szerző:
Benda László

Két és fél hónap után az észak-koreai diktátor a napokban ismét ballisztikus rakétakísérlettel borzolta a térség érzékeny országainak idegrendszerét. De hogyan bírja és miből él a 24 milliós, elzárt „latorország”?

Szorul a hurok. Washingtoni nyomásra (is) Peking fokozatosan bekeményít. A kínaiak néhol nyíltan, olykor körmönfont eszközökkel érzékeltetik nemtetszésüket. Szigorítanak az olajszállításon, nem veszik az észak-koreai szenet, vasat, textilárut.

Legújabb döntésük értelmében decemberben 10 napra elkötik a köldökzsinórt. Lezárják a tantungi (Dandong) hidat, amelyen keresztül halad a „testvéri” Észak-Korea külkereskedelmének színe-java. A kétoldalú árucsere 70-80 százaléka itt gördül át a kényes határon. És minthogy a remeterezsim éppen a Nagy Testvérrel bonyolítja le hivatalos (és sokszor kevésbé hivatalos) kereskedelmének vagy 90 százalékát, a leállás dermesztőnek látszik. Jeges fuvallat az errefelé amúgy is cudar télben.

A forgalmat hivatalosan persze korántsem politikai okokból fagyasztják be – azt mondják, a híd javításra szorul. Sőt, állítják, hogy az év vége felé lanyhulni szokott a határforgalom, nincs is alkalmasabb időpont a reparálás megkezdésére. A Jalu határfolyón átívelő Kínai-Koreai Barátság hidat még a japán hódítók építették 1943-ra. Van mit javítgatni rajta. Akár a kínai-(észak)koreai barátságon… A majd’ egy kilométeres átkelő kínai oldalán turistaparadicsom, emitt a földi pokol. A kettő között áthidalhatatlan szakadék. Ezt próbálják kihasználni a csempészforgalom csalafinta szereplői is.

Munkások dolgoznak a csaknem nyolcezer főt foglalkoztató Chollima acélgyárban
©

Márpedig Észak-Korea infrastruktúrája „hagyományosan” elég satnya állapotban leledzik ahhoz, hogy egykönnyen új utakat alakítsanak ki. Pedig jó ideig itt döngetett a felpörgő „benzinturizmus”. Az akár üresen áthaladó teherautók súlyos naftaterhekkel tértek haza. Teli tankkal, két tartalék marmonkannával. Este már a helyi piacon hozzá lehetett jutni a hiánycikkhez. Ahogy a helyi mondás tartja: ficánkolnak, mint hal a vágódeszkán. Amíg végül le nem sújt a bárd. Újólag a megregulázott kínai vámőrök már árgus szemekkel nézik-mérik az érkező és távozó autók üzemanyagszintjét.

Élet a remeterezsimben

Az Észak-Koreát sújtó szankciók ellenére a helyiek, akik megtanultak a jég hátán is megélni, mindig találnak még kiskapukat a létfenntartáshoz. A hagyományos központi elosztás (jegyrendszer) egyre gyatrább. A fojtogató hiányok pótlására ismét megtűrik a párhuzamos értékesítés másutt ősidők óta bevált, szabadpiaci rendszerét. A többé-kevésbé szabad piacokon azt a többletterméket értékesítik, amelyeket a jó fél évtizede engedélyezett szotocsikban, kalákában művelt háztáji parcellákon ád a reformokra egyre fogékonyabb föld. Az itt megtermelt javaknak „csak” 70 százalékát kell beszolgáltatni, a többivel a gazdák rendelkeznek. És mintha a természet is megérezte volna a szűk esztendők szorítását: hirtelenjében megnőttek a hozamok.

Talán ennek tulajdonítható, hogy a szívtelen külpiaci feltételek ellenére az árszínvonal – megfigyelők itt árukosár helyett a legáltalánosabban fogyasztott rizs árára egyszerűsítik le ennek esetleges mérhetőségét – alig változott. Egyelőre. Ám az idei palántázási időszak rendkívüli szárazsága szintúgy negatív hatással lehet a közeljövő ellátási helyzetére.

Helyi mini „piackutatásokon” és menekültek körbekérdezésén alapuló becslések szerint ma az észak-koreaiak 60 %-ban a piacokról szerzik be a legszükségesebbet, egyhatodát maguk termelik meg, és alig negyedéhez jutnak a karcsúsodó közellátásból. A láthatatlan országrészeket is föltérképező műholdas felvételek arról tanúskodnak, hogy a szabadtéri bazárok – érthető módon – egyre szaporodnak.

Vásárlók a Kwangbok, avagy a ''Felszabadulás'' áruházban
©

Ezeken a „hangyapiacokon” persze sokkal szélesebb a kínálat, mint amit az éber ellenőrzésre kivezényelt felügyelők orrára kötnének – vagy lebukás esetén kenőpénzzel olajoznak. A fogyókúrás központi reformkonyha kínálatát „kiegészítő” élelmiszereken kívül akadnak itt „teherautóról lehullott” divatholmik, fölvillanyozó elektronikai kütyük, (netán a határokon túlig elható, de hatóságilag tiltott) mobiltelefonok, illegális hanghordozók és videók. Kifürkészhető kuncsaftnak akár kábítószer is. Talán éppen ezek a tiltott gyümölcsök indítják be az erjedést, a rendszer ideológiai pántjainak lazulását, az évtizedes agymosásból kikacsintó fiatalabb nemzedékek másként gondolkodását. Vagy a még az eddiginél is keservesebb megtorlásokat.

