Az euró árfolyama egész napi bemelegítés után tegnap délután jókorát ugrott a forinttal, a zlotyval és a cseh koronával szemben is. Úgy tűnik, a piac nem tette magáévá több közép-európai ország erőfeszítését, hogy a legnagyobb kockázatokat hordozó forintot elkülönítsék saját valutáiktól. Az utóbbi hetek, napok sajtómegnyilvánulásainak, amelyeknek a térség, és különösen Magyarország volt a célkeresztjében, jelentős szerepük volt a negatív befektetői hangulat kialakulásában. Bár a sajtóból kibontakozó kép korántsem egységes, felfed sok eddig rejtett részletet a kibővített Európai Uniót belülről feszítő és a gyors segítséget akadályozó érdekellentétekről.

Az újonnan csatlakozott országok polgárai a válsággal megtanulhatták, hogy becses elvek ide vagy oda, az unió nagy gazdaságai először a saját érdekeiket szeretnék biztosítva látni, és csak azután foglalkoznának a bajba jutott többi tagország megsegítésével. Sajtójuk egy része nem is rejti véka alá, hogy tűrhetetlennek tartja, ha a felelőtlen kelet-európai költekezés miatt keletkezett veszteségeket nekik kell megfizetniük (értsd, ezek az országok rosszul szervezték meg magukat, és messze a lehetőségeik felett éltek). Arról persze most kevesebb szó esik, hogy a nagyok az új tagországokban, de ha úgy tetszik, mindenütt a feltörekvő gazdaságokban, igen jelentős piacokat szereztek, egész iparágakat privatizáltak, adókedvezményeket kaptak, hatalmas profitot vittek haza, és immár ezer szállal kötődnek hozzájuk. Ráadásul a válságnak a térség nem kiindulópontja, sokkal inkább elszenvedője.

Nézzünk néhány érdekesebb, persze önkényesen kiragadott részletet az utóbbi napok sajtóterméséből!

Paul Lendvai, az ismert magyar származású osztrák publicista a bécsi Der Standardban azt írta, hogy ritkán volt Magyarországnak olyan rossz sajtója, mint most, a legutóbbi brüsszeli EU-csúcsot követően. Úgy vélte, hogy a gazdasági nyomorúságért a 2002 óta hatalmon lévő szociálliberális kormányokat terheli a fő felelősség, hiszen 2001 és 2007 között a magánfogyasztás 37 százalékkal nőtt az országban, miközben a hazai össztermék alig 29 százalékkal bővült. De korábban, a polgári pártok kormányzása alatt is lehetőségeiken felül éltek a magyarok – fűzte hozzá, azzal a megállapítással fejezve be a cikkét, hogy a szocialista kisebbségi kormány időzített szociális bombán ül.

A Le Monde francia napilap arról írt, hogy bár a kelet-európai szolidaritási alap létrehozására tett magyar javaslatot Brüsszelben elutasították, annak a pénzügyi terhét, hogy a teljes kelet-európai régió a gazdasági zuhanás felé halad, Nyugat-Európa fogja megfizetni Hiszen a bankjain keresztül 1300 milliárd eurót kölcsönzött ezeknek az országoknak. Az biztos, hogy a segítségre szoruló kelet-európai országok meg fogják kapni a mankót, mert nincs más választás, de az árát meg kell fizetniük. A terheket meg kellene osztani azok között, akiké a politikai felelősség a jelenlegi helyzet kialakulásáért, és akik Nyugaton ezt a felelőtlenséget bátorították. „Kelet-Európa nem egy ország” – a Le Monde szerint ez az alapvető oka annak, hogy a régiónak szóló 180 milliárd eurós stabilizációs és integrációs programot, amelyet Magyarország javasolt, elutasították. 

Lech Kaczynski lengyel államfő hazai lapoknak nyilatkozva megrótta országa kormányát, amiért az európai uniós csúcstalálkozón nem támogatta a magyar miniszterelnök javaslatát. Nagy tévedésnek minősítette Lengyelország uniós politikáját. Szerinte országa hűtlen lett Magyarországhoz, miközben „alapjában véve semmit se ért el” a nem hivatalos brüsszeli csúcsértekezleten.

