A brüsszeli tőzsde épülete. Túl a felvásárláson © Wikipedia.org

Sokáig az a tendencia érvényesült, hogy a nemzeti tőzsdetársaságok stratégiai szövetségeket igyekeztek kialakítani (valahogy úgy, ahogy a légitársaságok), de ezek a társulások végül nem állták ki az idő próbáját, szemben azokkal, amelyek közös tulajdonosok akaratából jöttek létre. Azaz vagy a tőzsdék vásárolták fel egymást, vagy befektetők szerezték meg felettük a befolyást. Úgy tűnt, hogy a globalizálódó világban végül alig pár – kontinensenként talán egy-egy – szuperbörze marad, amelyek összefogják az egyes országokban működő értékpapírpiacokat. Ennek az lett volna az értelme, hogy így könnyebb lett volna globális méretekben üzleteket kötni.

Ez a folyamat azonban megakadt. Az információtechnológia, különösen az internet alapú megoldások lehetővé tették, hogy a befektető egyetlen képernyőről akár a világ összes tőzsdéjét elérje, s így bármelyiken üzletet is köthet. A brókercégeknek már nem kellett ahhoz a londoni vagy a New York-i börze tagjának lenniük, hogy ott végrehajtandó megbízásokat teljesíthessenek. A minden határon túli koncentráció tehát értelmét vesztette. A tőzsdék egymás általi felvásárlása mégsem fejeződött be.

Az első jelentős felvásárlási alapon létrejött tőzsdeszövetség az OMX volt. A cég – amely 2003-ban alakult egy svéd befektetési társaság és a helsinki tőzsde fúziójából – először a stockholmi tőzsdében szerzett döntő befolyást, aztán a többi skandináv (köztük az izlandi), illetve az örmény börze is a kezébe került, majd a kis balti államok értékpapírpiacait is megszerezte. Most pedig a varsói tőzsdére vetett szemet, ami a nagy lengyel piac miatt igen komoly erősödést hozhatna számára. Csakhogy ez a növekedés felkeltette más befektetők figyelmét is. Dubaj 2015-ig szóló startégiai tervében kiemelt szerepet kapott a pénzügyi szolgáltatások és a pénzpiaci jelenlét erősítése. Így nem csoda, hogy egy szép napon megjelentek a dubai tőzsde képviselői Stockholmban, hogy közöljék: akkora részesedésük van már az OMX-ben, hogy átvennék a menedzsmentjogokat. A svéd pénzügyi piacfelügyelet azonban a bejelentési kötelezettség körüli formai hibákra hivatkozva ezt meggátolta.

Közben az amerikai Nasdaq – amely a technológiai cégek értékpapírjainak forgalmazásáról ismert elsősorban – vezetői úgy döntöttek, hogy részesedést vásárolnak a dubaji tőzsdében, sőt, a londoniba is bevásárolták magukat 23 százalék erejéig, s bejelentették a szándékukat, hogy 25 százalék fölé kívánják emelni a részesedésüket. A brit tőzsdefelügyelet engedélyezte is, hogy két hónapon belül tegyék meg az ajánlatukat, ám erről a börze főtulajdonosai hallani sem akartak.

A Nasdaq mozgolódását látva a másik nagy amerikai pénzügyi centrum, a New York-i tőzsde sem ülhetett nyugodtan a babérjain, s 2007 áprilisában a legnagyobb forgalmú európai tőzsdeszövetséggel, az Euronexttel (amely a francia, a holland, a belga és a portugál tőzsdéket egyesítette) részvénycserés fúziót hajtott végre.

A Nasdaq ezt nem tudta tétlenül nézni, elment a dubaji tőzsde főnökeihez, elcserélte londoni részesedését, s így szinte teljes többséget szerezhetett az OMX-ben. Ezt egy idén februári átvételi megállapodás realizálta teljességgel, hiszen létrejött a Nasdaq OMX Group. A Borse Dubai 2007 végére viszont 28 százaléknyi részesedést ért el a londoni tőzsdében. Tekintve, hogy egy katari befektetési társaság további 5 százalékot mondhat magáénak, a pénzvilág szíve csücskének már a harmada arab kézre jutott. S miközben a világ az arab befektetők megjelenésével volt elfogalva a londoni tőzsde csendben fuzionált a milánóival, a Borse Italianával, s ezzel létrehozta európa legnagyobb befektetési platformját.

A Nasdaq New York-i székháza. Viszketett a zsebük © AP

De mire föl ez a nagy izgalom? A 90-es évek közepéig a tőzsdék egy partnership szerű (sui generis) szervezeti formában működtek. Ez nagyon hasonlított ahhoz, amit ma a tanácsadócégek alkalmaznak. Csakhogy amikor a tőzsdék hatékonysága a piac változásai és a technológiai fejlődés hatására drámaian megjavult, ez valóságos pénzgyárakká tette őket. Különösen, hogy tőzsdéből országonként többnyire egy van, így az ügyfelek garantáltak ezen a piacon. Ám bármekkora profitot termeltek is, azt nem lehetett a társaságból kivenni. Emiatt a tőzsdék az egész világon részvénytársaságokká alakultak, amelyek már képesek voltak a tulajdonosoknak osztalékot fizetni. A menedzsment azonban többnyire nem nézte jó szemmel, hogy az általuk megtermelt pénzt mások a tulajdonjog alapján elhappolták. Szerettek volna valamit kezdeni a felhalmozódó pénzzel. Csakhogy a tőzsdék szabályozása mindenhol nagyon szigorú, s nem vásárolhatnak mást, csak az értékpapír-kereskedéssel szoros kapcsolatban álló társaságot (szinte kizárólag elszámolóházat, amilyen Magyarországon például a Keler) és persze másik tőzsdét.

