Októberben elkészítette legfrissebb konjunktúrafelmérését a Német-Magyar Ipari és Kereskedelmi Kamara (DUIHK), ezzel az őszi frissítéssel immár három éve kiegészítik átfogó tavaszi kutatásukat.

Az adatok szinte minden területen komoly csökkenést mutatnak, így például a szervezet tagvállalatai hosszú évek óta most először értékelték negatívan a saját cégük gazdasági kilátásait – még úgy is, hogy a vállalat jelenlegi helyzetével csak 9 százalék volt elégedetlen, 50 százalék szerint jó, 41 százalék szerint pedig kielégítő volt az. 

Ennek megfelelően a beruházásoknál is komoly visszaesés látható, de itt nem fordult mínuszba a mutató.

„Jól látható, hogy az elmúlt években mért erőteljes optimizmus realizmusba megy át” – kommentálta az adatokat Sávos András, a Német-Magyar Ipari és Kereskedelmi Kamara elnöke. Mint mondta, a mostani felmérésben már látszódnak azok a világpiaci trendek, amelyek velünk voltak az elmúlt években is, azonban eddig nem tükröződtek a várakozásokban.

És miért pont most jelentek meg? „Bár már korábban is lehetett tudni, hogy a német gazdaság kihívásokkal küzd, de a második negyedéves GDP-csökkenés hatásai csak a mostani felmérésben jelennek meg. Ez szült egyfajta túlzott reakciót a cégek részéről, ám megjegyezném, hogy ezek a számok leginkább a korábbi magas értékek miatt tűnnek alacsonynak, sok évvel ezelőtt ezekkel az adatokkal is kiegyeztünk volna. Most kicsit megijedtünk, hogy mi fog történni, ha a német gazdaság recesszióba kerül. De azóta már látni a fellendülés jeleit Németországban, ami véleményünk szerint mindenképpen megjelenik majd a következő felmérésben” – tette hozzá Sávos András, aki szerint a mostani adatok az itt dolgozó vállalatok mindennapi életében kevésbé jelennek meg, mivel inkább átmeneti megtorpanásra számítanak, mintsem egy trendfordulóra. „Lehetséges, hogy a következő egy-két évben nem lesz ennyire dinamikus a bővülés, de a plusz előjel megmarad, a kérdés inkább csak az, hogy mekkora lesz” – vélte.

A kutatás szerint leginkább azok a vállalkozások bizakodnak, akik a belföldi piacra szolgáltatnak. Ők abban reménykednek, hogy a belső fogyasztás növekedése ki fog tartani a következő években is. A főleg exportra dolgozó feldolgozóipar viszont nem tudja elkerülni a világpiaci bizonytalanságokat (Brexit, kereskedelmi háborúk, brit és amerikai választások kimenetele), márpedig ezek alapvetően határozzák meg az üzleti lehetőségeiket.

Nincs új adó, de nagyon munkaerő sem

Amikor kifejezetten a hazai környezetről kérdezték a cégeket, akkor nagy meglepetést nem okozott, hogy a képzeletbeli dobogóra a piaci kereslet (főleg az exportálóknál), a munkaerőköltség és a szakemberhiány került. 

„Itthon a legnagyobb pozitívumnak a stabilitás számít, például, hogy jövőre nem változnak a tagvállalatainkat érintők adók” – mondta Sávos. Érdekesség, hogy a forint gyengülése miatt a válaszadók több mint harmada fejezte ki aggodalmát, ezek természetesen főleg az importőrök. „Megoszlanak a vélemények: vannak, akik az árfolyamváltozást például fedezeti eszközökkel professzionálisan kezelik, míg ahol ezt nem teszik meg, ott nagyobb az árfolyamkockázat. Összességében az hatott negatívan, hogy a forint egyik pillanatról a másikra esett az addig stabilnak tűnő 315-320-as árfolyamról 330-335 közé, ahova azóta is beragadtunk” – mondta Sávos. Azzal kapcsolatban pedig, hogy a válaszadók ötöde kiemelte a jogbiztonságot, annyit említett meg, hogy az nemzetközi és régiós szinten is kifejezetten jó értéknek számít – Szlovákiában például 23, Romániában pedig 30 százalékot mértek –, ám „természetesen jobban örülne”, ha ez az érték ennél is alacsonyabb lenne.

A legnagyobb gondokat, ahogy előbb is említettük a munkaerőpiac jelenti: 

„Mintha a munkaerőhiány enyhült volna, a kérdés, hogy ez egy trend kezdete vagy csak átmeneti a visszaesés. Az viszont biztos, hogy a cégek azzal számolnak, hogy a helyzet drasztikusan nem fog javulni. Ezért szinte mindenhol megindult a hatékonyság javítása, hogy átszervezéssel elérjék: ugyanazt a munkát kevesebben is el tudják végezni. Ez is magyarázza a cégeknél látható javuló érzetet, ahogy az is, hogy a dinamikus bővülést felváltotta a plusznullás növekedés, amit kétségkívül sokkal könnyebb a munkaerő-utánpótlás oldaláról lekövetni” – magyarázta a DUIHK vezetője.

Ez a visszafogottabb várakozás az adatokban is megmutatkozik: 

A kutatásból az is kiderül, hogy bár a bérek növekedésével továbbra is számolnak a cégek, jóval visszafogottabb tempóban, mint ahogy azt az elmúlt években tapasztalhatták a dolgozók: 

Ez nem meglepő Sávos András szerint, hiszen, ha Magyarország meg akarja tartani a nettó költségpozícióját a folyamatosan növekvő bérek mellett, akkor a termelékenységnek is legalább akkora tempóban kellene emelkednie, mint a fizetéseknek. Ez azonban nincs így, ami lassítani fogja a bérnövekedést – cserébe a beruházásoknak ez adhat egyfajta lökést, hiszen ezáltal lehet növelni a termékenységet.

Ugyanakkor szerinte az ország bérelőnye máig megvan, mivel nemcsak Nyugat-, de Kelet-Európához képest is versenyképesek vagyunk, ám „közeledünk ahhoz a ponthoz, amikor nagyon észnél kell lenni, hogyan kell tovább kezelni”, hogy megmaradjon az az előnye az országnak, ami számos befektetőt idecsábított.