Magyar milliárdosok, akik ugrásra készen várják a járvány végét
Az egyik legizgalmasabb újságírói feladatom az volt az idén, hogy hét, a leggazdagabbak toplistáján szereplő üzletemberrel beszélgettem arról, hogyan érinti őket üzletileg és személyesen a koronavírus. A hvg.hu évvégi sorozatába a velük felvett beszélgetésekből szemezgettem.
„Sajnos egészen közelről érintette a családomat a járvány, egy idős, közvetlen hozzátartozóm hunyt el. Az egyik korábbi üzleti vállalkozásom ügyeit intézte Erdélyben, ott kapta el a betegséget” – mondta el Nobilis Kristóf, a GreenGo közösségi autózás alapítója, milyen áldozattal járt náluk a válságmenedzselés.
Gyakorlatilag bezárkózott a járvány tavaszi kitörésekor a 69 éves Nyúl Sándor, aki 46 évig volt Demján Sándor üzlettársa és bizalmasa. Számára az öröklés, a generációváltás kérdése került előtérbe. A magyar nagyvállalkozók családjában ez utóbbi nem igazán működik még, de neki sikerült hátralépnie és vállalatai irányítását a felnőtt gyerekei kezébe adnia. Hogy ez mennyire fontos, azt jól mutatja a Demján-örökség körüli vita. Hiába volt Demján és Nyúl évtizedeken át barát és elválaszthatatlan üzlettárs, Nyúl most pereskedik az örökösökkel azért, hogy az általa korrektnek tartott áron szállhasson ki a Gránit Pólus cégcsoportból. A tét több mint négymilliárd forint. Szimbolikus ugyanakkor, hogy az üzletember újra befektetett a Demján által alapított, digitális szolgáltatásokra építő Gránit Bankba.
Felértékelődik a járványban Wáberer György, a Waberer’s szállítmányozási nagyvállalat felépítőjének másfél éve indított egészségügyi vállalkozása is. Az üzletember meggyőződése, hogy a magánegészségügy nem a gazdagok luxusa. A középosztály tagjainak is elérhető, ha havonta csak annyit rászánnak – mondjuk egy egészségbiztosítás formájában –, mint az autójuk fenntartására. A koronavírus ezen a területen is új szolgáltatásokat generált: ők például kifejezetten a betegségen átesett, magukat gyógyultnak érzőket kezdték el szűrni. Aki ugyanis elhamarkodottan tér vissza a mindennapokba, csúnyán visszaeshet. A vizsgálatok sokszor igazolják, hogy a vírus valamilyen szövődményt hagyott, s a betegnek még hetekig takarékoskodnia kell az energiáival.
Egészen más üzletágban indított kényszerszülte újdonságot Gerendai Károly, a Sziget Fesztivál létrehozója: házhoz jön a Michelin-csillagos Costes Downtown étterem. Rendelésre kiszállítják az ételeket, amelyeken az utolsó simításokat – például az egésznek a stílusát megadó tálalást – az ügyfél konyhájában végzik, aki így beleláthat a kulisszatitkokba.
A Nobilis-pálinkát viszont nem viszik házhoz, meg is csappant a fogyasztás belőle. Hamisítani viszont már próbálják, a Nobilis-féle egyedi üvegekbe töltenek bele házi lőrét. Azzal együtt, hogy a vendéglátást padlóra küldte a válság, egyikük sem bocsátotta el az dolgozókat. Ahogy Gerendai megfogalmazta, szerencsés most az, akinek milliárdos tartalékai vannak – mint például neki a Sziget eladásából –, mert van mit „elégetnie” azért, hogy átmentse a vállalkozásait. Csak a Sziget idei lefújása másfél milliárdba fáj, ami még úgy is súlyos tétel, hogy Gerendainak már csak 15 százalékos részesedése maradt benne. A vállalatok életben tartása azonban erkölcsi kötelessége is azoknak, akik megtehetik. Gerendai közben arról is vall, mennyire megviseli lelkileg, hogy nem tud az álmai megvalósítására koncentrálni. Például egy új, Hajnan-szigeteki étterem befejezésére, ami Kína egyik idegenforgalmi centrumában nyílik majd meg, ha visszatér az élet a régi kerékvágásba.
