Attalai Zita azok közé tartozik, akiknek a foglalkozása már gyerekkorukban eldőlt: „Egészen kicsi voltam, amikor anyám és nagyanyáim cipőinek láttán éreztem, hogy nekem ezzel a tárggyal még sok dolgom lesz az életben. Rendszeresen tartottam kifutós divatbemutatókat nagymamám lakásában, örömteli játék volt számomra a divattal való foglalkozás” – emlékszik vissza.

Kamaszkorában unokatestvérével már telitalpú cipőket is varrtak maguknak. 1987-ben végzett az akkori Iparművészeti Főiskolán (ma Moholy-Nagy Művészeti Egyetem), diplomakollekcióját még az akkor sikeresen működő MINO cipőgyárban készítették el.

Attalai Zita

Fülöp Máté

„Ideális pályakezdésnek bizonyult, nagyon boldognak éreztem magam, hogy ott lehetek kreatívként egy ilyen gyárban, ahol minden technikai és humán erőforrás rendelkezésemre állt” – meséli. Diplomája kézhezvételét követően számos hazai gyárnak és divatcégnek dolgozott, néhány évvel később azonban észrevétlenül eltűnt alóluk a könnyűipar.

Ekkor kezdett el férjével saját tervezésű női divatárut készíteni, amelyhez tökéletes platformként szolgált a bécsi Offline-Vienna nevű avantgárd divatkiállítás: a nemzetközi megmérettetés mellett a rendezvényen megismerhették a brandépítés alapjait és a termékek megfelelő tálalását, az eladás mesterségét. A nagy- és közepes divatmárkák, a távol-keleti áruk beáramlása azonban újabb érvágást jelentett és ez ismét ellehetetlenítette a hazai gyártókat, a kis cégeket ugyanúgy, mint a nagyokat.

Zita ekkor sem adta fel: megkereste azokat a cégeket, amelyek túlélték ezt a válságot, 12 évig dolgozott alkalmazott tervezőként. Nemrégiben tért vissza a szabadúszáshoz.

A cipő művészete

Nem kisebb művészt tekint példaképének Zita, mint Roger Vivier-t, aki a XX. század egyik legismertebb cipőtervezője. Ő készítette például 1953-ban azt a cipőt, amelyet II. Erzsébet királynő a koronázásán viselt. Roger Vivier munkásságával a diploma után ismerkedett meg Franciaországban: ekkor találkozott azokkal az ikonikussá vált alkotásokkal és formai innovációkkal, amiket ő már évtizedekkel korábban megteremtett a cipő design területén: „tulajdonképpen az ő hatására fedeztem fel a cipőben rejlő képzőművészeti alkotás lehetőségét” – meséli.

Fülöp Máté

Legelső nemzetközi kiállítása 2002-ben volt az offenbachi Bőr és Cipőmúzeumban, ahol Curly sorozatát mutatták be. Világszerte számos nagynevű múzeumban, galériában állították már ki munkáit, jelenleg az Oklahoma Science Museum The Sole Expression – Art of the Shoe című kiállításán szerepelnek alkotásai.

A cipőket nem csak csodálják, de a kortárs képzőművészeti alkotások gyűjtői is szívesen vásárolnak az alkotásokból. Ez egy elkötelezett kör, annak ellenére is, hogy a cipőszobrok mint műtárgyak nem képviselnek klasszikus értékálló befektetést: a textilből vagy bőrből készült tárgyak hamar és rosszul öregszenek.

Zita világszerte az elsők között volt, akik képzőművészeti igényességgel készített cipőket, ma már egyre többen alkotnak ebben a műfajban világszerte: „nem is feltétlenül cipőtervező végzettségűek, építészek és képzőművészek, többnyire holland, flamand vagy angol területekről” – mesél a cipőszobrászokról.

Fülöp Máté

A legnagyobb pályaívet befutó cipőtervezők ráadásul férfiak: „a cipő konstruktivista, mérnöki látásmódot és logikai gondolkodást kíván, de nem utolsó sorban nehéz fizikai munka, amelyet a tervezőknek érdemes mind „testközelből” megismerniük, főleg az aljaszerkezet készítése, a talpalás erős fizikai igénybevétel a kéznek” – meséli.

Zita a cipők készítésénél hagyományos technikákat alkalmaz, de elképesztő formai megoldásokkal, különleges bőrök és olyan egzotikus alapanyagok, mint a toll felhasználásával. Cipőszobrai azért is különlegesek, mivel csak fél pár készül belőlük.

A „félpárság” nem mindig előny: „a Vogue egyik divatszerkesztője keresett meg egyszer, hogy azonnal küldjem el New Yorkba egy fotózásra az egyik szoborcipőmet, amit a weboldalamon láttak, így viszont nem tudtam élni a lehetőséggel” – mondja.

