Interjú Megdet Rahimkulovval

HVG: Bár korábban azt nyilatkozta, hogy ciprusi családi vállalkozása, a Firthlion Ltd. számára a BorsodChem-részvények birtoklása csak pénzügyi befektetés, mégis inkább szakmai befektetőként, mondhatni egy családi vállalatbirodalom fejeként viselkedett, amikor múlt pénteken nagyobbik fiát, Timurt beválasztatta a cég igazgatóságába. Változott a stratégiája?

M. R.: Nem. A BorsodChemet (BC) továbbra is pénzügyi befektetésnek tekintem. Vagyis ha van esély legalább 50 százaléknyi árfolyamnyereség elérésére, azonnal értékesítjük vegyipari papírjainkat. Ennyi a minimálisan elvárt haszon minden invesztíciómnál. Egyelőre azonban még vásárolni szeretnék, mivel a cég jelenlegi, 2400 forint körüli tőzsdei árfolyama alulértékelt, a reális kurzus 4500-5000 forint lenne. Ezért a Firthlion mostani 10,15 százaléknyi tulajdonhányadát január-februárra 15-16 százalékosra kívánjuk növelni, a következő két-három évben pedig összesen mintegy 200-250 millió dollárt szeretnénk a BorsodChem papírjaiba invesztálni. Ez az össszeg a mai tőzsdei árfolyam alapján körülbelül 20 százaléknyi részesedéssel egyenlő. Tény, hogy minden egyes befektetési döntés előtt tucatnyi szempontot vizsgálunk meg, s ez alapján valóban úgy viselkedünk, mint egy szakmai tulajdonos. Ilyen fontos mérlegelési szempont például a nyereségesség, a fejlődési lehetőség, vagy hogy a társaság mennyire fogékony az új technológiák és műszaki megoldások felhasználása, illetve alkalmazása iránt, továbbá milyen a viszonya a környezethez. Azért van szükségem egy képviselőre az igazgatóságban, hogy belülről lássam a társaságot, s idejében azt mondhassam, tovább növelem a részesedésemet, mert jó irányba mennek a dolgok, vagy rosszul, ezért kiszállok. De ha most bárki hajlandó 3500 forintot fizetni nekem a BC-részvényekért, gondolkodás nélkül eladom neki a pakettemet.

HVG: Ugyanakkor az Antenna Hungária Rt.-ben (AH) még nagyobb, 15,85 százalékos részesedése van, mégsem törekedett arra, hogy képviselője a vezetésbe bekerüljön...

M. R.: Ha az Antenna Hungáriában nem lett volna, illetve nem lenne most is egy másik, meghatározó nagytulajdonos, korábban az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő Rt., jelenleg pedig a svájci Swisscom, amely 75 százalék plusz egy részvény tulajdoni hányaddal és szavazattal bír, akkor mindent elkövettem volna, hogy a képviselőmet bejuttassam az igazgatóságba.

HVG: A svájciak 5250 forintos nyilvános vételi ajánlata biztosítaná az ön által zsinórmértéknek tartott 50 százaléknyi hasznot?

M. R.: Igen. Még kicsit magasabb is annál.

HVG: Ha jól értjük, elfogadja az ajánlatot. Nem sértődött meg amiatt, hogy a 100 százalékra törő Swisscom nem akart tárgyalni önnel, mint nagyobb tulajdonossal, a kisbefektetőkénél magasabb ajánlatról?

M. R.: Nem akarok senkit megbántani, ezért diplomatikusan úgy fogalmaznék, hogy sem megerősíteni, sem cáfolni nem kívánom az értesülésüket. Ettől függetlenül azonban úgy döntöttem, eladom az AH-pakettemet 5250 forintért is.

HVG: A Molnál szerényebbek a céljai, egy korábbi nyilatkozata szerint mindössze 3 százalékra tör. Miért nem megy el a jelenleg még 10 százalékos szavazati korlátig, s próbál bekerülni az olajcég igazgatóságába is?

M. R.: Természetesen ha lenne elegendő forrásom, akkor a mostani 2 százaléknyi részesedésemet haladéktalanul 10 százaléknyira növelném.

