Halál az offshore-ra

Fekete óriásplakátok népszerűsítik Az offshore halála című könyvet. A könyv piacra dobásával szinte egy időben léptek hatályba a személyi jövedelemadó új passzusai, amelyek ismét adóamnesztiát hirdetnek azoknak a magánszemélyeknek, akik hazahozzák külföldi jövedelmüket, vagy magyarosítják itthon bejegyzett, ám offshore tulajdonban álló cégüket. Mivel az új szabályok a korábbiaknál szélesebb körűek és nagyvonalúbbak, a jogalkotók abban bíznak, hogy az év végi határidőig több tízmilliárd forintnyi, külföldön rejtőzködő jövedelem tér haza.

Müller Judit

 A korábbi amnesztiát kihasználó adófizetők 2009-ben mindössze 35 milliárd forintot hoztak vissza, 3,5 milliárd forintot fizetve be kedvezményes adó gyanánt az államkasszába. Pedig a megoldást szorgalmazó egykori Pénzügyminisztérium azt remélte, hogy a magyar magánemberek legalább 70–100 milliárd forintot irányítanak haza abból az összesen ezermilliárdból, amit külföldön bújtathatnak. De, mint az említett, adóamnesztiákról szóló könyvben is olvasható, az eddigi magyar legalizálási akciók érdektelenségbe fulladtak, extrém esetek kivételével nem érte meg kihasználni őket. Vadász Iván, a Magyar Adótanácsadók Egyesületének alelnöke szerint a legfőbb gond a bizalomhiány: az adóelkerülők nem hiszik el, hogy jövedelmük adóztathatóvá tételéért cserébe soha nem fogják felelősségre vonni őket a múltért.

„Amostani amnesztiától többet várunk” – bizakodott Pálszabó Tibor, az Ernst & Young szakértő cég partnere. Ezúttal háromféle esetben lehet következmények nélkül hazahozni a külföldön tartott pénzt. Az egyik az úgynevezett jogcímhez kötött kedvezmény, ami elsősorban a külföldön szerzett osztalékot érinti. Az osztalékfizető céget illetően nincsenek megkötések, csak az a feltétel, hogy az osztalék forrásának legkésőbb 2010. október 31-éig meg kellett jelennie bevételként az adott külföldi vállalkozás számláján. A hazahozott osztalék után mindössze 10 százalék adót kell leróni.

Ember legyen a talpán, aki megérti, vonatkozik-e rá a másik lehetőség, a külföldi jövedelem jogcímhez nem kötött hazahozatala szintén 10 százalékos adózás mellett. Itt ugyanis az adózónak vagy hozzátartozójának a bankszámlájáról vagy az általuk ellenőrzött társaságoktól származó pénzekről van szó. Ellenőrzött társaság az a cég, amely 10 százalékosnál alacsonyabb társaságiadó-kulcsú országban van bejegyezve, benne a magyar tulajdon legalább 10 százalékos, vagy a bevételei a szóban forgó adóévben zömmel magyar forrásból származnak. De nem vonatkozik az amnesztia olyan magyar érdekeltségekre, amelyek székhelye az OECD-államokkal együtt nem működő országban van. Ez a bonyolult definícióegyüttes főképpen az offshore cégekre szabott, csakhogy a szabályozásból kimaradt, hogy az ilyesféle vállalkozásokban többnyire nincsenek benne név szerint az azokat a háttérből irányító magyar tulajdonosok. Megoldás lehet, ha a nevüket elrejtő vállalkozók bizonyítani tudják, hogy az adott cég polgári törvénykönyv szerinti meghatározó (többségi) befolyással bíró tulajdonosai, mert ekkor alanyai lehetnek az amnesztiának – vélekedett Pálszabó.

Az új amnesztiaszabály egyik vívmánya, hogy az érintettek névtelenek maradhatnak, hazahozott jövedelmüket nem kell feltüntetniük az adóbevallásban. A pénzt magyarországi bankba kell utaltatniuk, amely azonosítja őket. Ezek után a bank levonja az adót, és azt a befizető nevének közlése nélkül feladja az adóhatóságnak. Ugyanakkor a hitelintézet névre szóló igazolást állít ki az adózónak arról, hogy mekkora összegű amnesztiás pénz érkezett hozzá, és ebből mennyi adót vont le. Az igazolásra a magánembernek például akkor lehet szüksége, ha vagyonosodási vizsgálat áldozatául esik. Csakhogy az ezzel a feladattal megbízott Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete még nem jelölte ki a lehetséges bankok listáját, így ha valaki haza is akarná hozni a jövedelmét, egyelőre akkor sem tehetné.

Élhetnek viszont az adófizetők az amnesztia harmadik ágával, a magyarországi cégek „megtisztításával” offshore tulajdonosaiktól. Ha valaki olyan offshore céget vásárol ki egy magyar székhelyű vállalkozásból, amelyben ő vagy hozzátartozója legalább 10 százalékban tulajdonos vagy bizonyíthatóan meghatározó befolyással bír, akkor az adóhatóság utóbb nem ellenőrzi az erre költött pénz eredetét, az üzletrész árfolyamának realitását, illetve nem minősíti vagyongyarapodásnak a szerzéssel keletkezett bevételt. Ez a büntetlenség azonban csak magánszemélyekre vonatkozik, cégekre nem. Márpedig ha valaki már eddig is cégtulajdonos volt, most pedig kivásárolja a saját érdekeltségében álló offshore társaságokat, akkor a nevén lévő cégek kapcsoltak lesznek. A kapcsolt vállalkozások esetében pedig az adóhatóság hét évre visszamenőleg vizsgálhatja az egymás között alkalmazott árakat, és ha azok nem felelnek meg a piaci realitásoknak, adókötelezettséget és bírságot szabhat ki.

Az adóamnesztia nem legalizálhat bűncselekményből eredő jövedelmet. Ám hogy az adott jövedelem ilyen volt-e, azt nehéz eldönteni, ráadásul elmenekítése az adófizetés elől önmagában is bűntett – ezért is vonakodnak sokan a hazahozataltól. Pálszabó azonban úgy gondolja, világszerte kevés példa akad arra, hogy egy állam ne csak az adójogi szankcióktól mentesítse a hazahozott pénzeket, hanem még kedvezményes adózással is jutalmazza a gazdájukat. E nagylelkűség joggal bánthatja az eddig jogkövető magatartást tanúsító adózókat, és aligha javítja az adómorált.

GYENIS ÁGNES