Ettől a naptól kezdve Amerika az első

– mondta Donald Trump 2017 januárjában, amikor beiktatták az Egyesült Államok elnökének. Ennek a mondatnak a leggyorsabb következménye az lett, hogy holland tévések elkészítették az "Amerika az első, Hollandia a második" videót (amit aztán gyorsan követett a német, a francia és pár más gyengébb utánzat is), de a viccelődés közben azért kíváncsian várhattuk, milyen konkrét lépések következnek Trump ígéretéből, amelynek lényege az volt: a kereskedelemtől az adózáson át a bevándorláspolitikáig minden területen az Egyesült Államok érdekeit helyezi előtérbe.

Azóta megtudtuk, ezt hogyan képzelte el: az első évében még csak nemzetközi egyezményekből vezette ki az USA-t kezdve a párizsi klímamegállapodással, majd 2018-tól jött az újítás: vámháborút indított Kína, valamint Európa, Mexikó és Kanada ellen. A szankciók mellett pedig igyekezett olyan adózási környezetet teremteni, amely visszacsábítja az amerikai cégek gyártókapacitásait.

MTI/EPA/Valdrin Xhemaj

Most, hogy az első elnöki ciklusa a végéhez közeledik, és az újraválasztásért küzd, ideje számszerűsíteni, mit jelentett Trump vámháborúja az Egyesült Államok és a világ számára.

A vámpolitika hatásairól szóló elemzések általában egyetértenek abban: az elnök alulbecsülte a lépéseinek következményeit. Aki nem ilyen finoman akar fogalmazni, az inkább azt mondja, mintha bele sem gondolt volna ebbe. Politikai szempontból kifizetődő ötletnek tűnhetett az, hogy Trump néha az amerikai ipar védelmében jelentett be vámemeléseket, néha pedig egyszerűen büntetésképp, mint például amikor Mexikót így akarta rávenni, hogy állítsa meg az illegális határátlépéseket.

Csakhogy a logika, hogy a büntetővám hasznos az USA-nak, addig működik, amíg feltételezzük, hogy más országok nem válaszolnak erre, és hogy az amerikai gyárakban nem használnak sok külföldi alapanyagot.

A Tax Foundation úgy számol: ugyan közel 80 milliárd dollár befolyt az államkasszába a megemelt vámok miatt, ám összességében 0,23 százalékkal lehetett volna magasabb az ország GDP-je a vámháború nélkül, és 180 ezerrel többen dolgoznának. (Ha azokat a vámokat is hozzávennénk ehhez, amelyekkel Trump csak fenyegetőzött, nagyjából a duplájukra nőnének ezek a számok.)

AFP

Egy független szervezetet persze mindig lehet elfogultsággal vádolni – de a jegybank szerepét betöltő Federal Reserve 2019 végén kiadott elemzése is számszerűsítve arra jutott: az amerikai iparnak többet ártott Trump vámpolitikája, mint amennyit használt. Úgy számolnak, hogy az amerikai ipar közepesen kitett ágazataiban 2018–2019-ben

• 0,3 százalékkal nőtt a munkahelyek száma annak köszönhetően, hogy a vámok csökkentették a külföldi konkurenciát,
• 0,7 százalékkal viszont csökkent, ahogy leépítések jöttek az exportra termelő cégeknél, vagyis már ez negatívba fordította az eredményt,
• és további 1,1 százalékkal csökkent, ahogy a megemelkedett anyagköltségek miatt több cég leépítésekkel spórolt.

Eközben pedig az árakat megnövelte, az ipari termelést csökkentette a vámháború. Azt a Fed is hozzáteszi: hosszú távon változhat valamelyest az összkép, időbe telik, amíg a vállalatok alkalmazkodnak az új helyzethez.

Fontos ígéret volt, hogy a vámoknak köszönhetően kevésbé lesz rászorulva az Egyesült Államok a kínai és mexikói gyárakra, sok amerikai cég hazaviheti a termelést. Az politikailag is kifizetődő lehet, ha több terméken van rajta a Made in USA felirat. Egyelőre úgy tűnik az elemzés alapján, hogy az amerikai cégeket rá lehet venni vámemeléssel, hogy ne Kínában tartsanak fent gyárakat,

csakhogy ezek után sem az Egyesült Államokba viszik át sokan a gyártást, hanem Thaiföldre vagy Vietnamba.

A magyarázat egyszerű: egy olyan termék, mint például egy iPhone előállításához több gyártócég közreműködésére van szükség, erre komplett ipari és logisztikai rendszerek épültek rá, emberek millióinak részvételével Kelet-Ázsia országaiban. Amerikában erre se a humán kapacitás, se a tudásbázis nincs meg, és akkor még nem beszéltünk arról, mekkora költségnövekedést jelentene egy amerikai gyártás.

AFP

És ugyan mindeddig az iparról volt szó, nem szabad elfeledkezni a mezőgazdaságról sem: az amerikai kormánynak 28 milliárd dollárt kellett elköltenie az ágazat támogatására, miután a vámokra válaszul Kína megfelezte a mezőgazdasági megrendeléseit. Ha pedig ez nem lenne elég, a fémipar áremelkedése a gazdák költségeit is megemelte.

Mindez mégsem azt jelentette, hogy az amerikai gazdaságnak szörnyű három éve lett volna 2017 és 2019 között. Sőt, ugyan nőtt a társadalmi egyenlőtlenség, de a gazdaság összességében jól teljesített, amíg be nem ütött a válság. Ez azonban az elemzések szerint a belpiaci szabályozásnak köszönhető. A fogyasztás nőtt, ami húzta a teljes gazdaság teljesítményét, a 2017-es adócsökkentés és a Fed kamatvágásai szintén pörgették a gazdaságot. Így aztán úgy lehetett összegezni a vámháborút a válság előtt: nem hozta meg az ígért hatást, sőt, visszavetette a növekedést, de ez egy nyugodt időszakban nem volt annyira feltűnő. Most, hogy válság van, nem véletlen, hogy minden szereplő visszafogta magát, és a fegyverszünetig eljutottak.

A 90 évvel ezelőtti gazdasági világválság egyik nagy tanulsága az volt: minden krízist könnyedén lehet még súlyosabbá tenni, ha az országok bezárkóznak. Az USA nem járt jól a vámokkal, amelyeket a saját kormánya vetett ki, de a világ többi része sem örülhetett. A Világbank idén januárban, amikor a koronavírusról még csak az egzotikus távol-keleti hírek között lehetett olvasni, épp arra figyelmeztetett: a korábban vártnál alacsonyabb lehet a globális gazdasági teljesítmény növekedése 2020-ban és 2021-ben, ha marad a vámpolitikában a bizonytalanság és a fenyegetőzés.

Nem véletlen, hogy az újabb és újabb célpontokat találó Trump nem igazán dicsekedett kereskedelmi politikája eredményeivel, inkább más irányba vitte el a hadviselést: vámok helyett a kitiltás felé, ahol a legfőbb érv nem is a gazdasági érdek, hanem a nemzetbiztonsági. Ilyen a Huawei kitiltása az 5G rendszerekből, amellyel kapcsolatban a washingtoni vezetés európai partnereire – így Magyarországra is – igyekezett komoly nyomást gyakorolni. Vagy ilyen most a szintén kínai tulajdonban levő TikTok elleni tiltás – amerikai munkahelyek százezreinek megteremtése helyett ezzel tud kampányolni az elnök.