A bonyolulttól az egyszerűig

Még ha a legnagyobb alkotói szabadságban lubickol is a szoborcipők készítésekor, nagyon hiányzott neki a cipőipar. 2011 óta dolgozik együtt a Tiszakesziben működő BEN-ROSS Kft-vel. „Hordható cipőket sokkal nehezebb tervezni és készíteni, az ipari konfekciós terméknél csapatban kell dolgozni, igazodni kell a gazdasági lehetőségekhez, a technikai megvalósítás korlátaihoz, más igényekhez. Szeretem ezt a kihívást és együtt örülni a sikernek jobb, mint egyedül” – mondja.

Fülöp Máté

Legutolsó – asztalon kiömlő tintafolt témájú - szoborcipős kollekciója ugyanabban az évben született: a piros-fekete és ezüst, aszimmetriára épülő cipők már párban készültek. „Mindig a legújabb munkám áll hozzám a legközelebb, az idő elteltével tanulok, fejlődöm, felülírok érzéseket, ma már nem áll hozzám közel az a historikus eklektika, amit a kilencvenes években csináltam. A bonyolulttól jutottam el az egyszerűig: ma azt a képletet szeretem, ami nem akar egyszerre sok minden lenni” – mesél az irányváltásról.

A képzőművészetben szinte minden sikert és elismerést elért, hisz rangos nemzetközi kiállításokat, műgyűjtőket tudhat maga mögött, számos komoly szakkönyv foglalkozik a munkáival, 2006-ban ő nyerte meg a német Pirmasens Shoe Design Awardot.

Milyen szakmai cél lebeghet Zita szeme előtt? „A Valentino Garavani cég Artistic collaboration projektei egyikében örömmel részt vennék" – mondja. Jövőbeni tervei között szerepel, hogy ipari gyártás alá tegyék pár olyan modelljét, amelyek még a szoborcipős tapasztalataiból születtek és hogy olyan terméke jöjjön le egyszer a gyártósorról, amivel annyira elégedett, hogy benevezhetné a dizájn Oscar-díjaként emlegetett Red Dot Design Awardra.

Nagy hazai cipőhelyzet

„Bárhol vagyok, állandóan a cipőket figyelem, észreveszem, ha valaki jó ízlésű és gondos a lábbelijére és sajnos azt is, ha valaki nem az. Egy jó minőségű cipő az egész öltözéket feldobja. Nagyon sok koszos cipőt látok jól öltözött embereken.” Mi, magyarok sajnos nem állunk jól e téren.

Fülöp Máté

Úgy látja, a magyarok nagy hányada nem törődik egyáltalán a cipőivel (szemben az olaszokkal), holott a hazai kisiparnak nagyon jelentős cipőtörténeti múltja van és manapság is jelentőset alkotnak itthon az iparágban. Mégis „rossz kinézetű, átgondolatlan, tervezetlen cipők lepték el a magyar fogyasztókat, akik többsége nem ápolja a cipőit. Ha választanak, akkor is a barna és fekete szín mellett döntenek, nem vállalják fel az egyediséget, az élénkebb színeket” – mondja.

Az anyagi lehetőségek azonban nem elhanyagolhatók. Márpedig a cipő esetében a minőség valóban ár kérdése (nem úgy, mint a ruhadaraboknál). „Az igazán jó minőségű cipő nagyon drága, az alapanyag és a hozzáadott szellemi érték, a kézimunka-tartalma miatt is. 100-150 euró alatti árszinten nem találunk hibátlan minőséget, 200-400 euró között már vannak csoda darabok, de a mesterművek 1000 euró felett kezdődnek” – meséli Zita.

A cipőipar globális helyzetét tekintve sajnos oka van a borúlátásra, ahol csak lehet, tiltakozik a műanyagok ilyen arányú és irányú térhódítása ellen. Az innováció megítélése pedig kettős: „nem tudom egyelőre magamévá tenni, hogy egy 3D nyomtatott cipő valóban jól működhet lábon. Szerintem az emberi bőr és a láb adottságaihoz kell igazodni, amikor használati tárgyat tervezünk” – mondja.

Fülöp Máté

A Nike Flyknit technológiáját viszont zseniálisnak tartja, hiszen a kötött anyagszerkezet ruhaként öleli körbe a lábfejet és hagy levegőt (viszont a másolatok belsőrészén plasztik hordozó van, így oda az eredeti hatás).

A modern szegedi papucs

Attalai Zita legújabb projektje egy kulturális misszió is: a szegedi cipész nagymesterrel, Sallay Tiborral készített kollekciójukat 2018 tavaszán mutatják be. A mindenki által ismert, nemzeti hagyománykincsként számon tartott hímzett szegedi papucsot öntik modern formába: céljuk, hogy a népi kultúrából ismét (trendi) használati tárgyat varázsoljanak.

A nemzetközi divathullámok nekik kedveznek: nem is csak a papucsforma reneszánsza, hanem a folklór-elemek újjáélesztése miatt is, ami erős tendencia a legnagyobb nemzetközi divatcégeknél is.

Mester Tibor

Mester Tibor