Majdnem szabályozott pénzügyek helyett biztos pillérek
A vállalkozások belső problémáiból eredő pénzügyi válságok jelentős része elkerülhető lenne. Mutatjuk hogyan.
Orbán Viktor miniszterelnök 2013-ban többször is beszélt róla távlati célként, Matolcsy Györgynek pedig egyfajta vesszőparipájává vált az egykulcsos szja, melyet varga Mihály pénzügyminiszter rendre elodáz, mert nem elég erős hozzá a magyar gazdaság.
Matolcsy a múlt héten publikált 330 pontos javaslatcsomagban ismét bedobta az egykulcsos szja ötletét, mondván, hogy ezzel megvalósítható lenne a bérek fenntartható emelése, és kedvező hatással lenne a lakossági megtakarításokra.
Jelenleg az egykulcsos szja mértéke 15 százalék, a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) adatai szerint 2018-ban a bruttó átlagkereset 330 ezer forint volt. Az szja (mely havonta mintegy 50 ezer forintos tétel) és a többi elvonás után nettóban ez 220 ezer forintot jelentett – számolta ki a Napi.hu, melynek becslése szerint a 9 százalékos szja a kormányzati prognózis szerint 2020-ra várható 390 ezer forintos bruttó keresetből 280 ezret hagyna nettóban a munkavállalónál. A béremelési tendenciákat figyelembe véve 2021-ben 300, 2022-ben átlagosan 330 ezer forintos nettó fizetést kapnának a dolgozók.
A jegybanki szakértők szerint erre azért is szükség lenne, mert a magyar adóék (azaz az alkalmazott után fizetendő adó és az államnak fizetendő járulék aránya a bérhez képest) uniós összevetésben kiemelkedően magas. (Természetesen nem mindegy, az adóékből mennyit forgat vissza az állam mondjuk az egészségügybe, oktatásba, bürokráciába.) Egy tavalyelőtt publikált OECD-felmérés szerint Magyarországon egy átlagos, család nélküli munkavállaló a bérköltségének 48,2 százalékát kell kifizesse az államnak adóban, vagyis a munkájához kötődő kiadások közel 52 százalékát kapja meg, ennél magasabb adóék Belgiumban és Németországban volt.
Varga októberben úgy nyilatkozott, az egy számjegyű szja-hoz nagyjából 650 milliárd forintot kellene kiengedni a kasszából.