HVG: Csak nem azt akarja mondani, hogy önnek, aki az egyik idei összesítés szerint 83 milliárd forintos vagyonával a leggazdagabb magyarországi üzletember, nincs elegendő forrása?

M. R.: Pedig így van. Még akkor is, ha ez a 83 milliárd jelentősen alábecsült adat, a tényleges vagyonom ugyanis ennek több mint a duplája.

HVG: A vagyonának hány százalékát működteti Magyarországon, illetve külföldön?

M. R.: A családi vállalkozásaink három, úgynevezett üzleti központot működtetnek: egyet Budapesten, körülbelül 600 millió dolláros vagyonnal, egyet Cipruson, mintegy 200 millióssal, egyet pedig Moszkvában, 120 millióssal. A budapesti központot én irányítom, a múlt kedden az ÁÉB Bank vezérigazgató-helyettesévé választott kisebbik fiammal, Ruszlánnal, az utóbbi kettőt pedig nagyobbik fiam, Timur igazgatja.

HVG: Igaz, hogy bányatulajdonos is?

M. R.: Nem. Valószínűleg onnan származhat az információja, hogy hitelt nyújtottunk egy orosz társaságnak, amely a visszafizetés fedezeteként szénbányák részvényeit jelölte meg.

HVG: Míg magyarországi és ciprusi érdekeltségei ismertek, keveset tudni oroszországi befektetéseiről. Melyek ezek?

M. R.: A moszkvai üzleti központunkat egy Intpro nevű cég irányítja. Három társaságban van összesen 120 millió dolláros részesedése: a Gazpromban 100 millió, a Szurgutnyeftegazban, valamint a Lukoilban 10-10 millió dollár. 2006-tól azonban fokozatosan csökkenteni szeretném oroszországi befektetéseinket, s a felszabadult forrásokat Magyarországra hozom. Ennek oka, hogy a 2007. évi parlamenti választások és a 2008-ban esedékes elnökválasztás miatt nőhetnek az oroszországi kockázatok. Ha az orosz alkotmány lehetővé tenné, hogy Putyin elnök úr a harmadik ciklusban is ezen a poszton maradjon, bátran növelném az oroszországi befektetéseimet. De figyelembe véve, hogy Oroszországban politikailag nem minden egyértelmű, a rendelkezésemre álló információk alapján egy sor komoly külföldi befektető mérlegeli, hogy ideiglenesen visszafogja ottani aktivitását.

HVG: Ezek szerint megváltoztatta volna azt a korábbi elképzelését, hogy 2007-ben szeretné elhagyni Magyarországot?

M. R.: Korábban valóban ez volt a szándékom, amikor még azt terveztem, hogy eladom a bankot. Azóta azonban Ruszlán fiam számomra is meglepő fejlődésen ment át. Ma már úgy látom, képes lehet az ÁÉB irányítására. Ezért a bank sorsáról szóló döntésemet három évvel elhalasztottam: 2008 végére, 2009 elejére. Akkor a bankári tevékenységemet mindenképpen befejezem. Ha három év múlva úgy ítélem meg, hogy Ruszlán eléggé rátermett, hogy vezesse a bankot, megtartom az ÁÉB-t. Ha nem, akkor eladom. E döntésemben elsősorban nem a pénz fog motiválni, hiszen az ÁÉB-ért már ma is kaphatnék 600 millió dollárt, vagyis annyit, amennyi a saját tőkéje. Idei adózott nyereségünk 100 millió dollár körül lesz. Az utóbbi másfél évben francia, osztrák, izraeli, olasz és magyar bankok jelezték vételi szándékukat. Egy azonban biztos: a döntésemnél nem leszek elfogult, nem befolyásol majd az, hogy a fiam így elesik-e egy jól menő bank vezérigazgatói székétől. Legutóbb például, amikor az igazgatóság a 2006. évi üzleti tervet tárgyalta, és Ruszlán kijelentette, hogy ő vállalja a felelősséget a bevételi mutató teljesüléséért, megkérdeztem tőle: ugye ezt nem azért teszed, mert a fiam vagy? Mert - tettem hozzá - egy perc kételyed se legyen, hogy ha ez a mutató nem teljesül, tőled ugyanúgy megválok, mint attól a munkatársunktól, aki ezt a bevételi előirányzatot megfogalmazta.

CSABAI KÁROLY