A New York-i székhelyű Közérdekű Jogi Kezdeményezés (PILI) kutatása szerint Magyarországon a rászoruló állampolgárok esetében hiányoznak a jogszabályi és az intézményi keretek, amelyek a joghoz való hozzáférést elősegítenék, és a jogi segítségnyújtás formális. A jelentés elsősorban a politikai akaratot hiányolta. A kilenc, elsősorban EU-csatlakozó kelet-európai országra kiterjedő tanulmány kéziratát 2002 decemberében zárták le, így megállapításai a korábbi időszakra vonatkoztak. Azóta azonban a jogvédő szervezetek szerint is jelentős változások történtek.

Az egykori ügyvéd Bárándy Péter igazságügyi miniszter több intézkedést kezdeményezett, amely a rászorultak joghoz való hatékonyabb hozzáférését segíti elő. Ezek közül kiemelkedik a jogi segítségnyújtásról szóló törvény tavaly október végi elfogadása. A szociális rászorultságra épülő jogi segítség új jelenség a demokratikus magyar jogrendszerben. A létezett szocializmusban mint minden szociálpolitikai juttatás, a szakszervezeti jogsegélyszolgálat is munkaviszonyhoz (sőt jelen esetben szakszervezeti tagsághoz) kötődött. A fogyatékosság vagy cselekvőképesség korlátja miatti állami jogsegélyt pedig régóta törvény írja elő. Büntetőügyekben az ügy súlya a döntő: ha a gyanúsítottat előzetes letartóztatásba helyezik, vagy várhatóan börtönbüntetésre ítélik, akkor számára kötelezően védőt kell kirendelni. De a szegénység önmagában eddig még sosem jogosította fel a polgárt államilag finanszírozott jogi támogatásra.

Az új törvény rendelkezései több lépcsőben lépnek hatályba, a legkorábbiak április 1-én. A pártfogói felügyelői hivatalhoz csatolva minden megyében és a fővárosban létrejönnek a jogi segítségnyújtó szolgálatok, amelyek elsősorban a jogosultságról döntenek – rászorultság alapján. Jelentős fejlemény az is, hogy a jogosultsági kritériumok között nem szerepel a magyar állampolgárság. Persze május 1-től egyébként is minden EU-polgárt azonos bánásmód illet meg, de most először részesülnek valódi állami segítségben a távoli országokból érkező menedékkérők. Magyarország nemzetközi szerződésekben vállalt kötelezettsége ellenére csak azok a menedékkérők számíthattak magyar állami jogsegélyre, akiknek hazájával Magyarország kétoldalú megállapodást kötött. Csak hát nem ezekből az országokból érkeznek a menekülök.

A napokban jelenik meg a miniszteri rendelet a jogi segítők névjegyzékéről. Ezekre azok a jogászok, ügyvédek, civil szervezetek, illetve az egyetemeken működő oktatási feladatokat is ellátó jogklinikák kérhetik felvételüket, akik „nép ügyvédjeként” kívánnak tevékenykedni. A költségvetési törvény által megállapított díjazásuk nem lesz túlságosan bőkezű (óránként kétezer Ft, plusz a költségek), és egyelőre tevékenységük is csak a jogi tanácsadásra, peren kívüli meg államigazgatási eljárásokra terjed majd ki, de amikor a törvény 2006-ban már teljes egészében hatályos lesz, szakértők szerint megvan annak az esélye, hogy hatékonyan szolgálhatják a rászorultak érdekeit.

Ám a büntetőügyek nincstelen terheltjeinek jogvédelmével még mindig baj van. Bár a büntetőeljárási törvény módosítása és a kirendelt védő díjazásának másfél éven belüli kétszeri emelése javított hangyányit helyzetükön. De hiába előírás most már, hogy kötelező védelem esetén a bűnügyi őrizet ideje alatt kirendeljék a védőt, ha őt semmi nem kényszeríti arra, hogy kapcsolatba is lépjen védencével. Aztán amire találkoznak, már régi megtörténtek az ügy szempontjából kulcsfontosságú első kihallgatások és a bíróság már elrendelte a terhelt az előzetes letartóztatását.

Az ombudsman még 1996-ban indítványozta a közvédő (állami) intézményének létrehozását, amely felválthatná a botrányosan működő kirendelt védői rendszert. Az ügyvédi kamarák akkoriban hevesen ellenezték a váltást, és inkább az állami védői díjak emelését szorgalmazták. Egyedül Bárándy Péter volt az, aki a kirendelt védők munkájának valamiféle intézményes szakmai ellenőrzését is fontosnak tartotta volna. Forradalmi nézeteit kollégái nem támogatták. Így miniszterként ő is inkább a védői pénzek emelése mellett döntött. Igazságügyi forrásokból úgy tudni azonban, az ügy nincs még teljesen ad acta téve, és 2005-ig eldőlhet, hogy a büntetőeljárások nincstelen terheltjei számíthatnak-e valódi állami segítségre.