Bihari Ádám
Bihari Ádám
Tetszett a cikk?
Értékelje a cikket:
Köszönjük!

Az online bevásárlást ugyan nem a járványhelyzet adta a világnak, de kétségtelen, hogy teljes- és részleges lezárások idején is elképesztően megnőtt az igény arra, hogy digitális úton kerüljön kenyér az asztalra. Bihari Ádám kollégánk legalábbis ezt tekinti a járványhelyzet pozitív hozadékának.

Azért volt valami jó 2020-ban is
Kapásból azt mondanánk - sokakkal egyetértésben -, hogy csúnyán elbaltázott év volt ez. De mi van, ha mégsem. Kizárt, hogy ne találjunk valami jót 2020-ban is. Olyasmit, amit személy szerint minket ért, de akár olyat is, ami mindannyiunkat. A hvg.hu csapatának év végi - vállaltan szubjektív - sorozatában azt keressük, mi az, amiért még akár jó érzéssel is gondolhatunk vissza 2020-ra.
Friss cikkek a témában

Van egy rémálmom. Álldogálunk sorban a sortársaimmal az Aldi előtt, lázasan (na nem úgy) igazgatva a maszkjainkat, telefonunkon éppen a napi fertőzésszámokat böngésszük. Az arcom izzad, a türelmem fogy. Aztán hirtelen feltűnik a biztonsági őr, elfordít valami kulcsot a falban, ‘fffmpvvv!’ – nyílik a fotocellás ajtó, én pedig istent-embert nem ismerve könyökölöm magam előre a megmaradt élesztőért. Itt felborítok egy konzervdobozokból álló csonka gúlát, és a romjai alatt zokogva ér véget az álom…

Na jó, nem is szoktam ilyet álmodni, de az iszony stimmel akkor is, ha se maszk, se élesztő (mármint, hogy nem kell, mert van), se gúla. Nem szeretek bevásárlóközpontokba járni. Se hipermarketekbe. De még szupermarketekbe sem. Marketekbe meg pláne.

©

A bevásárlás volt az én tortúrám, a Tesco az én Mordorom, a Praktiker a Golgotám, hogy az IKEA-ról ne is beszéljek. 2020 telén viszont már nem kell fertőtlenítőfolyadékkal majomkodnom a bevásárlókocsi mellett az "előtte-utána?" logikai párbajt játszva saját magammal, és nem kell egy idegen helyen elcsesznem azt a rengeteg időt, amíg a jellememből fakadó megfontoltság okán 15 percig meditálok, hogy a jászberényi tej legyen vagy a Mizo, tk-lisztes kenyér vagy kovászos? – mert mindezt megtehetem a telefonomról, otthon, a melegben, úgy, hogy közben a családommal vagyok.

Jelenlegi elégedettségem oka részben biztosan a kényelem, és persze inkább örülnöm kéne, hogy egyáltalán van mit elköltenem a mindennapi betevőre, mert sok családnak már ez is eredmény.

©
Egy másik része viszont az elpazarolt idő, amit a már említett hezitatív bevásárlási szokásaim mellett kitöltött egy relatív rövid autóút oda-vissza, a parkolóhely-keresés, a sorban állás és “a tojást elfelejtettem, bakker!”. Márpedig az idő még bezártság idején is nagy kincs. Lehet például egységnyi idő alatt dolgozni, ebédet főzni, ebédelni, megkérdezni a gyereket, hogy “hánnyal” tud menni a piros versenyautó, vagy csak elszívni egy cigit.

Persze a kisboltba most is szívesen leugrom, ha elfogy ez, az, de alapvetően számomra pozitív fordulat volt (nagyjából az egyetlen), hogy a járvány magyarországi betörése óta a fóbiám a védekezési policy és a nemzeti attitűd részévé vált.

Ma már MINDENT meg lehet rendelni online, sőt az első hullám kitörése óta – jöjjön 2020 sziauramja – mindent IS. A cégek jó részéből ugyanis kikényszerítették a lezárások a sokáig halogatott, ki nem használt, vagy csak forráshiány miatt le nem vezényelt fejlesztéseket.

©
Március óta még a korábbinál is egyszerűbb és több helyen lehetséges az elektronikus fizetés, sokkal szélesebb körben lett elfogadott a távmunka, lehet online tanulni, ügyintézni ésatöbbi. Mi több, nemcsak egy szokásos nagybevásárlást végezhetek el gombnyomások sorozatával, olyan szolgáltatások is átköltöztek a netre, amikről korábban senki nem gondolta volna, hogy így is lehet. Innovatív, jókor kapcsoló élelmes vállalkozók viszont igen. Így mosathatnám le a kocsit, ha akarnám, úgy, hogy közben senkivel nem találkozom. A cégnek megmondom hol az autó, fizetek, kiszállnak, elvégzik a tisztítást, és mindenki megy tovább a maga dolgára. Én például a szomszéd szobába. De így járhatok online konditerembe, vagy bérelhetek akár gépeket is, ha arra van szükségem. Egyszóval minden kört lefuthatok otthon.

Van valami egyszerre felemelő és – bevallom – egyszerre borzalmas abban, hogy az emberek akkor mennek ki az utcára, ha céljuk van ezzel (természetesen a séta is egy cél), illetve akkor, ha nincs más választásuk, szélsőséges esetben pedig persze akkor, ha történetesen ott élnek – ez utóbbi persze mindig borzalmas. Az viszont – legalábbis nekem – egyáltalán nem borzalmas, hogy egyedül lehetek vásárlás közben, és van időm átgondolni, válogatni anélkül, hogy megtörje valaki azt az elképesztő koncentrációt, amire nekem ehhez szükségem van. Ahogyan az sem, hogy ez rengeteg munkahelyet teremt egy olyan időszakban, amikor a kormány üdvrivalgásai ellenére számtalan ember veszítette el az állását.

Nézzük tehát a jó oldalát is néha ennek a rettenetnek: nem kell lemenni a boltba, mert a bolt jön fel hozzám. Egyébként mióta átálltunk digitális piacolásra, nem én intézem a bevásárlást a családban. Ez a fent említett pozitívumok értékéből semmit sem von le.

VELETEK VAGYUNK – OLVASÓKKAL, ÚJSÁGÍRÓKKAL!

A hatalomtól független szerkesztőségek száma folyamatosan csökken, a még létezők pedig napról napra erősödő ellenszélben próbálnak talpon maradni. A HVG-ben kitartunk, nem engedünk a nyomásnak, és minden nap elhozzuk a hazai és nemzetközi híreket.

Ezért kérünk titeket, olvasóinkat, hogy tartsatok ki mellettünk, támogassatok bennünket, csatlakozzatok pártolói tagságunkhoz, illetve újítsátok meg azt!

Mi pedig azt ígérjük, hogy továbbra is minden körülmények között a tőlünk telhető legtöbbet nyújtjuk a számotokra!
Tordai Bencét letiltotta a Facebook

Tordai Bencét letiltotta a Facebook

Hrutka János: Nem elfogadott a futballban melegnek lenni

Hrutka János: Nem elfogadott a futballban melegnek lenni

Nem épülhet meg Kazincbarcika első gyorsétterme, mert egy játszótér helyén lett volna

Nem épülhet meg Kazincbarcika első gyorsétterme, mert egy játszótér helyén lett volna