A SocGen egyik párizsi brókere minden idők legnagyobb, jelenleg 4,9 milliárd euró névértékűre becsült csalárd származékos ügyletláncolatát építette ki, csak éppen a rossz irányban. Jérome Kerviel fiktív kliensszámlákat kreálva egymásra épülő hosszú pozíciókat vett fel, vagyis azonnali vételi és határidős eladási ügyletek láncolatát kötötte, arra játszva, hogy januárban a piacok emelkedni fognak.

Pénteki londoni értesülések szerint a bróker viszonylag alacsony kereskedési limitjét sokszorosan meghaladó értékű tranzakciókat a SocGen párizsi központjában már a múlt héten észrevették, és a bank befektetési részlegének vezetője szombaton behívatta Kervielt, aki azonnal mindent beismert, utána viszont eltűnt, és most sem tudják hol van.

A találgatások ettől a ponttól kezdődnek arról, hogy mennyiben járulhatott hozzá a csalárd ügyletek gyors lebontása a hét eleji európai tőzsdei összeomláshoz, és a keddi Fed-kamatcsökkentéshez.

Citybeli elemzések szerint az egymás hatását jellegüknél fogva többszörösen erősítő származékos tranzakciók leépítése olyan jelenségként tűnt fel a piacokon, mintha egyetlen megbízás mintegy 40 milliárd euró értékű értékpapír-eladásra szólt volna.

A Financial Times pénteki értesülése szerint a Fed-et a Banque de France - a francia jegybank - csak szerdán értesítette a SocGen-nél támadt "problémáról", vagyis egy nappal azután, hogy az amerikai központi bank minden idők legnagyobb, egy menetben végrehajtott kamatcsökkentését jelentette be, háromnegyed százalékponttal 3,50 süllyesztve irányadó szövetségi napikamatcélját.

A londoni gazdasági napilap értékelése szerint a SocGen gyors megszabadulása a kockázatos és halmozódó veszteségeket okozó opcióláncolattól legalábbis hozzájárult a hétfői meredek tőkepiaci zuhanásokhoz, amelyek "kiváltották a Federal Reserve másnapi drámai kamatcsökkentését".

A lap által idézett citybeli elemzők ugyanakkor hangsúlyozzák, hogy a piacok már a SocGen-pozíciók leépítése előtt esni kezdtek, részben az amerikai kötvényadósság-biztosítókkal kapcsolatos aggodalmak miatt. Ez utóbbiak abból eredtek, hogy a hitelminősítők elkezdték rontani ennek a pénzügyi ágazatnak a kockázati besorolásait, tekintettel a nem elsőrendű - subprime - amerikai jelzálogadósi körből kiindult általános adóskockázati romlásra. A rontott besorolású kötvénybiztosítók a rosszabb osztályzatok miatt maguk is gyengébb adóssá váltak, ami nehezíti tőkepiaci finanszírozásukat, és ez kihat azokra a bankokra is, amelyek ezeknél az intézményeknél kötnek fedezeti biztosításokat az általuk terített, sokszor subprime kötelezettségekkel egybecsomagolt adósságpiaci termékekre.

A SocGen-nél történt csalás mérete mellett eltörpül az eddigi legnagyobb ilyen ügy, amely Nick Leesonnak, az egykori Barings Bank szingapúri származékos részlegén dolgozó brókernek a nevéhez kötődik. Leeson még 1995-ben, szintén fiktív számlás derivatív ügyletek láncolatát felépítve ugyancsak rossz irányban fogadott, és miután a piacok akkor az ő várakozásaival ellentétben szintén zuhantak, hozzávetőleg 860 millió font veszteséget okozott a Baringsnak.

A City legrégebbi, több mint 200 éves - hagyományosan a brit királyi udvar pénzügyeit is kezelő -, ám kisméretű bank összeomlásához ez is elég volt, Leesont pedig több évi börtönre ítélték Szingapúrban.