A válságban kiütközik a milliárdos vállalkozók különböző karaktere. Van, aki arra koncentrál, hogy mentse azt, amit már felépített, más viszont ugrásra készen áll, olcsó célpontokra vadászik, terjeszkedik. Mindkét stratégia tőkeerő kérdése. Váradi József például – miután az első hullámban végrehajtott egy komoly leépítést – akár két évig is fenn tudná tartani a Wizz Airt úgy, hogy egyetlen gépe sem száll fel. Aligha lenne erre képes bármely légitársaság.
De mások sem. A Magyar Munkaadók és Gyáriparosok Szövetsége még az első hullámban felmérte a tagjai lehetőségeit és az eredmény döbbenetes volt: mindössze a vállalkozások 3 százaléka nyilatkozott úgy, hogy a tartalékaiból három hónapnál hosszabb időt is túlélne – szemléltette a valóságot Felcsúti Zsolt, a szervezet társelnöke. Ezek után nem meglepő, hogy a megkérdezettek közül Váradi néz a legderűlátóbban a jövőbe; szerinte a járvány lecsengése után tömegek akarnak majd repülni. Tudatos bővítésekkel készül erre; új gépeket vett, amelyekkel új célpontokba repül. Közben tartja azt a stratégiát, hogy maga a jegy a legolcsóbb legyen, ám az ülőhelyen kívül mindenért kőkeményen fizetni kell. Bírálhatják a fapados módit, de – mint mondja – az utasok 80 százaléka mégiscsak a jegy ára alapján dönt.
Jellinek Dániel ingatlanmágnás most is elemében van, újabb és újabb felvásárlásokat hajt végre. Büszke arra, hogy ő már a 2008-as krízisben is szembement a többséggel, abba fektetett be, amitől mások féltek, például lepukkant ipari ingatlanokba. Most olyan nagyvállalatokba invesztál, amelyeket megtépázott a válság, komoly átalakításra szorulnak, de van bennük fantázia. Így lettek a minap befektetőtársak Wábererrel; miután Jellinek beszállt a névadó által idestova fél évtizede elhagyott Waberer’s-be, behívta maga mellé szakmai befektetőnek az alapítót. A cég tőzsdei árfolyama azonnal meghálálta a társulást.
Jellinek érzékeny arra, ha a közvélemény összekapcsolja az üzleti döntéseit a politikával. Szerinte egy kicsiny piacon elkerülhetetlenek a találkozások és pusztán a pénzről szól, hogy többször is bizniszelt a kormányfő vejével Tiborcz Istvánnal. Akivel épp a járvány első hullámának a végén cserélt helyet a sokmilliárdos állami turisztikai támogatásokat élvező Appeninn ingatlanvállalatban. Állítja, független a kormány tulajdonszerzési törekvéseitől az is, hogy egy titkos összetételű befektetői konzorcium színeiben tárgyal a krízisben is horribilis értékű Budapest Airport megvásárlásáról. Az állam beszállása az ország stratégiai jelentőségű repülőterébe érthető lenne – vélekedik erről az államosítási törekvéseket általában elutasító Váradi.
Ma Magyarországon egyébként általában még a NER-rendszerén kívülálló milliárdosok is csak visszafogottan értékelik a kormányzat válságtompító intézkedéseit. Érezhetően tartanak attól, hogy az élesebb, nyilvános kritika ronthatja az itthoni üzleti-üzletszerzési pozícióikat. És ebben a körben már igen nagy a tét. A konfliktust felvállaló Nobilis hosszú éveken át pereskedett az állam bankjával a Lánchíd Palotára kötött bérleti szerződés miatt, de végül megnyerte, s így hozzájut a neki járó milliárdos bérleti díjhoz. Ennek ellenére folyatja a pereskedést az őt ért további, szintén milliárdos károk miatt. Ám aki a hatalommal ütközik, vékony jégen jár, Nobilis is milliárdos árfolyamveszteséget szenvedett el, amikor a kormány kegyeltje, Schmidt Mária kitúrta a BIF ingatlanvállalatból. Állami segítséget a válságban sem vár, de amit például a vendéglátó vállalatok automatikusan megkaphatnak, azzal ők is élnek.
