A várhatóan októberben életbe lépő szigorítás elsősorban a befektetési alapok képviseletében kereskedő, nagy befektetési bankokat veszi célba, amelyeket az amerikai törvényhozásban azzal gyanúsítanak, hogy tevékenységüket és mozgásszabadságukat az árak feltornászására használják ki. Amerikai demokrata párti szenátorok úgy vélik, hogy a szabadpiaci áralakulás teljesen elszakadt a fizikai keresleti-kínálati viszonyoktól, és félő, hogy – amint egyikük mondta – "gátlástalan spekulánsok klubja alakult ki, amely az amerikai fogyasztók rovására felhajtja az árakat".

Az érintett amerikai tőzsdevállalat, amelytől több információt követelnek a napi kereskedésről, az Intercontinental Exchange Inc. (ICE) elveti az ilyen állításokat. Az ICE üzemelteti a londoni energiapiacot. "Állami beavatkozással mesterségesen befolyásolni a piaci árakat: az ilyen kísérletek a történelem során elbuktak", írta az amerikai szenátus illetékes bizottságához intézett beadványában az ICE elnöke, Charles Vice.

Az amerikai felügyelet 1999-ben hivatalos levélben tájékoztatta a londoni Nemzetközi Olajtőzsdét (IPE), hogy megszünteti a kötések méretére szóló korlátok érvényesítését, és csak minimális információt kér a kötésekről. Londonban zajlik az amerikai könnyűolaj-referenciafajta (West Texas Intermediate) szabadpiaci forgalmának 30 százaléka. Az ICE 2001-ben vásárolta fel az IPE-t.

Jelenleg az afféle társaságok, mint a Goldman Sachs, a Morgan Stanley és mások ugyanúgy kereskedhetnek a határidős piacon, mint a légitársaságok vagy kamioncégek, amelyek a tényleges fogyasztásuk áralakulása ellen keresnek fedezetet, és ezért nem jelentenek ármanipulációs kockázatot. A terv az, hogy a befektetési bankokat átminősítik nem kereskedelmi befektetőkké, és ily módon korlátozhatók lesznek az általuk eddig szabadon eszközölt "nagy fogadások".