Panelprolikból a rendszerváltás vesztesei vagy elégedett lakók? Így változott a lakótelepi identitás ötven év alatt

A városi lakosság jelentős része lakott már több-kevesebb ideig lakótelepeken, de legalábbis mindenkinek van minimum egy olyan ismerőse, aki élt már panelban. Véleménye is van mindenkinek a panelról, azonban a közhiedelemmel ellentétben a szociológiai kutatások kedvezőbb képet mutatnak a megítélésükről. A debreceni MODEM Modern és Kortárs Művészeti Központ 2019-es PANEL kiállítása a régió városképi arculatát máig meghatározó panel technológiával épült lakótelepeit kutatta, többek között azt a kérdést feszegetve, hogy létezik-e panelidentitás? A kiállítás kurátorával, Süli-Zakar Szabolccsal beszélgettünk.














A legdrágább volt, mégis építették. Hogyan lett ennyi panelházunk? – interjú Kocsis János Balázs várostörténésszel

A nemzetközi divatot követte, és a lakásválság megoldását várta a panelektől az állam a szocializmus éveiben. Így annak ellenére is nagy erőkkel építették őket, hogy a módszer minden másnál drágább volt. A lakásokat központilag osztották volna, kvázi alanyi jogon, de kiderült, nincs rá elég pénz, így jött a magánerő és a kiskapuk. Hogyan lettek a panelek, miként lehetett bennük lakáshoz jutni, miben térnek el a hazaiak a keleti blokkban megszokottaktól, hol él tovább az örökségük? A panelházakról szóló cikksorozatunk, a Telepszemle hatodik részében Kocsis János Balázzsal, a Corvinus és a BME egyetemi oktatójával, a Magyar Urbanisztikai Társaság alelnökével jártuk körbe a hazai panelek történetét.



"Nemrég egy 46 négyzetméteres panellakást 40 millióért vittek el"

Elsősorban a fiatalok és a nyugdíjasok körében növekszik az igény a panellakásokra, de a befektetők is szívesen választják a lakótelepi ingatlanokat. A felújított épületekben napok alatt kelnek el a lakások és elég magas a lakók fluktuációja is. A drágulás és az újabb lakások problémái miatt egyre kevésbé hangzik pejoratívan a lakótelepi élet, ami a lakhatási válságon is segít valamennyit.