A megkérdezettek közül a nemzetközi színtéren dolgozó Váradi tekint a leginkább „felülről” a magyar intézkedésekre, amelyek közül a határzárt teljesen indokolatlannak és károsnak tartja. Ő uniós szinten gondolkodik, szerinte ha egységesek lettek volna Európában az utazási korlátozások és a karanténszabályok, a turisztikai ágazat kevésbé sínylette volna meg ezt az egészet. A termelővállalatai központját már jó ideje Szingapúrba telepítő Felcsuti Zsolt is külföldi példákkal érvelve lobbizott még a tavasszal a MGYOSZ képviseletében a szektorsemleges kurzarbeit bevezetéséért. Akkor sikerült is, ám a járvány második hullámában már csak bizonyos ágazatok kapnak állami segítséget a munkaerő megtartására. Gerendai szerint ez olykor kevés, például a Szigetnek nem jár támogatás, pedig évekig milliárdokat hozott az országnak, most viszont egymaga többet bukott, mint valamennyi fesztiválszervező vállalkozás összesen. Annak azonban nem híve, hogy az állam nyakló nélkül, súlyos adósságok árán öntse a pénzt a gazdaságba.
Csak az életképes cégek megmentése indokolt közpénzből – hangsúlyozza Felcsuti Zsolt is. Válságban azonban nehéz megítélni, hogy ki miért került bajba, ezért Jellinek egyáltalán nem híve az állami segélyezésnek. Ő inkább a kedvezményes kölcsönök jótékony hatásában bízik, mivel azokat csak azok kaphatják meg, akiknek a jövőjében a bankok is hisznek. Az állami válságkezeléssel Wáberer elégedett a leginkább, ami nem is meglepő, hiszen ő a Tokaj-Zemplén-térség fejlesztéséért felelős, 150 milliárd forint közpénz elköltésére felhatalmazott kormánybiztos. Egy elhúzódó válság esetén azonban ő is elégtelennek tartja a munkanélküliek ellátását, s kormánybiztosként az egyik fő célja, hogy a munkaerő elvándorlását megállítsa.
A leggazdagabb vállalkozók meglehetősen zárkózottak, ha a magánszférájuk kerül szóba, de azt mindegyikük elmondta, hogy a koronavírus tartós változásokat hozott az életükben. Többségük a családi kapcsolatok át- és felértékelődéséről beszélt, s arról, hogy a járvány megtanítja őket alkalmazkodni az új helyzethez a magánéletükben is. Nyúl Sándornak például az unokái jelentették a karanténban a legnagyobb örömöt. Wáberer György úgy találta, hogy a járvány kezdetekor még ijesztő volt, hogy az embereknek hirtelen sokkal több időt kell a családjukkal összezárva tölteniük, de aztán kiderült, hogy ebből jó is kijöhet. Nobilis számára még fontosabb lett a hobbija, a vitorlázás. A minap tért vissza az Atlanti-óceánról, amelyet ezúttal a legkisebb, 12 éves fiával szelt át. Jövőre lesz 60 éves és a bakancslistájára azt írta fel, hogy részt vehessen a karácsonykor tartandó Sydney–Hobart vitorlásversenyen. A járványban is a világot járó Váradi József pedig – noha ő nem küzd a bezártsággal – még inkább ügyel az egészségére és többet jár futni.
HVG-előfizetés digitálisan is!
Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!
Férfiak kötényben – három ember, aki megmentette a karantént
Idén le kellett mondanunk nagyon sok olyan dologról, amiről azt hittük, nem tudunk élni nélkülük. Hosszabb-rövidebb ideig bezártak a színházak, a mozik, az éttermek, a játszóterek, elmaradtak fesztiválok, sportversenyek, utazások, meghiúsultak tervek, vágyak, meglepetések. Így arra kényszerültünk, hogy ott keressük a boldogságot, ahol az elérhető volt. Például a konyhában.
Kiricsi Gábor: Kihipózott életünkben azért maradtak még színes foltok
2020-at joggal gyűlöljük teljes szívből, de voltak pillanatok, amik szerethetővé tették – úgy emberileg, mint szakmailag.
