Felszámolás, reorganizáció vagy büntetőügy – bármelyik irányba kanyarodhat még a Ganz Híd-, Daru- és Acélszerkezet-gyártó Zrt. (Ganzacél) ügye, amely a Megyeri híd építésében közreműködő, kifizetetlen alvállalkozók miatt dagadt botránnyá. Becslésük szerint negyven cég 2 milliárd forintja ragadt benn a Hídépítő–Strabag-konzorcium fővállalkozásában, 63 milliárd forint közpénzből készült projektben. A Ganzacél nyilvántartásában ugyanakkor 50 alvállalkozó 705 millió forint követelése szerepel. „Mindenáron a pénzünkhöz akarunk jutni” – összegezte a célt Horváth László, az alvállalkozók szószólója, az Artjob Kft. ügyvezetője. Két demonstráció után óriásplakáton mondtak köszönetet tönkremenetelükért a Ganzacél mellett az utóbbit tulajdonló Hídtechnika Kft.-nek és a konzorciumi tagoknak, így a Hídtechnikában érdekelt Hídépítő Zrt.-nek, sőt az állami megrendelőnek, a Nemzeti Infrastruktúra-fejlesztő Zrt.-nek (NIF) is. Az alvállalkozók egy része csődbűncselekményt gyanítva feljelentést tett. A vám- és pénzügyőrség nyomozóinak azt kell eldönteniük, nem történt-e a hitelezők előli fedezetelvonás azzal, hogy a Ganzacél adásvételi szerződést kötött Golgota utcai ingatlanára, illetve, miközben az alvállalkozóknak nem fizetett, saját tulajdonosa hozzájutott a Ganzacéllal szembeni követeléséhez.

Bár nem rendeltek el nyomozást lapzártánkig, a dokumentumok, engedményezési szerződések alapján úgy fest, saját tulajdonosi körének segédletével került fizetési gondba a Ganzacél. A konzorciumi tagok azt állítják, ők a cég valamennyi járandóságát átutalták a Megyeri híd acélszerkezetének építéséért: 2006 óta a Strabag összesen 10,5 milliárd, a Hídépítő pedig 7 milliárd forintot. A Megyeri hídon elvégzett munkálatok utolsó, 1,3 milliárd forintos részlete azonban már nem érkezett meg a Ganzacélhoz, így az az utolsó számlákkal adósa maradt a neki dolgozó munkaerő-kölcsönző és egyéb alvállalkozásoknak. Pénzéhez jutott viszont a hídon ugyancsak a Ganzacélnak dolgozó Hídtechnika Kft., amely az elvégzett munkájának megfelelő követelését eladta a konzorciumi tagoknak. A Hídépítő és a Strabag pedig ezt a követelést beszámította, azaz levonta a Ganzacél járandóságából. A Hídtechnika előbb a Strabagnak adott el félmilliárd forintos – októberben lejárt – követelést, azután 491 millió forintot engedményezett a Hídépítő Zrt.-re. Az efféle engedményezés az építőiparban szokásos megoldás, a cégek gyakran kérik a fővállalkozót, vegye meg követelésüket, különösen, ha nem bíznak abban, hogy közvetlen szerződéses partnerük határidőre fizet. A Ganzacélról pontosabb információja pedig aligha lehetett másnak, mint a cégben a Vegyépszerrel fele-fele arányban tulajdonos Hídtechnikának. Ezzel az átpasszolási technikával a Hídtechnika összesen csaknem 1 milliárd forinthoz juthatott hozzá.

Az utolsó, 1,3 milliárdos fizetési részletből a Strabag 500 millió, a Hídépítő pedig végül összesen 786 millió forintot számított be a Ganzacéllal szembeni tartozásába. (A beszámítanivalót két másik cég követelése is növelte: a dunaújvárosi DAK Acélszerkezeti Kft. 228,6 milliót, a Fabricom-PVV Kft. 62,5 milliót engedményezett a Hídépítőre.) Sal László, a Hídépítő vezérigazgató-helyettese megerősítette a HVG-nek, hogy történtek engedményezések, de – mint hangsúlyozta – jogszerűen. A Hídépítő–Ganzacél-szerződés értelmében a Hídépítő közel 1 milliárd forintot jóteljesítési garanciaként visszatarthatott volna, ahogy a Hídépítő–Strabag-konzorcium esetében a NIF is visszatartja a vállalási díj 10 százalékát a következő években esetleg szükséges garanciális javítások fedezeteként – tette hozzá Sal.

