HVG

Egy kicsit levesszük a lábunkat a gázról, de nem lépünk rá a fékre - magyarázta a napokban Guy Quaden, az Európai Központi Bank (ECB) kormányzótanácsának belga tagja, miért is akarják december 1-jei ülésükön megemelni az irányadó kamatlábat. A monetáris szigorítás szándéka Jean-Claude Trichet ECB-elnöktől származik, aki pár nappal korábban egy unalmas frankfurti bankárkonferencián azzal dobta fel a hangulatot, hogy bejelentette: a kamatok két és fél éves történelmi mélységben tartása után a kormányzótanács kész az emelésre.

Az ECB - a Dánia, Nagy-Britannia és Svédország nélkül az EU régi tagjaira, vagyis - az eurózóna 12 tagállamára érvényes irányadó refinanszírozási kamatlábat megalakulásakor, illetve a közös valuta 1999-es bevezetésekor 3 százalékról indította, és legutóbb 2000 októberében emelte, 4,75 százalékra. Azóta viszont az európai gazdaság növekedésének élénkítése végett csak vágott rajta, és 2003 júniusa óta 2 százalékon tartotta. Az olajárak nekilódulása óta azonban az ECB kormányzótanácsának néhány, az infláció feléledésétől tartó tagja már többször is pedzegette a kamatemelés lehetőségét.

A monetáris szigorítást a bank szakértői azzal indokolják, hogy az afféle megelőző lépés, még mielőtt az áremelkedések felgyorsulnának. Az ECB deklarált feladata ugyanis az árstabilitás megőrzése, és az eurózóna inflációja az októberi adatok szerint 2,5 százalék volt, jócskán meghaladva a kívánatosnak tartott 2 százalékot. Ha az irányadó kamatlábat lapzártánk után valóban meg is emelik a várt 0,25 százalékponttal, a reálkamatláb még így is negatív marad, azaz a hitelfelvételi terhek nem nőnek számottevően.

Feleslegesnek és elsietettnek tartanák viszont sokan az ECB akcióját. Azt Jean-Claude Juncker luxemburgi kormányfő és pénzügyminiszter - az eurózóna pénzügyminiszteri tanácsának soros elnöke - korainak mondta, és sajtóértesülések szerint hasonlóan vélekedik kollégáinak többsége is. John Monks, az Európai Szakszervezetek Konföderációjának főtitkára pedig nemrég Brüsszelben győzködte Trichet-t. Határozott hangú szerkesztőségi véleményében nevezte feleslegesnek a mostani helyzetben a monetáris szigorítást a brit Financial Times gazdasági napilap is, mely csak annak tudott örülni, hogy az ECB elnöke egyelőre egyszeri kamatemelésre készül, nem pedig sorozatosra, mint teszi azt az amerikai jegybank szerepét ellátó Fed.

Indokolatlanul kiált farkast az infláció ügyében Trichet - véli az ellentábor -, az élelmiszerek és az energia szezonálisan ingadozó hatásától megtisztított maginfláció ugyanis változatlanul csak 1,5 százalék. Nincs nyomás a bérek oldaláról sem, hiszen - mint erre Monks is felhívta a figyelmet - a szakszervezetek visszafogott igényekkel álltak elő az eurózóna minden tagállamában. Mások attól tartanak, a mégoly szerény monetáris szigorítás is megakaszthatja a halvány gazdasági növekedést. Az Európai Bizottság (EB) adatai szerint az eurózóna hazai összterméke (GDP) a harmadik negyedévben éves szinten már 2,4 százalékkal gyarapodott, és a növekedés 2005 egészére - a lassúbb első fél év miatt - 1,5 százalék lesz, jövőre pedig 2,1 százalékra gyorsulhat. A kamatemelést szorgalmazók szerint ez az ütem is jelzi, hogy egy 0,25 százalékpontos lépés még elviselhető, ám az ellenzők már attól is a lendület megakadását féltik.

Trichet ugyanakkor nem visszakozhat az elemzők szerint, hiszen akkor meginoghat saját és az ECB szavahihetősége. Ráadásul a pénzpiacok már beárazták a kamatemelést. Az ECB lépése ugyanakkor cselekvésre kényszerítheti az eurózóna holdudvarát. Svédországban például arra számítanak, hogy a 1,5 százalékos történelmi mélységben lévő kamatlábat legkésőbb 2006 első negyedévében 0,25 százalékponttal megemelik, ami kellemetlen lehet az olcsó kölcsönök idején fogyasztói és jelzáloghitelekkel alaposan eladósodott lakosság számára.

A kamatemelés nyomás alá helyezheti az EU új kelet-közép-európai tagországainak jegybankjait is. Csehország, Lengyelország, Magyarország és Szlovákia az eurózóna tartósan alacsony kamatszintjét részben saját kamatai csökkentésére használta, részben arra, hogy viszonylag olcsón jusson külföldi kölcsönökhöz, nem is beszélve a belföldön euróban nyújtott fogyasztási és jelzáloghitelek népszerűségéről. Az ECB lépése így a régió kormányait, jegybankjait és lakosságát több területen is érzékenyen érintheti, kényszerű kamatemelést, illetve valutaárfolyam-csökkenést válthat ki, különösen ha a spekulatív befektetők ismét vonzóbbnak tartják az euróaktívákat. Elemzők szerint az ECB-t először a cseh és a szlovák jegybank követheti, míg a Reuters hírügynökség a jelentős költségvetési és folyó fizetésimérleg-hiánnyal küzdő Magyarországot tartja a legsebezhetőbbnek.

NAGY GÁBOR