Nem voltunk ott Maastrichtban, de szeretnénk beleszólni az euróövezet jövőjéről folyó dialógusba – mondta a mai, Lámfalussy Sándor tiszteletére rendezett konferencián Matolcsy György. A Magyar Nemzeti Bank elnöke egyúttal bemutatta legújabb kötetüket, amelynek címe: Fenntartható felzárkózás euróval, és amelynek utolsó fejezeteiben a szerzők részben Magyarország euróövezeti tagságának feltételrendszerét ismertetik, részben pedig azt fejtegetik, milyennek képzelik Maastricht 2.0 szabálykönyvét.

„Az eredeti kritériumrendszer felülvizsgálatra szorul” – szögezi le a tíz jegybanki szerző által jegyzett összegzés, amely a régi szabályok egy részét megtartaná, másokat módosítana, illetve új kritériumokat határozna meg. Utóbbiak kiterjednének a csatlakozni óhajtó ország főbb fejlettségi mutatóira is. Ezekben olyan értelemben nincs sok újdonság, hogy régebben a pontok egy részét a jegybanki szerzők Magyarország euróövezeti csatlakozása feltételének tekintették. Most azonban ezeket kiterjesztenék, és beépítenék Maastricht 2.0 kritériumrendszerébe.

Az új kritériumok a következők:

• Az egy főre jutó hazai össztermék és a bérszínvonal érje el az euróövezet átlagának legalább a 90 százalékát.
• Az üzleti és pénzügyi ciklusoknak szinkronban kell lenniük.
• A kis- és középvállalatok termelékenysége haladja meg a nagyvállalati termelékenység 50 százalékát.
• A gazdaság legyen a teljes foglalkoztatáshoz közeli állapotban.
• A pénzügyi szektor legyen stabil és kiegyensúlyozott, olyan, amelynek szereplői nem küzdenek egyensúlytalansággal, és versenyképesek az európai mezőnyben.
• Az euróövezethez csatlakozni kívánó tagállamokban legyen működőképes válságmegelőzési rendszer, szanálási eszköztár.

A régi kritériumok közül a költségvetési és az államadósságra vonatkozó szabályokat a következőképpen módosítaná a jegybank:

• Az államháztartás kívánatos egyenlege a nulla–mínusz két százalékos sávban legyen, attól függően, hogy az adott ország mennyire adósodott el. Ha az államadósság a GDP 90 százaléka fölött van, kiegyensúlyozott költségvetést kell folytatnia, az 50-90 százalékos sávban legfeljebb 1 százalék, 50 százalékos államadósság alatt 2 százalék lehet a költségvetési hiány.
• Az államadósságot a hazai össztermék 60 százaléka helyett 50 százalékra kell levinni.

A kötet nem spórolja meg a gyorsmérleget sem, eszerint a magyar gazdaság több fontos kritériumot nem teljesít:

• Az árstabilitási kritériumot. Ennek lényege, hogy a három legalacsonyabb, ám (ez is új elem) pozitív inflációs mutatójú (azaz nem árcsökkenést elszenvedő) EU-tagállam átlagát 1,5 százalékponttal meghaladó infláció a feltétel. Megjegyzendő, hogy momentán a magyarországi infláció a legnagyobb az egész Európai Unióban, ami nem válik a jegybank dicsőségére.
• Az árfolyamstabilitási kritériumot. A mai szabály szerint a csatlakozó országnak két évet kell eltöltenie az ERM II. árfolyamrendszerben, úgy, hogy a nemzeti valuta árfolyama viszonylag stabil maradjon, az ingadozás ne lépje túl a plusz/mínusz 15 százalékot. A magyar jegybank az időszakot három-öt évre nyújtaná meg, és a kiadvány is elismeri, hogy ezt a stabilitási kritériumot a forint még nem teljesíti. A hvg.hu megjegyzése: a forint trendszerű leértékelődést mutat.
• Az államadósság és a fenntartható költségvetés kritériumait. A kormányzati és a jegybanki prognózis szerint az államadósság 2022-re csökkenhet a hazai össztermék 60 százaléka alá. Hvg.hu kommentár: ez merész elvárás.
• A jegybank által szorgalmazott reálgazdasági kritériumoktól messze van a magyar gazdaság, amelynek bérszínvonala az Európai Unióban a legalacsonyabbak között van, és kkv-szektora is felettébb gyenge.

Mindazonáltal a jegybanki önminősítés szerint a magyar gazdaság ezeket a kritériumokat máris teljesíti:

• Kamatkonvergencia. A három legalacsonyabb inflációjú gazdaság 10 éves állampapírjainak hozamszintje plusz 2 százalékpont. Megjegyzendő, hogy az Európai Központi Banknak lennének kétségei, hogy a keményen negatív reálkamatok mellett kialakult hozamokat fenntarthatónak tartja-e, illetve, a lakossági és az üzleti környezet kettős kamatszintjét a nemzetközi szervezetek már most is bírálják. Vagyis a hvg.hu szerint, szemben a jegybanki ítélettel, ez aligha teljesült.
• Üzleti ciklusok harmonizálása.
• Teljeshez közeli foglalkoztatás. A hvg.hu megjegyzése: ez egyelőre csak úgy teljesül, ha a közmunkások százezer fő körüli csapatát is beszámítjuk.
• Államadósság. Bár sem a hazai össztermék 60, sem annak 50 százalékában megadott limitet nem érte el a magyar állam, adóssága folyamatosan csökken, és ebben a tekintetben az uniós szabályokat is betartja.
• Prudenciális politikák. A hvg.hu megjegyzése: a makro- és mikroszintű folyamatok felügyeletének, a válságmegelőzésnek valóban létezik egy 2008 után kialakított új rendszere, ám azt eddig még nem tette próbára a gyakorlat.

Összességében a jegybanki Maastricht 2.0 tükrében valóban érdemes megnézni, hol tart a magyar gazdaság, ám egyelőre ez nem több játszadozásnál. A reálgazdasági feltételekkel kapcsolatban például nem árt megjegyezni, hogy Magyarországon belül a fejlettségi különbségek az uniós csatlakozás óta nem, vagy alig mérséklődtek, annak dacára, hogy Borsod- Abaúj-Zemplén és Győr-Sopron megye azonos valutát használ. A forintot.

Továbbá, az Európai Bizottságnak a válságkezelés során kialakított eszköztára árnyaltabb, mint a magyar javaslatok. Ezeket azonban a magyar kormány nem szívleli. Például Magyarország – és Románia – azzal került ismételten a szégyenpadra, hogy a költségvetés nem közeledik az úgynevezett középtávú hiánycélhoz (1,5 százalék), hanem letért a kívánatos pályáról. Ezt a véleményt a Pénzügyminisztérium visszautasította.

Ezzel együtt megsüvegelendő, hogy legalább a jegybank előállt a saját ötleteivel. Az euróövezeti csatlakozásról ugyanis évek óta nem folyik érdemi vita. Talán majd most.