A Sme szlovák lap úgy vélte, Gyurcsány Ferenc segítségkérése árt Magyarország szomszédainak. Bár az unió reakciója az volt, hogy egyetlen tagállamát sem hagyja elesni, a forint hétfői árfolyama megmutatta, hogy a piacok mennyire hisznek ennek – írta a keddi kommentárjában a lap, amikor a tegnapi együttes térségi devizaárfolyam-zuhanást még nem ismerhették Pozsonyban. „Nyilvánvaló, hogy a tőzsdei indexek esése válság idején nem rendkívüli, de az igen, hogy ezt a bankok idézték elő. S ezt már nehéz másképpen, mint annak világos jelzéseként érzékelni, hogy Gyurcsánynak és társainak el kell feledniük a Kelet- és Közép-Európa pénzügyi szektorát megsegítendő nagy szükségcsomagot. Az az elv rendben van, hogy a bankszektort megfojtó kalandor gazdasági és pénzügyi politikát folytató államoknak nem szabad a hamis szolidaritással segítséget nyújtani - írja a Sme, hozzátéve: az olyasfajta kommunikációra, hogy az EU egységesen lép fel a válság ellen, a piacok már régen nem reagálnak. A közvéleménytől eltérően ugyanis pontos információik vannak a politikusokról és a gazdasági élet szereplőinek helyzetéről. Angela Merkel német kancellár – akire ebben az esetben minden szem irányul – a választásokra készül. Nincs más hátra, mint abban hinni, hogy Németország teljesíteni fogja európai kötelességét, és nem engedi szétesni az euróövezetet, hogy nem engedi új vasfüggöny felállítását sem az EU-ban – zárta kommentárját a Sme.

A Financial Times londoni gazdasági napilap szerint a pénzügyi válság a jelek szerint az euróövezeti felvételi folyamat rövidítésének megfontolására késztetett egyes európai uniós vezetőket. A hétvégi EU- csúcstalálkozó után több uniós politikus is jelezte: átgondolják azt a magyar elképzelést, amely az ERM-2 árfolyamrendszerben az euróövezeti belépés előtt kötelezően eltöltendő jelenlegi kétéves időszak rövidítését célozza. A Financial Times szerint több közép-európai politikus azzal érvel, hogy néhány gyengébb euróövezeti tagállam, például Írország és Görögország, sokkal rosszabb állapotban van, mint Lengyelország vagy Csehország.

© hvg.hu

A párizsi Le Figaro szerkesztőségi cikke viszont azt emelte ki, hogy a cseh EU-elnökség jól tette, hogy az egység nevében ellenállt a 180 milliárd eurós magyar kérésnek. Pierre Rousselin szemleíró pedig arra hívta fel a figyelmet, hogy Brüsszelben a kelet-európai országoknak „sikerült meghúzniuk a vészharangot”, ugyanakkor „felesleges lenne milliárdokat átutalni anélkül, hogy pontosan tudnánk, az hova jut”. A konzervatív lap szerint a szolidaritás és a felelősség elvét megőrizte az EU azzal, hogy minden esetet az érdemeinek megfelelően kezel. Az országok közti különbségeket tekintve – egyik oldalon Magyarországgal, Lettországgal, de Görögországgal vagy Írországgal is, ahol sürgős a helyzet, a másikon viszont Lengyelországgal, Csehországgal, Szlovákiával és Szlovéniával, amelyeket eddig kevésbé sújtott a válság, a régi és új Európa közti felosztás értelmét vesztette. Ezért a cseh EU-elnökség helyesen döntött, amikor ellenállt a magyar kérésnek, de a nemzetközi pénzintézeteknek ettől függetlenül mindent meg kell tenniük, hogy amennyiben egy országban bankválság tör ki, az  ne terjedjen át dominóhatással Európa egészére.

Az amerikai lapok távolságtartóbb elemzéseket adtak. A Párizsban megjelenő International Herald Tribune (IHT) szerint a magyar javaslat annak a bizonyítéka, hogy a gazdasági válság inkább a nacionalizmust erősíti, mintsem konszenzust teremt Európában. Tény, hogy Angela Merkel német kancellár – a találkozó zárónyilatkozatában is rögzített – eseti alapon kilátásba helyezett segítséget a rászoruló országoknak, de azt nem tudni, hogyan. A lap szerint bár a kommunizmus bukása óta Európa „egy és szabad”, az unió nem lett egy ország, és a gazdasági válság nem a konszenzust, hanem a nacionalizmust erősíti. Bizonytalan vezetéssel és a kevés hatalommal bíró közös intézményrendszerrel, az EU-nak azzal a nehézséggel is harcolnia kell, hogy a gazdasági válság 27 tagállamban eltérő módon jelentkezik. A szolidaritás hagyományos eszméjét aláássák egyes politikai vezetőknek a belpolitikai események által meghatározott protekcionista törekvései – hangsúlyozza az IHT.

