Kína 200 milliárd dollárért bevásárol Amerikában – a többi között ezt tartalmazza az az egyezmény, melyet a Fehér Házban írt alá a világ két legnagyobb hatalma. Donald Trump nagy felhajtást rendezett, így ott volt a 96 éves Henry Kissinger is, aki elvitte Pekingbe Nixon elnököt 1972-ben, és ezzel megnyitotta az együttműködés korszakát.

„Jobb az együttműködés, mint a szembenállás” – ezt a kínai közmondást idézte Liu Ho miniszterelnök-helyettes, aki hazája nevében aláírta az egyezményt a Fehér Házban. Mindkét fél tett engedményeket annak érdekében, hogy véget érjen a kereskedelmi háború, amely nemcsak a két óriásnak, de az egész globális gazdaságnak kárt okozott.

A megállapodásnak hála elkerülheti a világgazdaság a recessziót – örvendezett például a pekingi Global Times, de az újraválasztásáért harcoló Trump sem panaszkodnak, hiszen a 200 milliárd dollárt a következő időszakban fogják elkölteni a kínaiak, azaz egy részét még a novemberi amerikai elnökválasztás előtt.

Európa issza meg a levét az amerikai-kínai békülésnek?

Kína után az Európai Uniónak van a legnagyobb kereskedelmi többlete Amerikával: 2019-ben ez 170 milliárd dollár volt, ami csípi az amerikaiak szemét. Phil Hogan uniós biztos ugyanakkor rámutathat arra Washingtonban, hogy az USA beruházásai az EU-ban meghaladják a 3200 milliárd dollárt, illetve hogy az európai export jelentős részét ezek az amerikai cégek produkálják. Mindemellett az Európai Unió a világ legnagyobb importőre, amiből az USA is bőven profitál.

Az uniós biztos washingtoni látogatásán az amerikaiak arra mutatnak rá – joggal – hogy az agrárpiacon az Európai Unió erőteljesen korlátozza az amerikai behozatalt, miközben az európaiak viszonylag szabadon értékesíthetik a francia borokat és sajtokat, a belga söröket stb. Hogan korábban az EU agrár biztosa volt, vagyis egyáltalán nem először hallja ezt a véleményt, de Trump minden elődjénél élesebben veti fel a problémát. "Mit mondok a kaliforniai boros gazdáknak a francia importról?" – teszi fel a kérdést – jó adag demagógiával – Donald Trump.

Ha valaki, akkor Hogan megfelelő partner lehet az amerikaiaknak, hiszen jól ismeri az agrárszektort. Az USA ragaszkodik ahhoz, hogy ezt is belevegyék a kereskedelmi tárgyalásokba, és ezt az EU el is fogadhatja. Ha cserébe Amerika lemond az élelmiszer-ellenőrzés egységes szabályairól, vagyis nem akarja elárasztani génkezelt árukkal Európát. Ez csak egy problémacsomag a sok közül, de talán a legfontosabb, mert az Európai Unióban az agrárkérdés politikailag nagyon is érzékeny. Éppúgy mint az Egyesült Államokban, ahol a farmerek szavazatai létfontosságúak lehetnek Donald Trumpnak. Phil Hogan uniós biztos látogatása nyilván nem oldhatja meg a problémát, de elháríthatja egy nagy amerikai offenzíva veszélyét, amely a legkevésbé sem hiányzik Európának...