szerző:
Nagy Gergő
Tetszett a cikk?

A friss magyar GDP-adat optimizmusra adhat okot: elrugaszkodhattunk a gödör aljáról. Ezzel párhuzamosan régiós partnereink, versenytársaink is bővülnek, van olyan állam, amely pedig a válság alatt sem került recesszióba. Magyarország a gazdasági növekedés tekintetében leszakadt a visegrádi négyektől: már évek óta hiú ábránd azt hinni, hogy gazdaságilag még Közép-Európához tartozunk, sokkal inkább a balkáni államokkal mutatunk hasonlóságot.

Közhely, hogy a '90-es évek második felében, illetve a 2000-es évek elején Magyarország volt a közép-európai régió "éltanulója", a gazdasági növekedés stabilan 3 és 4 százalék között mozgott, ezzel pedig tartottuk a lépést a régiós partnereinkkel, akik persze egyben versenytársaink is voltak. A visegrádi négyek együttműködési forma 1991-es felélesztése, és 1998-as fokozottabb beindulása a politikai kooperáció mellett a gazdasági szempontokra és az uniós csatlakozás mielőbbi elérésére is komoly hangsúlyt helyezett. A V4-ek gazdasági, növekedési pályája az uniós csatlakozásig gyakorlatilag együtt mozgott, Magyarországé 2006-2007 tájékán azonban gyökeresen más irányba fordult.

Már a válság előtt letértünk a közép-európai pályáról

A visegrádi országok növekedési dinamikája a 2004-es uniós csatlakozás után még 1-2 évig megmaradt, ám ez a homogenitás az után megbomlott: 2005-2006-ig a magyar növekedés még együtt tudott maradni a régiós társakéval, onnantól kezdve azonban teljesen elszakadt a csoport többi államának mutatóitól.

A négy visegrádi ország utóbbi 10 évének gazdasági növekedése (százalék)

2003200420052006200720082009201020112012
PL

       3,8

5,33,66,26,75,11,63,94,31,9
CZ3,84,76,87,05,73,1-4,52,51,9-1,3
SK4,85,16,78,310,55,8-4,94,43,22,0
HU3,94,84,03,90,10,9-6,81,31,6-1,7

Forrás: Eurostat

A 2008-2009-es gazdasági válság alatt ráadásul Magyarország szenvedte el a legnagyobb visszaesést, a gödörből a kilábalás is sokkal lassabban megy, tavaly pedig, Csehországgal együtt, ismét recesszióba zuhantunk. A magyar gazdaság teljesítménye lényegében a 2005-ös szinten ragadt, az uniós csatlakozás óta nem volt képes érdemi növekedést produkálni. A magyar kormány mindemellett nem szokványos gazdaságpolitikai eszközökkel – amelyek növekedést visszafogó hatással bírtak – igyekezett megfogni a költségvetési kiadásokat. Ezzel, és a rendkívül nagy államadóssággal (a GDP 80 százaléka körül) is kitűntünk a régióból.

Lengyelország minden bizonnyal idén lehagyja Magyarországot
AFP / Peter Ginter

Az egy helyben toporgó, gyenge növekedés – amely ráadásul régiós tekintetben rendkívül főváros központú – azt is eredményezte, hogy hazánk nem képes közelebb kerülni az EU-átlag gazdasági fejlettségéhez.

A visegrádi négyek konvergenciája az uniós átlaghoz
(
2003 és 2012 között; vásárlóerő-parításon számított egy főre eső GDP – EU25 majd EU27)

2003200420052006200720082009201020112012
PL49515152555761636566
CZ77787980838183808079
SK56576063687373737375
HU63636363626465656666

Forrás: Eurostat

Mindezekből az szűrhető le, hogy Magyarország kivételével a visegrádi országok jelentős közeledést tudtak felmutatni – Csehország már jóval magasabb szintről indult, innen nehezebb is tovalendülni –, Szlovákia például egy évtized alatt 20, Lengyelország pedig 15 százalékkal került közelebb az uniós átlaghoz. Magyarország ezen időszak alatt 3 százalékot tudott csak lefaragni hátrányából. Bár az idei évre rendelkezésre álló adatok azt mutatják, hogy az első két negyedévben mind a négy közép-európai uniós tagállam növekszik – a cseheknél hat negyedéve tartó zuhanásnak lett vége, és technikai értelemben Magyarország is kilépett a recesszióból –, a növekedési adatokat elnézve hazánk továbbra is sereghajtó (a tágabb régióban egyedül Bulgária van mögöttünk, ott negyedéves alapon 0,1 százalékkal visszaesett a gazdaság teljesítménye).

Ahogy azonban az Erste Group idén februárban publikált tanulmánya is megjegyzi, Lengyelország, Szlovákia és Csehország versenyképesség és tudás területén a régió éllovasai, míg Magyarország lemaradt ettől a bolytól. Szlovákia és Csehország ráadásul már megugrotta az "innovációs lépcsőt" is, már nem a hatékonyság növelésével, hanem új, innovatív technológiák felhasználásával képesek növelni gazdaságuk teljesítményét. Lengyelország és Magyarország azonban még azon a szinten van, ahol a gazdaság teljesítményét egyelőre a hatékonyság, produktivitás növelésével tudják emelni.

