Természetesen nem felesleges azt vizsgálni, hogy az úgynevezett EU-kommunikációra elköltött rengeteg pénzből nem lehetett volna-e többet kihozni, hatékonyabban éreztetni a szavazókkal, hogy a hazának mindannyiunk álláspontja egyaránt fontos. A magyarországi részvételi arány a máltaihoz és a szlovéniaihoz képest valóban megrázóan alacsony, s egy jobb (vagy csupán más: a mozgósításra koncentráló) kampány nyilván emelhette volna a szavazási hajlandóságot 5-10 százalékkal.
Többel azonban nemigen. A hazai választói részvétel még a tavalyi, felfokozott hangulatban tartott országgyűlési választások alkalmával is messze elmaradt attól, ami – mint éppen ezen a hétvégén is értesülhettünk róla – például Máltán szokásos. Mondhatnánk erre, hogy nem oly rég volt még a rendszerváltás, hogy tanuljuk a demokráciát, de nem lenne igazunk: a szavazási hajlandóság az Egyesült Államokban bizony a miénkhez, nem a máltaihoz áll közel.
A mi politikai kultúránk ilyen, a minimum 25 százalékos egyetértést megkívánó népszavazási törvény is ezt veszi tudomásul, ehhez alkalmazkodik. Korántsem biztos, hogy ez önmagában szégyellnivaló: demokráciában a választástól távolmaradás joga épp olyan alapjog, mint az azon való részvételé és a titkos voksolásé.