Mit is jelent a zero waste? Röviden azt, hogy megpróbálunk fenntarthatóbb életet élni. Ez az elérendő cél, a konyha pedig tökéletes hely az induláshoz, hiszen a karantén következtében nagyanyáink "ételt nem dobunk ki” elve még inkább előtérbe került. Sajnos sokunknak csökkennek a bevételei, és mindannyian minimalizálni akarjuk a boltba járást.

A következő hetekben rendszeresen adunk majd ötleteket, hogyan kerülhetjük el azt, hogy a drágán megvásárolt, gondosan elkészített étkek a kukában landoljanak. A kreatív ötletekhez a Zero Waste konyha című könyvből is „újrahasznosítottunk”, amelynek szerzője Kate Turner igazi „zero waste bajnok”. Biokertészkedik, tyúkokat és gyerekeket nevel, komposztál, recepteket kreál, és a tapasztalatait cikkekben, könyvekben és a blogjában osztja meg.

A három kulcsszó: csökkentés, felhasználás, újrahasznosítás

A pazarlásmentességhez először is kevesebb élelmiszert vásárolunk, újrahasznosítjuk, amit lehet, és kevesebb szemetet termelünk. Aggodalomra nincs okunk: nem kell az eddigi életstílusunkat a feje tetejére állítanunk! Valójában meglepő, milyen sokat jelent akár pár egyszerű változtatás. A csökkentés a gyakorlatban nem igazán érezhető, hiszen tulajdonképpen azt jelenti, hogy nem vásárolunk többet, mint amire szükségünk van.

A tervezés itt alapvető. Próbáljuk kikerülni az impulzusvásárlás és az akciós, nagy kiszerelésű csomagok csapdáját – a megromló, fel nem használt termékek rendszerint a veszteséget növelik.

Az újrahasznosítás és a „hulladékok” felhasználása igényel némi kreativitást, de megéri; manapság már a legmenőbb éttermek séfjeinek is feladata, hogy minél kevesebbet dobjanak ki – az alapanyag minden részét felhasználják, a karalábé vagy a sárgarépa zöldjét is. Amikor a vacsorát tervezzük, gondoljuk át, hogyan hasznosíthatnánk az ebédmaradékokat! De ha népszerűségre vágyunk, lehetőleg ne csak újramelegítsük ugyanazt az ételt. A tegnapi csilit töltsük tortillába, az előző esti tésztából készítsünk salátát! Az újrafelhasználás azt jelenti, hogy a legtöbbet hozzuk ki a maradékokból, így nem a kukában végzik, sőt finom falatokat varázsolunk belőlük. Ha megmarad valami, akkor másnap próbáljuk úgy tervezni a fogásokat, hogy az része lehessen – néha a hozzávaló keresi a receptet. Ha lefagyasztható az étel, akkor tegyük meg – később még jól jöhet. Havonta nézzük át a kamra polcait, mi az, aminek közeli a szavatossági ideje, és tervezzünk ezekből az alapanyagokból fogásokat.

Mielőtt kidobnánk valamit, tegyük fel az alábbi kérdéseket: Ehető? Ha nem, akkor újra fel tudom használni? Komposztálható? Ha igen, akkor ne dobjuk ki, hanem tegyük a komposztáló edénybe, amelyet már akár a lakásban is elhelyezhetünk.

Az első zero waste hét

Az előre tervezés az alapvető különbséget jelentheti a pazarló és a pazarlásmentes hét között.

Tervezzük meg a menüt – de ne legyünk túl szigorúak! Az élet a leggondosabban kitalált terveket is átírja. Ha gondot okoz pontosan megtervezni az étrendet, lehetünk kicsit lazábbak! Így könnyebben is változtatunk, ha valami közbejön, egyszerűbb a bevásárlás és kevesebb a pazarlás. A heti vacsorákat csoportosítsuk egy ételfajta – például tészta, hal vagy gabona – köré, így néhány étkezésben felbukkanhat ugyanaz az alapanyag, felhasználhatjuk, ami kéznél van, és amit éppen megkívánunk. Az alábbi menütervet a könyvből ollóztuk - a szombati nap sajnos jelenleg nem ültethető át a gyakorlatba.

Vonjunk be mindenkit – szerezzünk híveket! Amikor nekilátunk a heti étrend megtervezésének, vonjunk be minden érintettet! Első lépésként soroljunk fel ételeket, amelyeket minden családtag szeret! Menet közben változtathatunk a fogásokon úgy, hogy beledolgozzuk a maradékokat, és ami még kéznél van.

