További érdekes adatok, tendenciák: 2011-ben bolygónk felnőtt lakosainak még csak 51 százaléka rendelkezett klasszikus bankszámlával. Ez az arány 2014-re 62, 2017-ra 69 százalékra nőtt. A vizsgálat adatai szerint az utóbbi 3 évben 515 millió ember nyitott számlát, vagy lépett kapcsolatba egy pénzügyi szolgáltatóval, amelynek működése a mobil applikációkon alapul. Ez a fejlődés figyelemre méltó, de a Global Findex emlékeztet: az OECD országokban gyakorlatilag a felnőtt lakosság 100 százalékának van bankszámlája, miközben a Szaharától délre fekvő afrikai országokban ez az arány csak húsz százalék. És akkor persze a nemek közötti egyenlőtlenség sem elhanyagolható. A közel-keleti és észak-afrikai, tehát többségükben muzulmán országokban a férfiak 52 százaléka, de a nőknek csak 35 százaléka rendelkezik saját bankszámlával.

A Világbank a modern technológia gyors terjedésében komoly lehetőséget lát a szegénység csökkentésére. Ezt alátámasztják a következő adattal: az un. fejlődő, tehát de facto szegény országokban a pénzügyeiket mobil interneten intézők aránya 2014-ben 57 százalék volt, de 2017-re 70 százalékra nőtt. És a fejlődés dinamikája még szembeötlőbb Afrikában. Burkina Fasóban, Elefántcsontparton, Kenyában, Szenegálban, Zimbabwéban, 2014-ben a pénzügyeiket mobil interneten intézők aránya csak 10 százalék volt, 2018-ra viszont megkétszereződött, húsz százalékra nőtt. És ebben a vizsgálatban nem vették figyelembe néhány, az átlagosnál gyorsabban fejlődő afrikai ország, például Ruanda vagy Mozambik adatait.

 Tehát a világbank szerint a modern technológia a világ legszegényebb régióiban is hozzájárulhat a gazdasági fejlődéshez, az életminőség elfogadhatóvá tételéhez, ami például csökkentené a migrációs kockázatokat is. De hát ehhez az kell, hogy a világ jelenleg elkényeztetett, fejlett régiói hajlandók legyenek egy kicsit több pénzt áldozni az utóbbi két évszázad történelmi veszteségeit elszenvedő, volt gyarmati területek felzárkóztatására. A technológia már adott.

Innentől politikai akarat kérdése a globalizáció előnyeinek további érvényesítése a szegény országokban, és a változó trendek elviselhetővé tétele a gazdag országokban, a magukat „áldozatnak” érző alsó középosztálybeliek számára.