Állami kábítószergyártás: A Führer katonái betépve foglalták el Párizst
Milyen szerepet játszott a kábítószergyártás a második világháború történetében? Mi lett a következménye annak, hogy a szövetségesek lebombázták a német gyógyszergyárakat? Ezt a kérdést is feszegeti Norman Ohler német író The Total Rush című könyvében.
A Blitzkrieg – a villámháború – azért lehetett sikeres, mert Rommel és páncélos hadserege kábítószeren élt, hogy ébren tudjon maradni az offenzíva során. A németek az Ardenneken keresztül támadtak 1940-ben, de ehhez három nap és három éjjel ébren kellett maradniuk. Ezért a vezérkar kezdetben elutasította a tervet, melyet pedig Hitler támogatott – írja a Guardian. A tábornokok azt mondták: a folyamatos előrenyomuláshoz az kell, hogy a katonák ne aludjanak. A hadsereg orvosi intézete dr. Rankeval az élen, tudta a megoldást.
Pervitin
Ez volt a csodaszer neve, melyet a harmincas években fejlesztett ki dr. Fritz Rauschild. A nácik a hatalomra kerülés után minden kábítószert betiltottak, de ezt nem. A kábítószereseket bűnözőknek nevezték és táborokba zárták. A Pervitin azonban kivételt képezett. A németek észrevették a berlini olimpia idején, hogy az amerikai versenyzők valamilyen csodaszert használnak. Ez volt az amfetamin. Ennek nyomán ők kifejlesztették a metil amfetamint, és elnevezték Pervitinnek. Ez lett a nácik csodaszere – állítja a kérdés kutatója, Norman Ohler Blitzed (ez az angol változat címe) elnevezésű könyvében. A német író egyébként fiatalabb korában maga is függő volt. Recept nélkül lehetett kapni a csodaszert a birodalomban, ahol a nők fogyókúrára használták, hiszen étvágycsökkentő hatása van. A hadsereg számára persze azért volt fontos, mert ébren tartotta a katonákat. Meg persze könnyebb volt így hinni a sikerben. A Blitzkrieg idején a recept bevált: Rommel és betépett katonái meglepték és legyőzték az angol-francia hadsereget. A katonáknak nappalra egy, éjszakára két Pervitin tablettát írtak fel a katonaorvosok.
Hitler maga is kábszerfüggő lett
Ezt fedezte fel Norman Ohler, aki a Führer orvosának naplóját tanulmányozta. Dr. Theodor Morell eleinte Hitler bélpanaszait kezelte vitaminkészítményekkel. Kezdetben ez be is vált, de 1941-ben a Führernek komoly fájdalmai lettek. Orvosának új gyógyszer kellett. Ez volt az Eukodal-injekció, mely heroint fecskendezett a birodalmi vezér vénájába. Élete vége felé Hitler vénái éppoly rémes állapotban voltak, mint azoké a kábszereseké, akik rendszeresen lövik magukat. Aztán eljött a vég: a szövetségesek lebombázták azokat a gyárakat, ahol a Pervitint és az Eukodalt előállították. Már a Führer-bunker sem kapta meg a szokásos adagokat. Hitler kétségbeesett. Elvonási tünetei támadtak. Ez is hozzájárulhatott ahhoz, hogy végül az öngyilkosság mellett döntött. Éppen úgy, mint hűséges társa, Eva Braun, aki szintén kábítószerfüggő volt. A birodalom összeomlott, de a csodaszerek nem vesztek el, csak átalakultak. Az egykori NDK-ban vígan használták őket. De ez már egy másik történet.
