Alan Greenspan. Nem jók az előrejelzési modellek © AP

A bankár hétfőn a londoni Financial Timesben tette közzé elemzését, amelyben kifejtette, hogy a szabályozói reformoknak nem szabad korlátozniuk a versenyt és a piaci rugalmasságot. Mindazonáltal úgy vélekedett, hogy a válság különösen keményen érinti a ma használt pénzügyi kockázatértékelési rendszert, amelynek számos eleme nem állta ki a nyomáspróbát. Ám reménykedik, hogy nem lesz az áldozatok között a kockázatviselő felek önfelügyelete és általánosságban véve a pénzügyi önszabályozás, mint a globális pénzügyi rendszer alapvető kiegyensúlyozó mechanizmusa.

A Fed volt elnöke szerint a bankrendszer tőkemegfelelési előírásait, amelyek az elmúlt két évtizedben alakultak ki, a legutóbbi tapasztalatok ismeretében „alaposan át fogják szabni, a magánbefektetők máris nagyobb tőkefedezeteket és kockázatterítést követelnek”.

Greenspan szerint biztosra vehető például, hogy a Nemzetközi Fizetések Bankjának (BIS) égisze alatt dolgozó bölcsek módosítani fogják a nemrég formába öntött Bázel-II. nemzetközi tőkemegfelelési szabályozási egyezményt. Kérdések merülnek fel emellett „a matematikailag elegáns” gazdasági előrejelző modellekkel kapcsolatban, amelyek ismét alkalmatlannak bizonyultak a pénzügyi válság vagy éppen a recesszió megjóslására.

Arra az önmaga által feltett kérdésre, hogy a folyamatok miképp alakulhattak ennyire rosszul, Greenspan azt a választ adja: az alapvető gond az, hogy mind a kockázati, mind az ökonometriai modellek – legyenek bármennyire összetettek – még túl egyszerűek ahhoz, hogy átfoghassák a világgazdaságot irányító változók teljességét.

A Federal Reserve volt vezetője szerint az igen fejlett statisztikai modellekre épülő kockázatkezelés ilyen gyenge szereplésének leghitelesebb magyarázata, hogy a becslésekhez „az eufória és a rettegés időszakaiból” egyaránt használnak alapadatokat, márpedig ezek dinamikáiban fontos különbségek vannak.

A hitel- és üzleti ciklusok félelem hajtotta visszaesési szakaszai a történelem tanúsága szerint sokkal rövidebbek és sokkal nagyobb hirtelenséggel kezdődnek, mint a bővülési szakaszok, ez utóbbiakat ugyanis a lassan, de halmozódóan felépülő eufória vezérli.

Az amerikai gazdaság az elmúlt fél évszázadnak alig a hetedét töltötte visszaeséssel. A kockázatkezelésnek azonban éppen erre az egyhetednyi időre kell a legjobban felkészülnie, áll Greenspan elemzésében.

A Fed volt vezetője szerint a fellendülési szakaszokban rendre tapasztalható furcsa piaci viselkedések oka az esetek zömében nem az, hogy a piaci szereplők nincsenek tudatában az adott esetben súlyos mértékben alulárazott kockázatoknak, hanem az – és ez az egyik nehezen megoldható probléma –, hogy a cégek attól tartanak: ha nem csatlakoznak az eufóriához, visszaszerezhetetlen piaci részesedéseket veszítenek.

Greenspan szerint nem lehet remélni, hogy a jövőbeni válságok jellemzői bármilyen biztonsággal előreláthatók lesznek. Ezért fontos, sőt döntő jelentőségű, hogy bármely piacszerkezeti és szabályozói reform és kiigazítás ne a piaci rugalmasság és a nyílt verseny kárára történjék, mert ezek a legmegbízhatóbb, leghatékonyabb védőeszközök a halmozódó gazdasági csődök ellen.