A cikkírók, Steven Erlanger és Stephen Castle elemzőkre hivatkozva azt állítják, hogy a válság elsősorban a politikai egységet törte meg Európában. Stefan Kornelius, a német Süddeutsche Zeitung szerkesztője az IHT-nek azt mondta, az Európai Uniónak most el kell döntenie, hogy alkalmi társulás vagy pedig van közös politikai jövője. Kornelius szerint a valutaunió nem létezhet politikai egység nélkül, márpedig jelenleg nincs közös adó- és ipari politika, és „egyetlen politikus sem elég erős ahhoz, hogy kirántsa a többieket a mocsárból”.

Karel Lanoo, a brüsszeli Európai Politikatudományi Központ vezetője szerint az európai vezetés hiánya egyre tragikusabb, Thomas Lau, a Külügyi Kapcsolatok Európai Tanácsának párizsi vezetője pedig úgy vélte, hogy a válság kihat a politikai unióra és természetesen magára az EU-ra és a szolidaritás eszméjére is, amely a vita középpontjába került.

A The Washington Post elemzője szerint téved, aki azt hiszi, hogy Európa egységére leginkább a kelet-európai gazdasági válság jelent veszélyt, és hogy a gyengébb, volt kommunista gazdaságok lehúzzák gazdagabb, nyugati szomszédaikat. A hosszú ideje minél szorosabb és szélesebb gazdasági együttműködést hirdető Európai Unió bajban van, ez azonban nem keletről ered – szögezte le Anne Applebaum, a lap Pulitzer-díjas szerzője.

A valóságban a válság nem Nyugat és Kelet közötti régi törésvonalat tárt fel, és pláne nincs szó új vasfüggönyről – írja Applebaum – „ahogy az ingerült és eredménytelen magyar miniszterelnök fogalmazott”. Inkább egy még régebbi és nyilvánvalóbb igazságra derült fény: a legtöbb ember másokat hibáztat a saját hibái miatt is. A legelső és legmélyebb gazdasági válság Európában nem Keleten, hanem Izlandon tört ki. A legmélyebb recesszió pedig nem a lassabb Délen, hanem Írországban, a dinamikus Északon következett be. És az új EU-tag Lettországban jelentett ugyan csődöt a kormány, és voltak erőszakos tüntetések is, de sokkal erőszakosabb demonstrációkra került sor Görögországban, amely régi tagja az uniónak, sőt a közös európai valutaövezetnek is.

Igaz, a magyarok 240 milliárd dollárnak megfelelő különleges segélyt kértek Kelet-Európának, amit Brüsszelben elutasítottak, de egyetlen brit bank, a Royal Bank of Scotland 425 milliárd dolláros segélyt kért, amit meg is fog kapni a kormánytól. A brit pénzintézetek több rossz adósságot halmoztak fel, mint a lengyel és cseh államadósság együttvéve, és e két országban még nem volt bankcsőd – fejtegeti az elemző.

A francia elnök azt sugallta, hogy országa gyenge ipari teljesítményéért részben a csehek okolhatók, akik olcsóbb Renault-kat gyártanak. A magyarok dühösek, hogy gazdagabb szomszédaik nem segítik ki őket több évi felelőtlen költekezés után. A brit munkások tiltakoznak a külföldi munkavállalók miatt, akik többnyire olyan állásokban dolgoznak, amelyeket a britek régóta nem vállalnak el. Az Egyesült Államokban is hasonló jelenség figyelhető meg: azok, akiknek nem kellett volna hiteleket felvenniük, azokat hibáztatják, akiknek nem kellett volna hitelezniük. Európában azonban a szenvedélyeket elkerülhetetlenül nemzeti felhangok kísérik.

A The Washington Post elemzője szerint ezek az ellentétek valóban szétfeszíthetik az Európai Uniót, de nem a Nyugat-Kelet tengely mentén. Az európai intézményeket évek, évtizedek óta képmutatás hatotta át: az európai vezetők miközben a nyilvánosság előtt a nemzetközi együttműködést hirdették, a színfalak mögött dédelgetett nemzeti ügyeket támogattak. Miközben Európa nagyobb nemzetközi szerepéről esett szó, vezetői nem tudtak valódi európai kül-, vagy energiapolitikát teremteni – írta Anne Applebaum.

Az amerikai nyomtatott sajtó másik nagytekintélyű orgánuma, a The New York Times pedig a mostani hangulat forrására így mutatott rá: „Különösen azok a friss gazdasági gondok rontottak a helyzeten, amelyek néhány, egykor a szovjet tömbhöz tartozó országban jelentkeztek. Közép- és Kelet-Európa országai elfogadták a liberális, kapitalista fejlődés útját az európai integráció áraként. Ez a modell azonban mára erősen veszített vonzerejéből, Európa új tagjai úgy érzik, magukra hagyták őket.”