Sok közgazdász és elemző ráadásul azt mondja, hogy jelenleg a magyar gazdaságban nulla, talán fél százalék – az IMF szerint 2013-2014-re 0-0,5 százalék – körül lehet a potenciális növekedés üteme, mivel abban a három tényezőben, ami erre hatással van – a munkaerő létszáma, a tőke (beruházások) nagysága és a termelékenység változása – hazánk nem áll igazán jól. A rendelkezésre álló munkaerő létszáma a hazai demográfiai helyzet alakulása következtében az elkövetkezendő években csökkenni fog, a válság, illetve a kormány intézkedései következtében a beruházások már az amortizációt sem fedezik: a magyarországi beruházások ma reálértéken 30 százalékkal alacsonyabbak, mint 2008-ban. A termelékenység változása pedig kutatások szerint erősen korrelál a magas szintű oktatással, a beruházás- és vállalkozóbarát üzleti környezettel, az alacsony állami szerepvállalással és szabályozással, a kutatás-fejlesztési kiadások szintjével, az innovatív technológia átvételét, meghonosítását eredményező tőkebefektetések nagyságával. Magyarországon a bizonytalan, kiszámíthatatlan, folyamatosan változó gazdasági környezet, a nagy állami szerepvállalás a gazdaságban, az oktatás átszabása, és a k+f kiadások alacsony szintje azonban kérdésessé teszi, hogy megugorjuk-e az innovációs szintet, amire tőlünk északra két ország már képes volt.

A Balkán már egyre közelebb

Míg mi az utóbbi egy évtizedben egy helyben toporogtunk, és a visegrádi országok elhúztak mellettünk, vagy épp most hagynak le minket, az unióhoz csatlakozó vagy tagjelölt balkáni államok egyre jobban feljövőben vannak.

Egyes balkáni, már uniós tag, vagy tagjelölt államok konvergenciája
(2003 és 2012 között; vásárlóerő-parításon számított egy főre eső GDP – EU25 majd EU27)

2003200420052006200720082009201020112012
RO31343538424747474749
BG34353738404444444647
HR55565758616362596161
TR36404344454747505256

Forrás: Eurostat

Horvátország – amely jelenleg magas munkanélküliséggel és recesszióval küszködik – és a többi állam szemmel láthatóan közeledett az uniós átlaghoz, és ha attól még igen távol is vannak, a trend nyilvánvaló. Különösen Törökország helyzete érdekes, a két kontinensen átívelő, 2005 óta uniós tagjelölt állam ha ebben az ütemben halad, akkor pár éven belül nem csak eléri hazánkat, hanem le is hagyja Magyarországot.

A gazdasági mellett a társadalmi mutatók területén is rosszabbul állunk a régiós társakhoz képest. Magyarországon 2011-ben az Eurostat adatai szerint a népesség 31 százalék volt a szegénység, illetve társadalmi kirekesztettség határán, míg Csehországban 15, Szlovákiában 20, Lengyelországban pedig az ottani emberek 27 százaléka volt kénytelen szembenézni hasonló helyzettel. Horvátországban a népesség 32, Romániában 40, Bulgáriában pedig a népesség 49 százaléka volt ilyen szituációban.  

A járműgyártás felfutása sem tud olyan lökést adni a magyar gazdaságnak, amellyel Közép-Európához újracsatlakozhatnánk
Stiller Ákos

A magyar foglalkoztatottsági mutatók alacsonyak, a 20-64 éves népesség mindössze 62 százaléka volt aktív tavaly a munkaerőpiacon. Csehországban 2012-ben ez a szám 71, Szlovákiában 65, Lengyelországban pedig majdnem 65 százalék volt. Romániában az említett népesség 64, Bulgáriában 63, Horvátországban 55, Törökországban pedig 53 százaléka dolgozott. Ebben a tekintetben Csehországot leszámítva még mintha együtt mozognánk Közép-Európával, ám a 60 százalékos szintről csak a közfoglalkoztatottságnak köszönhetően tudtunk elmozdulni tavaly.

A bérek tekintetében is elhúzóban vannak a visegrádi országok. Csehországban átszámítva tavaly a nettó átlagfizetés 930, Szlovákiában 820, Lengyelországban 840 dollár körül mozgott. Az átlagmagyar ezzel szemben 720 dollárnyi forintot vitt haza. Horvátországban – enyhén magasabb árszínvonal mellett – ugyanakkor 950 dollárt keresett meg az átlagpolgár. Bulgáriában és Romániában 410, illetve 470 dollár volt az átlagkereset, Törökországban ugyanakkor ez 860 dollárt tett ki. A magyar fizetések így, bár nincsenek a román vagy bolgár szinten, a cseh, lengyel vagy szlovák összegeknél ötödével-hatodával kisebbek, a magyar bérszínvonal Közép-Európa és a Balkán között található.

Még a Balkánról is könnyen lecsúszhatunk

Mindezek tükrében egyre nyilvánvalóbb, hogy ma Magyarország már mindössze politikailag – és persze földrajzilag – tartozik a visegrádi államok csoportjába, a gazdaság teljesítménye tekintetében inkább a balkáni államokhoz sorolható. A gazdaság dinamizmusát tekintve pedig még inkább a stagnáló államokhoz – Horvátország, Bulgária – köthetjük magunkat. Hazánknak már nem az uniós, hanem a visegrádi átlaghoz történő felzárkózás dilemmájával kell elsősorban foglalkoznia, hiszen ezen országok, amellett, hogy partnereink, régiós versenytársaink a nemzetközi befektetésekért folytatott küzdelemben (tőkehiányos a régió).

A kiszámíthatatlan magyar gazdaságpolitikával szemben Törökországban vagy Romániában lényegesen barátibban viszonyulnak a befektetők iránt, így nem lenne meglepő, ha Magyarország, a jelenlegi körülmények változatlansága mellett a következő években e blokk végére szorulna vissza.

Ha a cikket érdekesnek találta, látogasson el a hvg gazd Facebook-oldalra, és nyomjon rá egy "Tetszik"-et. Plusztartalmakat is talál!

HVG

HVG-előfizetés digitálisan is!

Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!