Igaz, ha hiánytalanul megkapta volna az 1,3 milliárd forintot, a Ganzacél akkor is csak részben tudta volna kifizetni a vállalkozóit. A szebb napokat látott Ganzacél a fideszes éra Vegyépszer-fővállalkozásának idején minden acélszerkezetű hídépítési munkát vitt, de a kormányváltás után sem tört meg a sorozat, miután a jobboldali kötődésűnek elkönyvelt Nagy Elek nevével fémjelzett Vegyépszer és a másik oldalra húzó Apáthy Endre közvetett érdekeltségébe tartozó Hídtechnika párosa kivásárolta az acélhídgyártó piacon meghatározó Ganzacélt. Az eladósodott cég Varga Gusztáv vezetése alatt fokozatosan javította a mérlegét: míg 2004-ben 5,5 milliárdos árbevétel mellett csaknem 1 milliárdos veszteséget hozott össze, a saját tőke 2007-re 1,9 milliárdra hízott, s a mérleg 9,8 milliárdos bevétel mellett 200 millió forint nyereséget mutatott. Kötelezettségállományát pedig az előző évi 7,4 milliárdról 6,8 milliárdra dolgozta le. A Ganzacélhoz elszegődött alvállalkozók tehát egy három éve nyereségesen működő, adósságait ledolgozó céggel szerződtek, amelynek számos megrendelése volt, például a Hochtief berlini hídépítő projektjében. A céget 1,5 milliárd forinttal hitelező bankja azonban tavaly januárban felmondta a Ganzacél kölcsöneit, így tavaly a Hídtechnika–Vegyépszer-páros kénytelen volt 800 millió tulajdonosi hitellel kisegíteni. A bajokat tetézte az év végén a tulajdonosi kör engedményezési akciója.

„A Ganzacélnál sorban állnak a számlák, az utolsót fizetik ki utoljára” – mondta a HVG-nek Apáthy Endre, a Hídépítő Zrt. egyik tulajdonosa. Felszámoló szakemberek szerint abban önmagában nincs kivetnivaló, ha az adós a korábban lejárt hiteleket törleszti előbb. Ám ha kiderül, hogy fizetésképtelen, meg kell próbálnia egyezséget kötni a hitelezőkkel, kísérletet tenni azok arányos kifizetésére. Ilyen kísérlet a Ganzacélnál eddig nem történt. A vezetőség kétszer hívta össze az alvállalkozókat: októberben még azzal nyugtatta őket, hogy amint befolyik a hídpénz, fizet, novemberben viszont már csak annyi hangzott el: „ha jövő héten nem fizetünk, vonuljatok le”. A vállalkozók egy része le is vonult, miután a Ganzacél nem fizetett. Az alvállalkozóknál közben faktorcégek ajánlkoztak – köztük az Apáthy Endre fia, Zoltán érdekeltségébe tartozó City Faktor Zrt. –, hogy 50 százalékon megvennék a követelésüket. Valahogy úgy, ahogy a vasútépítő Montavia Kft.-nél történt, csak ott csődegyezség keretében próbált a tulajdonos Vegyépszer–Hídépítő-páros fél áron megszabadulni a tartozásaitól, lényegében a vállalkozókkal fizettetve meg a cég rendbetételét. A nyomozókat ugyancsak foglalkoztató Montavia-ügyet egyébiránt ügyvezetőként szintén Sal László menedzselte (HVG, 2007. október 13.).

Csődről, fizetésképtelenségről azonban ez esetben hivatalosan nincs szó. Bár korábban elterjedt a piacon a hír, hogy a Ganzacél csődöt kezdeményezett maga ellen, erre nem volt módja a cégnek, mert több felszámolási kérelem is befutott ellene tavaly augusztus óta. A bíróságot elvileg 60 napos határidő köti, de eddig még elsőfokú határozatot sem hozott a felszámolási eljárásról.

Budapest közepén áll tehát egy kiürített gyár, amely nem működik, a bíróság nem intézkedik a felszámolásról, a cég pedig nem egyezkedik a hitelezőkkel. A Golgota utcai gyártelep kong az ürességtől, a berendezéseket elszállították, sőt folyamatban van az ingatlan eladása is. Erről a Ganzacél december elején szerződést kötött a hongkongi Harmony Ltd. érdekeltségébe tartozó Grandiózus Tér Ingatlanfejlesztő és Kereskedelmi Kft.-vel. A Grandiózust képviselő David Ji üzletember mintegy 3 milliárd forintos ajánlatot tett az ingatlanra. A megállapodás szerint március végéig kell fizetnie, az után ígér egyezkedést a hitelezőknek a Ganzacél. Az alvállalkozók azonban némileg szkeptikusak, tekintve, hogy az ingatlanfoglaló első, 400 millió forintos részletéből semmit sem láttak, mert azt a hitelező bank leemelte a számláról.

„A Ganzacélból vagyont nem vittünk ki, nem adtunk el semmilyen eszközt vagy berendezést – reagált a HVG-nek a csődbűncselekményről szóló felvetésre Varga Gusztáv vezérigazgató. – Utóbbiakat raktárba szállítottuk, mert a cégnek ki kell költöznie a Golgota utcából. Az ingatlaneladás célja, hogy a bevételből megkezdődhessen a cég reorganizációja, és az alvállalkozók kifizetésére is ajánlatot tehessünk” – tette hozzá Varga, aki azonban egyéb, így az engedményezést feszegető HVG-kérdésekre nem kívánt válaszolni. A vezérigazgató bízik abban, hogy a 130 éves gyár nem kopik ki a cégjegyzékből. Úgy tudja, hogy a tulajdonosok támogatják a reorganizációt. Igaz, ha az ingatlan teljes vételára befolyna, az sem lenne elég az összes hitelező maradéktalan kifizetésére.

VITÉZ F. IBOLYA