majd. Nála óvatosabb volt Veres János pénzügyminiszter, aki a múlt pénteken a Napkelte című televíziós műsorban és a Dow Jones hírügynökségnek is a költségvetés egyenlegét javító intézkedések lehetőségét villantotta fel, bár nem részletezte azokat.
A bizalmatlansági listán Magyarországnak bérelt helye van, miután az elmúlt három év mindegyikében májusban vetődött fel először, hogy a deficitcél veszélybe került, és a pesszimista jövendölések legkésőbb őszre beigazolódtak. Csakhogy az idén ennek nem volna szabad bekövetkeznie: a Brüsszel által tavaly elindított túlzottdeficit-eljárás megengedhetetlenné tesz egy esetleges újabb kisiklást. Nem kedvez ugyanakkor a kutatói és befektetői megítélésnek az sem, hogy a gazdasági növekedés lényegesen lelassult. Az ipari termelés az első negyedévben csupán 1,7 százalékkal haladta meg az egy évvel ezelőttit, és lefékeződött az export 2004-re jellemző dinamizmusa is; bár az euróban kifejezett kivitel még tekintélyes, 9,7 százalékos növekedést mutat, az elmúlt egy év árfolyamváltozásai következtében ez forintban csupán 3 százaléknak felel meg (lásd táblázatunkat a 90. oldalon). Szintén a gazdaság megtorpanására utal az egy év alatt 1 teljes százalékpontot ugró, 7,1 százalékos munkanélküliség.
Második oldal (Oldaltörés)
A GDP bővülését az idei első három hónapban mindössze 3 százalék körülire becsülte - az Eurostat módszerét alkalmazva - az Ecostat Gazdaságelemző és Informatikai Intézet (HVG, 2005. május 21.), a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) saját gyorsjelentésével május 31-én áll elő. Veres János nyilatkozatából kiderül, hogy ezt követheti a kormányzati program felülvizsgálata. A Reuters által megkérdezett elemzők az idei év egészében átlagosan 3,4 százalékos növekedést várnak, az OTP pedig csupán 3,1 százalékot. A kormány eredetileg 4 százalékra számított, de a büdzsét kellő óvatosságból 3,8 százalékos növekedést feltételezve kalkulálta ki; meglehet, ez is túlontúl bizakodó szcenárió.
HVG |
A növekedés lassulásának, csakúgy, mint 2001-2002 fordulóján - amikor szintén a 3 százalék közelébe, átmenetileg az alá esett az ütem -, részben külgazdasági okai vannak. Az eurózóna az első negyedévben az Eurostat becslése szerint csupán 1,4 százalékos növekedést produkált az előző év azonos időszakához viszonyítva (szemben az egy évvel korábbi 1,7 százalékkal), az ipari termelés márciusban csökkent, a munkanélküliség pedig - ha egy év alatt minimális mértékben is - 8,9 százalékra nőtt. A konjunktúra romlása "lehúzta" a kelet-közép-európai régió gazdaságát: márciusban csupán Csehország ipara nőtt valamelyest, Lengyelországé, Szlovákiáé és Szlovéniáé csökkent.
Csakhogy míg 2001-2002-ben a magyar kormányzat a belső kereslet élénkítésével - költségvetési költekezéssel, béremelésekkel, a nagyvonalú lakástámogatás jóvoltából - ki tudta emelni a gazdaságot a lejtmenetből, erre most nincs lehetőség. Ellenkezőleg, a gazdaságba pumpált pénzek időszakát az államháztartási hiány lefaragásának a kényszere követi, ami - halovány eredményei ellenére - önmagában is visszafogja a tempót. Az államadósság felduzzasztása árán végrehajtott gazdaságélénkítést az adósságspirál fékezésének kell - vagy inkább kellene - felváltania; már csak azért is, mert a központi költségvetés április végi, összességében 12 458 milliárd forintos adóssága vészesen közelít az euró bevezethetősége szempontjából kritikus (a GDP 60 százalékában meghatározott) mértékhez.
