A szociális funkciójú költések tették ki az uniós tagországok állami kiadásainak messze legnagyobb szeletét 2017-ben – derül ki az Eurostat összehasonlító kiadványából. A tagállamok összesen 2 890 milliárd eurónyi összeget (908 ezer milliárd forintot) költöttek ilyen célokra, ez az uniós GDP 18,8 százalékának felel meg, és az összes állami kiadás 41,1 százalékát tette ki. Ez nem meglepő, a kormányok egyik alapfeladata az állampolgárok jövedelmének és vagyonának újraelosztása – jegyzik meg az Eurostat elemzői. A legkevesebbet Írország költött szociális védelemre, a GDP-je kevesebb mint 10 százalékát, a legtöbbet Finnország, majdnem a GDP-je 25 százalékát. Hat ország a GDP-je 20 százalékánál többet, hét ország a GDP-je 13 százalékánál kevesebbet fordított erre a célra.

A magyar nyugdíjasok kicsit sincsenek elkényeztetve

2017-ben a magyar GDP 14 százaléka ment szociális kiadásokra. Ez jóval elmarad az uniós átlagtól, a visegrádi országok körében Csehország után a második legkisebb szám. Az állami kiadások tortáját nézve a helyzet még rosszabb, a magyar állam összkiadásai 29,9 százalékát fordította szociális költésekre, ami a legrosszabb adat a V4-ek közt, és még Romániáétól is elmarad. Más szóval a magyar állam (vagyis a magyar kormány) számára volt a legkevésbé fontos a szociális feladatok ellátása.

Ezen belül is feltűnő az, hogy a magyar állam mennyire keveset fordít arányaiban a nyugellátásokkal kapcsolatos kiadásokra. Ez jelentősen elmarad a többi régiós országétól, és az uniós átlagtól is. Ez megcáfolja a kormány és a Fidesz politikusainak mindenféle olyan állítását, hogy a Nemzeti Együttműködés Rendszere kiemelkedően támogatja az időseket.

Orbán Viktor az idősek világnapja alkalmából rendezett nyugdíjas-találkozón, Pécsett 2010. október 1-én

MTI / Kálmándy Ferenc

Nem olyan egyértelmű a családbarát jelző sem. Az állam családtámogatásokkal kapcsolatos kiadásai sem érnek Európa-bajnoki címet, bár nem is voltak túl alacsonyak: a GDP 2,1 százaléka ment ilyen célokra, az uniós átlag 1,7 százalék volt, de a lengyel adat például 2,7 százalék.

Sportköltésekben Magyarország aranyérmes

Az állami kiadások szerkezetét nézve a magyar állam nem csak a szociális költések terén lóg ki a sorból. A magyar állam nagyon keveset költ egészségügyre, viszont kiemelkedően sokat közszolgáltatásokra, illetve sportra, vallásra és kultúrára (ezek a statisztikában egy kalapba kerülnek).

Egyetlen uniós ország sem költ annyit sportra, vallásra, kultúrára, mint Magyarország, megközelítően sem, se GDP-arányosan, se az összkiadásai százalékában. 2017-ben a magyar állam a GDP-je 3,5 százalékát, az összkiadásai 7,4 százalékát fordította ilyen célokra. Az uniós átlag 1,1, illetve 2,3 százalék.

Máté Péter

A számok persze nem okoznak nagy meglepetést, látva az évek óta gombamód szaporodó stadionokat, sporteseményeket, illetve az egyházak és az egyházi szervezetek bőkezű állami dotálását. A prioritások azért egyértelműek, a nagy közös kalapon belül sportra azért csak kétszer annyi jutott, mint vallásra.

Régiós összehasonlításban különösen a vallással kapcsolatos magyar kiadások ugranak ki, még a nagyon keresztény országnak tartott Lengyelország is töredékét fordította erre a célra a magyar költésnek.

Sokba kerül az állam

Ami a közszolgáltatásokkal kapcsolatos kiadások magas szintjét illeti, az ember azt gondolhatná, a magyar köznek (mármint a magyar lakosságnak) pazarabb dolga van, mint régiós vagy akár nyugati társainak. A helyzet azonban az, hogy a magyar állam ilyen célú költéseit főleg a végrehajtó és törvényhozó szervekre (tehát az országgyűlésre, a kormányra, esetleg az önkormányzatok megfelelő szerveire) kiadott pénz dobta meg. Nem mellesleg a hanyatló, no-go zónák szabdalta nyugati államok, mint Németország vagy Ausztria, vezetői jóval kevesebbet költöttek magukra a közösből, mint Közép-Kelet-Európa puritán főnökei.

A magyar közszolgáltatások költségeit az államadóssággal kapcsolatos kiadások is alaposan megtolták, ez sem meglepő, a magyar államadósság elég magas. Ráadásul alig csökken, a kormány ugyanis nem használja ki a gazdasági növekedés nyújtotta lehetőséget, a többletbevételeket nem adósságcsökkentésre fordítja, hanem feléli.

Az egészségügy alulfinanszírozott

Keveset költött viszont a magyar állam egészségügyre, GDP-arányosan 4,8 százalékot, az összkiadások tizedét. Az uniós átlag a GDP 7 százaléka, ami az összkiadás 15 százaléka.

HVG Archív

Régiós összehasonlításban ezzel GDP-arányosan csak Lengyelországot sikerült megelőzni egy hajszállal, illetve Romániát. Az összkiadásain belül viszont Lengyelország és Románia is többet fordított egészségügyre.

A területen belül a magyar állam mindössze eszközökre költött uniós összehasonlításban hasonló szinten, mint az átlag és a régió többi országa. A járó- és fekvőbeteg-ellátáson is sikerült nagyot spórolni.

A helyzet 2017 óta se nagyon javult, nyugodtan kijelenthető, hogy a magyar egészségügy válságban van, az intézmények folyamatosan küzdenek az adóssággal, sok a rosszul felszerelt, lerobbant kórház, a dolgozók túlterheltek, alulfizetettek, már rendszeresen fordulnak elő csoportos felmondások. A problémát mind a jegybank, mind a kormány versenyképesség-javító javaslatcsomagja azonosította, Kásler Miklós Emmi-miniszter reformterveit viszont a kormány a hírek szerint azért nem tárgyalta, mert úgyse lenne pénz a végrehajtására.

Kemény munkával sikerült ide eljutni

Az eddig felsorolt hungarikumok nem egyik napról a másikra álltak elő, és nem is a 2017-es év sajátosságai. A magyar állam kiadási szerkezete nagyon hasonlóan festett 2016-ban és 2015-ben is.

2010-ben mondjuk még nem egészen, akkoriban a szociális kiadások például jóval nagyobb szeletet tettek ki, a sport/vallás/kultúra célú kiadások pedig jóval kisebbet. Az egészségügy szelete nem lett kisebb az évek során, de ez csak annyit jelent, hogy régen is túl kicsi volt.

Az Európai Unió átlagában eközben mind a szociális, mind az egészségügyi kiadások nőttek. A sport, vallás, kultúra kiadásai viszont stagnálnak.

A hvg.hu az Európai Parlamenttel együttműködve számol be ebben a fél évben az uniós intézmények tevékenységéről, a közösséget érintő döntésekről, és ezek hatásairól. Az EP a tartalomért nem vállal felelősséget.