Goran Bregovic Wedding and Funeral Band: Karmen with a happy ending
Január 9., Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Goran Bregovic és rezesei. A Kármen, mint ürügy © Gramofon

A Művészetek Palotájában telt ház volt január 9-én este, a végén dübörgött a vastaps is, de éreztük, hogy az elszánt Bregovic rajongók egy kicsit csalódtak. A csalódottság talán nem is pontos szó, inkább némi idegenkedést vagy gyanakvást fedeztem föl; olyasféle arckifejezést, ami honfitársaink arcán olyankor jelenik meg, amikor külföldön valami helyi specialitást tálalnak föl. Magyar ember pedig töltött káposztán, meg sertéspörköltön szocializálódott, azt szeretne enni az Egyenlítő környékén is…

De félre a gasztronómiával, térjünk a tárgyra. Emir Kusturica kedvenc zeneszerzőjének muzsikája talán azért oly népszerű a toleranciájáról nem éppen világhírű hunniai/pannóniai lakosság körében, mert szoros rokonságot mutat a nyári hétvégéken a kiskertekben bömbölő mulatós-lakodalmas zenével. Bregovic humorral vállalja ezt a kapcsolatot, nekem a Kármen hepienddel épp azért tetszett, mert a darab csupa irónia és önirónia. Ugyanakkor pontos és nagyon is jelen idejű látlelet a közép-európai térségről, ideértve a teljes Mittel Europát, nem csak a volt szocialista országokat és a volt Jugoszláviát.

A többrétegű történetet főhősnője Kleopátra, egy kereskedelmi televízió sztárfigurája, aki „korszerű módon” a képernyőn mond jövendőt, s nem tenyérből jósol. Megjósolja a rendkívül tehetséges roma muzsikus, Fuad halálát. Fuad egyébként nem jelenik meg a színen, de a mű első részében, amelynek java része próza, értesülünk arról, hogy a zenész hátrahagyott egy operát, amit Kármennek, a prostituáltnak komponált. Kleopátrát megérinti a furcsa sztori, elindul, hogy összeszedje az anyagot, és Fuad zenésztársaival előadja a különös alkotást. Természetesen Kleopátra lényegül át Kármenné.

Bizet Carmenje csak ürügy volt Bregovic számára, csupán néhány, nagyon közismert dallam virtuóz idézete utal az ihlető operára. A mű extra volta pedig abban áll, hogy ugyan fenyegetőznek a halállal, de kettős esküvővel – a címben említett hepienddel – végződik: a talán Escamillónak megfelelő Bakia elveszi Kárment, Micaela pedig hozzámegy Emilio csendőrhöz. Az első rész szövegének fele olasz nyelvű és fele szerb. A feliratokból kiderült, hogy a librettó szellemes, hogy a trágár kifejezések, meg a bulvárlapok öles főcímeit idéző közhelyek – az élet néha olyan, mint egy súlyos koffer – és hasonló kedves balgaságok mindig a helyükön vannak. A zenésebb második rész Bregovic erőteljes világát hozza, egy-egy megindítóan szép lírai számmal tarkítva. Muzsikusai remek előadók, Vaska Jankovska Kleopátra-Kármenje jól kidolgozott alakítás, a Micaelát alakító Daniela Radkova Aleksandrova fenomenális stílusérzékű muzsikus. A három cigánylány kártya-tercettje helyett itt kuka-hármas szól, a szemetes edények fedelével adják a ritmust.

Egy-két kellék és intenzív előadói jelenlét – ennyi Bregovic kísérlete. És ez azért nem kevés, sőt biztató.

Albert Mária
Gramofon Zenekritikai Műhely