A közszolgáltatások hiányosságai naponta újratermelik a korrupciót. E téren a diktatúra „fejlődése” megállíthatatlan. A pénz nagy úr. A fokozatosan életbe léptetett külhoni korlátozó intézkedések ellenére a remeterezsim igencsak óvatos reformjai csak enyhítik a bajokat. Az ország gazdasága tavaly – láss csodát – állítólag 3,9 százalékkal gyarapodott. 18 éve ez a legmagasabb növekedési mutató – a helyi statisztikák rendre viszonyszámokat publikálnak.

Az idei hivatalos adatokat viszont egyelőre rejtegetik. Ám az biztos, hogy az egyre kiterjedtebb szankciók súlyosan érintik a latorállamot. Phenjan konok kardcsörtetésével az amerikaiakkal folytatandó közvetlen tárgyalásokat szeretné kicsikarni. A Fehér Ház viszont, az elnök olykor fegyveres megtorlással fenyegetőző Twitter-diplomáciája mellett (vagy helyett), jobbára Pekingre hárítaná az észak-koreai fordulat kikényszerítését.

Nagyhatalmi szorítás

Kína csakugyan radikálisan csökkentette dacos szövetségesének szánt üzemanyagexportját, ha nem is állította le teljesen. Sőt az egyik legfőbb ellentételezési cikket, az észak-koreai szén- és vasércimportot is több mint 70 százalékkal visszafogta az egy évvel korábbihoz képest. Phenjanban megugrottak a benzinárak – nem mintha az ottani amúgy is gyér autóforgalmon ez mély nyomokat hagyott volna. A doncsuk (újgazdag „pénzmesterek”) mindig feltalálják magukat.

Férfi az ország északkeleti részén található rasoni kikötőben
©

A nagyhatalmi újjászületésén dolgozó Moszkva a Phenjant elítélő nyilatkozatok közben gazdasági jelenlétének visszaerősítésével próbálkozik. (Valaha a Szovjetunióval bonyolították az északi-koreai külkereskedelem majdnem felét.) A rezsim most új kompjáratot indított a közeli Vlagyivosztokba – ki tudja, mi mindent szállítanak rajta? Szakértők nem zárják ki az orosz olajszállítások lehetőségét. Ha ez kitudódna, vámnyilatkozatok helyett alighanem a humanitárius segélyszállítmányokról szóló szónoklatok kerülnének elő. Phenjan évente még mindig csaknem 4 millió hordó nyersolajat importál – valahonnan.

Megkerülő cselek

A neve szerint Koreai Népi Demokratikus Köztársaság az elmúlt időszakban vagy 80 országgal bonyolított le üzleteket (köztük minimálisat ugyan, de Magyarországgal is). Némelykor tisztáz(hat)atlan körülmények közepette. Igencsak gyakori az illegális forgalom – „megkerülő cselek” a kalmárpályák zöld gyepén vagy tengerkék vizén. Olykor lelepleződik egy-egy hajórakománnyi észak-koreai fegyverszállítmány Kelet-Afrika partjainál. (Túlzásra hajlamos dél-koreai becslések szerint Phenjan 2015-ben akár 300 millió dollárért volt képes hadiipari exportbevételre szert tenni.)

Itt-ott kitudódik az államilag exportált vendégmunkások rabszolgasorsa – a kínai éttermek (al)világától katari építkezéseken át az oroszországi erdőgazdaságokig. Hazautalt jövedelmük (az államnak „önként fölajánlott” hozzájárulásuk) egyes becslések szerint elérheti a teljes kereskedelmi forgalom 20-30 %-át! Phenjan az egykor divatos „forradalom exportja” helyett, jó áron, egyes afrikai féldiktatúráknak olykor a „forradalmárok” szobraival kedveskedik. Igaz, ezek szaporításában évtizedes gyakorlatot mondhat magáénak.

Marad a nagy kérdés, hogy odahaza, Észak-Koreában hány nemzedékre lesz még (vég)szükség ahhoz, hogy a Kim-dinasztia diktatúrájának gyarapodó hősi emlékműveiről kiderüljön: ezek sem ércnél maradandóbbak.

Érdekesnek találta cikkünket?
Legyen HVG pártoló tag!

A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Tagjainknak heti exkluzív hírlevelet küldünk, rendezvényeket kínálunk, a könyveinkre és egyéb termékeinkre pedig komoly kedvezményt adunk. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! „Amikor annyira eluralkodik a mindennapi életünkön a virtualitás, üdítő igazi emberi kapcsolatokat építeni.”
K. Erna – Pártoló tag


„Régóta olvasom a HVG-t és cikkei között mindennap találok érdekfeszítőt!”
H. Szabolcs - Támogató
Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!
A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz, és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!