Olajmunkás a fúróplatform lépcsőjénél. Leáldozóban a szupermagas árak napja © AP

Sarkadi Szabó Kornél, a Cashline Értékpapír Zrt. vezető elemzője az olajár emelkedést egy lufi felfújásához hasonlítva elmondta: a léggömb előbb-utóbb kipukkan, azt azonban, hogy mikor és milyen árszinten, nem lehet megmondani, mert irracionális folyamatról van szó. Véleménye szerint az árcsökkenés még az idén bekövetkezik, jóval azelőtt, hogy az olaj hordónkénti ára elérné a 200 dollárt. Szerinte a lufi kipukkanásának előjele, hogy a 130-140 dollár körüli olajár már mindenki számára fájdalmasan magas, amit a központi bankok infláció elleni kirohanása, és a tőzsdék olajár generálta esése is mutat.

Úgy vélte, az árat nem az olaj hiánya mozgatja, hiszen elegendő van belőle a piacon. Megjegyezte, hogy az olajhiányról már mindenki hallott ugyan, de még senki sem tapasztalta. Egyetlen finomító sem állt le még olajhiány miatt, s ilyen okból egyetlen ország sem nyitotta meg még stratégiai készletét – tette hozzá.

Sarkadi Szabó Kornél szerint 200 dollárig biztosan nem nő a hordónkénti ár, s az is kétséges, hogy az esés előtt eléri-e a sokak által prognosztizált 150 dollárt. Azt azonban nem zárja ki, hogy lufi kipukkanása előtt még lesz egy olyan gyorsuló szakasz, amikor az ár tovább emelkedik. Konszolidált árként az elemző 50-90 dolláros szintet határozott meg.

Az elemző az árcsökkenésben azért is biztos, mert szerinte közgazdaságilag és józan ész szerint sem lehet igazolni a kialakult olajárat, az kifejezetten az árupiacokra áramló brutálisan növekvő tőke és forró pénz hatására emelkedett az elmúlt időszakban folyamatosan. Hozzátette, hogy ha maradna a magas olajár, akkor például Kínának 200-300 milliárd dollár többletkiadást jelentene az üzemanyagár-támogatás, ami az éves költségvetésnek mintegy a 10 százaléka. Ez pedig nem tartható fenn. Az elemző elmondta azt is, hogy az olajkitermelés hordónkénti határköltsége most mintegy 70 dollár, de például a szaúdiak 4-5 dollárért hoznak felszínre ugyanennyi olajat.

Duronelly Péter, a Budapest Alapkezelő Zrt. befektetési igazgatója kifejtette: ha lesz is korrekció az árat illetően, akkor az továbbra is jóval magasabb lesz 25-30 dollárnál, mint amit a korábbi években, például 2003 előtt megszoktunk. Úgy vélte, hogy az árat alapvetően nem a pénzügyi spekuláció hajtja fel, mivel jóval 100 dollár fölött is van kereslet az olajra, sőt a kereslet folyamatosan növekszik.

Az igazgató szerint az sem adna megoldást a problémára, ha az amerikai recesszió miatt a fejlődő országok exportvezérelt növekedése visszaesne. Ekkor ugyanis szuverén pénzügyi alapokban, illetve az akár devizatartalékokban tartott szabad pénzeiket – amelyek jelentős része jelenleg állampapírokban van – ezek az országok infrastruktúra-fejlesztésre, belső fogyasztásnövelésre fordítanák, ami szintén növelné a nyersanyagok iránti keresletet.

A buborékhatásról kifejtette, hoghy valószínűleg van olyan árszint, ami valóban negatívan hat a világgazdaság növekedésére, és jelentősen visszaveti a nyersanyagok iránti keresletet is, de hogy pontosan hol ez a pont, nem lehet megmondani előre. Az, hogy az árak innen esnek, önmagában természetes is lehet, hiszen olyan áremelkedés után, amit az elmúlt években magunk mögött tudhatunk, például egy 25-30 százalékos áresés sem több, mint korrekció.

Duronelly szerint arra is számítani kell, hogy az olajár szintje jelentősen magasabb lesz, mint azt az elmúlt 25-30 évben megszoktuk. Más nyersanyagok piacán ez a magasan beragadt árszint már megfigyelhető: az ipari fémek ára 2002 és 2005 között megháromszorozódott, és azóta egy plusz-mínusz 15 százalékos sávban stagnál, jelezve, hogy a három éve kialakult magas árak képesek hosszú időn át egyensúlyban tartani a piacot. Innentől fogva gyakorlatilag mindegy, hogy az olaj ára 130 dollár vagy 100 dollár, mindkettő magas, és ezzel a magas árszinttel együtt kell élni – mondta az igazgató.