A Férfiak gyermek nélkül című könyv olyan férfiakról szól, akik vágytak gyerekre, de nem sikerült, vagy akik sosem akartak gyereket, esetleg akiknek született gyereke, de az anya ellehetetlenítette a kapcsolattartást – tulajdonképpen minden lehetséges árnyalatáról annak, ahogyan gyermek nélkül lehet egy férfi. Ahogy az ember ezeket a személyes történeteket olvassa, egyeseket nyilván közelebb érez magához, míg mások gondolkodása kicsit távolibb. De éppen ez a könyv igazi értéke: ezeknek a felületes szimpátiáknak-antipátiáknak elvész a jelentősége. Mindegyik történetnél úgy éreztem, megható és megtisztelő, hogy valaki bepillantást enged a küzdelmeibe és érzéseibe.

Noha úgy képzelem, hogy általában érzékeny vagyok a férfiak apasággal kapcsolatos érzéseire, egyes gyomrosok kapcsán azonban kiderült, mégsem eléggé. Ilyen volt például a meddőség témájában megfogalmazott szégyen fojtogató mélysége. Hogy egy férfi mennyire egyedül érezheti magát, hiszen a férfiak nem beszélnek erről, míg a nőknél sokkal inkább felvállalt a téma. Érzékletes és szívszorító a hasonlat: az egyik interjúalany azt mondja, ha kiderül, hogy nincs elég spermád, az olyasmi érzés, mint amikor egy nőnek leveszik a mellét. A másik, ami leginkább megérintett, annak az apának az élménybeszámolója, akitől annyira elidegenítette az anya a gyermeket, hogy szinte olyan volt olvasni, mintha egy gyermek halálának átélését írta volna le. Gyakorlati és érzelmi értelemben is totális elszakadás, amivel szemben nem tehetett semmit.

Ezekhez képest talán kicsiségnek tűnik, de elszégyelltem magam, amikor a szakértői beszámolók között az urológus arról ír, hogy sok férfi számára a termékenységhez kapcsolódó vizsgálatok – noha jellemzően fájdalommentesek – lelkileg rendkívül megterhelők. Nemcsak a lehetséges eredmény miatt, hanem a vizsgálati helyzetben való kiszolgáltatottság élménye miatt is. Hiszen a férfiak – szemben a nőkkel – nincsenek hozzászokva a hasonló szituációkhoz. Ha belegondolunk, valóban nem általánosságban a nőgyógyászati, hanem a legelső nőgyógyászati vizsgálat élményéhez fair hasonlítani. Egy szó, mint száz: lehet tanulni a könyvből empátiát, alázatot, bele lehet futni vakfoltokba.

A gyermeknevelés nem csak az anya feladata

HVG Könyvek

Bosszankodva és szomorúan tapasztalom, hogy sokszor még ma is automatikusan az anyákhoz kötik a gyermeknevelés témáját, nem ritkán szakemberek is. Mint például amikor elhangzik, hogy igaz, hogy a nárcizmus statisztikailag gyakoribb férfiak körében, ám ez nem ad okot büszkeségre a nőknek, hiszen ezeket a férfiakat anyák nevelték fel. Nem, a mindenféle gyerekeket (függetlenül a nemétől és nárcizmusától) nem anyák, hanem anyák és apák nevelik fel. És ha tényleg úgy adódik, hogy csak az anyák, akkor is közösen alakították ezt a helyzetet az apával, azaz egyforma a morális felelősség.

Ez az állítás látszólag a nőket kritizálja – igaz, implicite a férfiakra ugyanolyan hátrányos, mert azt sugallja, ők kevésbé hatnak a gyerekre. De számtalan példa sorolható, amikor elsődleges szinten is a férfiak gyerekkel kapcsolatos kompetenciáját kérdőjelezik meg, vagy kezelik őket másodlagos szülőként. Már a nyelvhasználat is mutatja ezt: rengeteg cikkben olvashatunk az „anya-gyerek” kapcsolatról olyan összefüggésben, amikor a szülő-gyerek kapcsolat lenne adekvát. És vajon miért baba-mama szoba van kiírva oda, ahol nemcsak szoptatni lehet, hanem tisztába tenni a gyereket vagy cumiból megetetni? Vagy hogy miért fordul elő (megtörtént eset), hogy a bölcsis gondozó szól az apának, hogy majd szeretne anyával beszélni, majd később kiderül, hogy egy teljesen általános gyerektémáról van szó, amit ugyanannyira prezentálhatott volna apának is?

Nehéz eldönteni, hogy az apák járnak-e rosszabbul, akiknek megkérdőjelezik a szülőségben való egyenlőségüket, vagy az anyák, akiknek adott esetben a teljes felelősséget nyakukba varrják. De nem is fontos eldönteni, mert nyilvánvaló, hogy a legrosszabbul a gyerekek járnak, ha kevesebbet kapnak az apjukból.

Nagyon örülök a könyv puszta létének is, mert egyfajta hitvallás, leszögezése annak, hogy az apaság, vagy éppen annak a gyásza, hogy valaki nem válhat apává, ugyanolyan fontos téma, mint a nőknél az anyaság. Ez a könyv tényleg mindenkinek szól: a hasonló cipőben járó férfiaknak értelemszerűen, de érzékenyítési céllal a nőknek és az apáknak is, akik gyermektelen férfiak rokonai, barátai, kollégái.

Milyen tényezők játszanak szerepet a gyermektelenségben? Hogyan élik meg a férfiak a meddőséget, a lombikprogramot? Hogyan küzdenek meg a nehézségekkel, milyen elvárásokat tapasztalnak a gyerekvállalás kapcsán, és mit gondolnak az apaságról? A március 24-ei HVG Extra Pszichológia Szalonon Tanács Eszterrel, Dr. Nagy Beáta Magda klinikai szakpszichológussal és Dr. Takács Tamás andrológus, urológus szakorvossal ezekre a kérdésekre is keressük a választ.