Máig érződik a 2001-2003 közötti időszakban elszenvedett versenyképesség-romlás hatása is, amelynek fő tényezői a termelékenység javulását meghaladó béremelések és a forint erősödése voltak. Az utóbbi egyes iparágakban drámai hatással járt: az olcsóbbá váló import és az egyre kevésbé jövedelmező export következtében a KSH nemrég publikált kimutatása szerint 2004-re a textilipari termelés 2000-hez viszonyítva csaknem 15 százalékkal esett vissza, a bőr- és cipőipar pedig nagyjából a felére zsugorodott. Az élelmiszeripar tavalyi, 3,9 százalékos csökkenésében is meghatározó szerepe volt az enni- és innivaló - értékében - egyetlen év alatt 28 százalékkal meglódult importjának. Tavaly megállt ugyan a versenyképesség romlása, ám önmagában ettől a befektetők szemében a gazdasági környezet nem vált vonzóbbá regionális riválisainkhoz viszonyítva. Különösen, mivel az uniós túlzottdeficit-eljárás következtében a magyar növekedési és egyensúlyi adatokat megkülönböztetett figyelem - és a jelek szerint gyanakvás - övezi.
Harmadik oldal (Oldaltörés)
A költségvetési kiigazítás hagyományos eszközeit - a privatizáció és az állami ingatlanok értékesítésének gyorsítását, egyes kiadási tételek zárolását, a "fűnyíró" bevetését - a kormány mára gyakorlatilag kimerítette. Az előző pénzügyminiszter, Draskovics Tibor idei költségvetésében az állam működési költségei néhány területet leszámítva átlagosan 5 - reálértékben csaknem 9 - százalékkal csökkentek, a köztisztviselők 6 százalékos béremelését és 13. havi fizetését nem, a közalkalmazottakét pedig csak részben állja a büdzsé. Azokhoz a programokhoz, amelyekhez uniós támogatás is igénybe vehető, az önrészt leszámítva a központi költségvetés szinte semmivel nem járul hozzá. A fejlesztési-beruházási célok - gyorsforgalmi utak, kollégiumok, Művészetek Palotája, egy új televíziós székház, esetleg egy konferencia-központ - költségeit a kormány szintén kisöpörte a büdzséből, és a magán- vagy félmagán-félállami szektorra testálta.
Az állami beruházások piaci alapra helyezése és magántőkéből történő megvalósítása kétségkívül kreatív - és az Eurostat által is elfogadott - módszer az államháztartási adatok feljavítására, de a gazdaság egészének a hiteligényén nem enyhít. Ebből adódóan a fizetési mérleg elemzői körökben szintén aggodalmat kiváltó, a GDP 8,5-9 százaléka körüli hiánya az idén markánsan nem fog csökkenni. Ezt a tartós deficitet pedig egyre nehezebb finanszírozni, főleg ha a magas hozamokkal kecsegtető, feltörekvő piacok - mint amilyen a magyar is - iránt a tőke érdeklődése csillapodik. Ennek pedig a nemzetközi pénzpiacon már vannak jelei, amire az MNB vezetői egyre sűrűbben utalnak. E verbális figyelmeztetés ellenére a jegybank monetáris tanácsa hétfőn - ha nem is egyhangú döntéssel - 7,5 százalékról 7,25 százalékra csökkentette az alapkamatot. Pedig az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank is jelezte aggályait: mivel a forintalapú államadósság 30 százaléka külföldi befektetők kezében van, a további költségvetési elcsúszások árfolyamkilengésekhez vezethetnek, ami destabilizáló hatást gyakorolhat a gazdaságra - állapította meg múlt vasárnap kiadott jelentésében.
Brüsszel a nyár közepére vár programot a kormánytól az államháztartási deficit tartós lefaragására, és a 100 lépés eddig meghirdetett céljai (HVG, 2005. május 14.) közül többet is - például az adó- és járulékalap szélesítését, az egészségügyi ellátás biztosítási alapra helyezését - minden bizonnyal örömmel fogad. Ám ezek legkorábban a jövő évtől kecsegtethetik a költségvetést némi többletbevétellel. A kormány gazdaságpolitikai mozgástere olyannyira szűk, hogy egyre hihetőbbé válik Gyurcsány Ferenc miniszterelnök és Veres János pénzügyminiszter sokat ismételt, egybehangzó nyilatkozata: jövőre nem lesz választási költségvetés. Ilyen ugyanis csak az euró 2010-es bevezetésének az elhalasztása árán állítható össze, amire azonban még az oly pesszimista piaci elemzők sem számítanak.
FARKAS ZOLTÁN
