Egy amerikai vizsgálat alapvetően arra koncentrált, hogy kiderítse, vajon tényleg túlzottan magasak-e az elvárásaink a párkapcsolatunkkal - több kutatás eredménye is erre utal - és mi ennek a pszichológiai oka. 135 friss házast kértek arra, hogy tartsanak személyes beszélgetés során és kérdőív kitöltésével beszámolót párkapcsolatuk helyzetéről. Ezt négy éven át félévente megtették, majd a kutatók összegezték az eredményeket.

A legérdekesebbek a személyes interjúk voltak, amelyben a fontosabb témákról (anyagi helyzet, szexuális élet, családalapítás stb.) beszéltek a párokkal. A kérdőívek alapján a párkapcsolatukat boldognak vagy vagy rossz irányba tartónak leíró szerelmesek között egyetlen, de nagyon látványos különbséget tapasztaltak minden interjú alkalmával: a passzív agresszió hiányát vagy meglétét.

Ez a passzív agresszió tulajdonképpen szóban érhető tetten, például szarkasztikus megjegyzésekkel, vagy beszédstílussal. James McNulty, a kutatás egyik vezetője egy érthető példával élt beszámolójában.

Nem mindegy, hogy valaki egy probléma kitárgyalásakor miként fogalmaz: a "figyelj, ez engem nagyon zavar és el is mondom, hogy miért" típusú beszélgetések teljesen mások, mint a "nevetséges vagy" és a "nem is értem mi a bajod" típusú beszélgetések. Utóbbi kettőhöz hasonló megfogalmazásokat az egyre boldogtalanabb és egyúttal egymással szemben túlzó elvárásokat támasztó fiatalok használtak, míg a probléma megoldására koncentráló és higgadtabban fogalmazó házasok boldog párkapcsolatról számoltak be.