Legyünk türelmesek – szabad változtatni! Kiderülhet, hogy a menütervezés és bevásárlás egész hétre nem való nekünk. Ha nehéz ragaszkodni a menütervhez, vagy a hét vége felé a kukában köt ki az étel, gondolkodjunk kicsiben: próbáljunk csupán 3-4 napra előre tervezni! Az utána következő napot pedig szánjuk a maradékok felhasználására.

Összefoglalva: fontos a tervezés, egy kis tudatosságra is szükségünk lesz, és nyitottnak kell lennünk a szemléletváltásra. Viszont, ha sikerül betartanunk a tippeket, akkor több szabadidőnk és pénzünk is marad, és az életminőségünk is javulni fog. Itt is érdemes fokozatosságra törekedni, és egy idő után az új hozzáállás teljesen természetessé válik.

A kenyér megmentése

Az egyik legfontosabb élelmiszerünk az egyik legszéleskörűbben újrafelhasználható alapanyag is. Régen kimondottan bűn volt a kenyeret kidobni – ma sem jó érzés. Mit tehetünk azért, hogy kenyér ne kerüljön a szemétbe? Először is ügyeljünk arra, hogy ne penészedjen meg, mert akkor már valóban nem fogyasztható. Tegyük papírzacskóba vagy textilzsákba. Így nem tud megpenészedni, legrosszabb esetben megszikkad.

A száraz kenyér legalapvetőbb felhasználási lehetőségei:

• Készíthetünk belőle zsemlemorzsát.

• Tejszínnel/tejjel felhigított felvert tojásba forgatva kicsit állni hagyjuk, hogy megszívja magát, majd olajban kisütve bundás kenyeret készíthetünk.

• Ha a leves, pörkölt vagy bármilyen más étel zsírosabbra sikeredett, mint szerettük volna, akkor dobjunk bele egy szelet száraz kenyeret, magába szívja a felesleget.

• A kiszáradt kenyeret újjáéleszthetjük: melegítsük elő a sütőt 160 ºC-ra. A kenyeret spricceljük be vízzel vagy tejjel és tegyük 8-10 percre a sütőbe.

• Szeleteljük fel még szikkadt állapotban, tegyük sütőbe vagy kenyérpirítóba, majd vágjuk kockákra. Hagyjuk teljesen kiszáradni, és tegyük légmentesen záródó fémdobozba. Levesekhez – főleg krémlevesekhez - kiváló betét, de salátákhoz is kitűnő - nem kell drága pénzért krutont vásárolni.

• A szikkadt kenyérből remek melegszendvics válhat, akár más maradékok felhasználásával. Ilyenkor használjunk kicsit szaftosabb, zsírosabb hozzávalókat, de bespriccelhetjük egy kevés tejjel is.

• Tejbe áztatva jó lehet fasírozotthoz, töltött csirke töltelékéhez, de sűríthetjük vele a spenótot is.

• Készülhet belőle mákos guba, máglyarakás, különböző felfújtak, pudingok.

Végül pedig álljon itt egy finom „újrakenyér” étel - édes és sós változatban.

ANGOL VAJASKENYÉR-PUDING

Hozzávalók:
30 dkg szikkadt kenyér, kalács, vagy kifli
10 dkg vaj
7 dl tejszín
7 dkg barna cukor
4 db tojás
1 db citrom és / vagy narancs reszelt héja
csipet őrölt fahéj
1 ek vaníliaeszencia

Melegítsük elő a sütőt 180 ºC-ra. A kenyeret vágjuk fel vékony szeletekre, és minden szelet egyik felét kenjünk meg vajjal. Egy nagyobb tűzálló tálat kenjünk ki vajjal. A kenyérszeleteket helyezzük el a tálban úgy, hogy a vajas felük nézzen felfelé. A felvert tojásokat keverjük el a tejszínnel és a többi hozzávalóval, majd öntsük a kenyérszeletkere, és kicsit nyomkodjuk bele kenyereket. Süssük kb. 20-25 percig, amíg az öntet megszilárdul.

Tipp: gazdagíthatjuk aszalt vagy friss gyümölcsökkel, túróval, lekvárral, darabokra tört csokoládéval is.

Sós változat: A kenyereket megkenjük vajjal, a tojást összekeverjük tejszínnel, zöldfűszerekkel, sóval borssal, apóra vágott sonkával vagy kolbásszal és a kenyérre öntjük. A tetejét meghintjük reszelt sajttal. Addig sütjük, amíg a szósz megszilárdul.

A cikk elkészítéséhez a Zero waste konyha - Tippek a pazarlásmentes étkezéshez című könyvet is használtuk.