Mivel a pénz még mindig termelődik, a nagy tőzsdetársaságok újabban Kelet-Európára tekintgetnek, ahol még mindig hatalmas üzleti lehetőségek vannak Romániában, Ukrajnában, Kazahsztánban, Oroszországról nem is beszélve. A bécsi és budapesti tőzsde eddig valamennyire sikerrel őrizte meg önállóságát, de az egyesülési-felvásárlási trend elől nehéz lesz kitérni. A Wiener Börse vezetői nyilván ebből a megfontolásból igyekeznek magyarországi pozícióikat erősíteni, hogy egy esetleges felvásárlási vagy egyesülési tranzakció során jobb kártyáik legyenek. Hogy ez a magyar tőkepiacnak mennyire jó, arról már megoszlanak a vélemények, amit a BÉT elnökének lemondása is világosan jelez.

Szalay-Berzeviczy Attila, a Budapesti Értéktőzsde lemondott elnöke. Wiener Börse AG 37,7 százalék - neki ez sok © MTI - Kovács Attila

Szalay-Berzeviczy Attila június 16-val lemondott a Budapesti Értéktőzsde elnöki tisztségéről és igazgatósági tagságáról is, amit azzal indokolt, hogy a BÉT megváltozott tulajdonosi szerkezete új helyzetet teremt a társaság életében. (A Bécsi Értéktőzsde (Wiener Börse AG) ugyanis a már meglévő 12,5 százalékos részesedéséhez további 25,2 százaléknyi tulajdonrészt vásárol a BÉT-ben az UniCredit Banktól.

A 25,2 százalékos BÉT-részvénycsomag, amelynek megvásárlását a bécsi tőzsde a múlt héten bejelentette, úgy került az UniCredit Bankhoz, hogy az olasz bankcsoport felvásárolta az osztrák HVB Bankot, amely tagja volt a magyar tőzsde többségét 2004-ben megszerző osztrák konzorciumnak. Az osztrák konzorciumnak ezzel nem változik a részesedése, továbbra is összesen 68,8 százaléknyi BÉT-részvény felett rendelkezik. Bécsben a múlt héten nem hivatalosan megerősítették: a bécsi tőzsdét működtető Wiener Börse AG megbeszéléseket folytat a többségi tulajdonos konzorcium többi tagjával, hogy esetleg további részesedéseket vásároljon fel tőlük saját részvényhányadának növelése céljából.

A konzorcium tagjai közül az Österreichische Kontrollbank AG részesedése 12,5 százalék, a Raiffeisen Zentralbank Österreich AG-é 6,4 százalék, az Erste Group Bank AG-é 6,37 százalék, és az Erste Befektetési Zrt.-é 5,85 százalék. A Bécsi Értéktőzsde részesedése az UniCredit Bank részvénycsomagjának megszerzésével 12,5 százalékról 37,7 százalékra nő.

A Wiener Börse AG sajtószóvivője, Beatrix Exinger már korábban elmondta, hogy megbeszélések folynak néhány piaci szereplővel is; ezek célja nem az AG tulajdonrészének további növelése, hanem az együttműködés fokozása és a magyarországi részvénypiac erősítése. Név szerint a Mol-t és az OTP-t említette olyan piaci szereplőként, amellyel tárgyalások kezdődtek. Ezek bizalmas jellegére tekintettel több részletet azonban nem volt hajlandó felfedni. Mint mondta, a megbeszélések csak most kezdődtek, korai volna még végső kimenetelükről beszélni.

A Mol és az OTP, a BÉT-en jegyzett legnagyobb társaságok és egyben a BÉT kisebbségi tulajdonosai a tőzsde márciusi éves közgyűlése előtt közös levélben fordultak a főtulajdonoshoz együttműködési megállapodást sürgetve, és a kisebbségi tulajdonosok nagyobb beleszólását kérve a BÉT jövőjébe. A tulajdonosok közötti viták a háttérben zajlottak. A tőzsde idei közgyűlésén azonban több kisebbségi tulajdonos – köztük a Mol és az OTP képviselője is – hiányolta, hogy nincs együttműködés a főtulajdonos konzorcium és a többi részvényes között, és kifogásolták azt is, hogy a tőzsde a teljes nyereségét osztalékfizetésre fordítja. A felszólalásokban olyan vélemény is elhangzott, hogy a főtulajdonos az elmúlt években nem tett meg mindent annak érdekében, hogy a BÉT a régió jelentős szereplőjévé váljon. Nem valósult meg a BÉT részvényeinek tőzsdei bevezetése sem, ami a stratégiai célokban szerepel. A konzorcium részéről azonban a közgyűlésen nem hangzott el válasz a felvetésekre. Michael Buhl, a bécsi tőzsde társ-vezérigazgatója, aki a BÉT igazgatótanácsának is tagja, a múlt heti részesedésszerzés után azt közölte, hogy „hiszünk a magyar tőkepiacban, és az akvizíció elkötelezettségünk kifejezése”. Szalay-Berzeviczy mindenesetre ennek tudatában vette a kalapját.