hvg.hu: Mit szól a listához?

Kiszely Gábor: Óvatosan kell vele bánni. Előveszek holnap egy telefonkönyvet, és közzéteszek néhány nevet. Régi igazság, hogy a név önmagában még nem bizonyíték.

hvg.hu: Akkor mit tart igazán bizonyítéknak?

K. G.: Először is az úgynevezett hatos kartont, amely igazolja a beszervezést. Azután a kézzel írt, de legalábbis aláírt belépési nyilatkozatot, a szokásos szöveggel, vagyis hogy az illető „a Magyar Népköztársaság államrendjének fenntartása érdekében” kész együttműködni a szervekkel.” Azután a szerv feljegyzését a beszervezés körülményeiről, vagyis, mivel tudták az illetőt „meggyőzni”, felhozva esetleges büntetett előéletét, szenvedélyét, eltérő szexuális érdeklődését. És ott kell lennie azoknak a jelentéseknek is, amit az illető, akár fedőnév alatt, írt, hiszen a fedőneveket más dokumentumok alapján azonosítani lehet. Végül, de nem utolsó sorban, a tartótiszt jelentései is árulkodóak, amikor beszámol arról, hogy kapcsolata ezt meg ezt jelentette. Ha mindez együtt van, akkor van bizonyíték, ellenkező esetben puszta állításról van szó. Akiket bizonyíték híján megneveznek, azokat a védelmünkbe kell vennünk!

hvg.hu: A Szakértő ’90 listája megjelent – ezzel mostantól együtt kell élnünk–, és jókora kavicsot dobott az állóvízbe!

K. G.: Jó lenne a valódiságát is megvizsgálni, tehát milyen írógéppel, milyen betűtípust használt a készítője. Bár igaz, eredetet könnyű hamisítani. Azon kellene inkább elgondolkozni, kinek állt érdekében ennek a listának mostani közzététele. Jó néhány névvel kutatásaim során én is találkoztam, de a lista egésze számomra mégsem hiteles. Ami pedig végkép hiteltelenné teszi, hogy csak nevekből áll, szó sincs arról, hogy kinél milyen körülmények között történt a beszervezés, milyen indítékok vezették az illetőt, amikor igent mondott a szolgálatnak. Megzsarolták? Nem volt más választása? Vagy önként és dalolva felajánlkozott?

hvg.hu : Mindenestre érdekes, hogy csupa, az akkori ellenzéket kompromittáló, illetve a médiában, közéletben szerepet játszó név van a listán. Mintha csak Antall Józsefet szerették volna figyelmeztetni, ne játsszon a tűzzel, hagyja békén az állambiztonsági szolgálatokat. És azt sem tudni, hogy a megnevezettek közt szerepelnek-e a hírszerzés, elhárítás, illetve katonai hírszerzés beszervezettjei. Róluk egyébként sem sokat hallani.

K. G.: Igen, nemzetbiztonsági okokra szoktak hivatkozni, meg arra, hogyan reagálnának szövetségeseink, ha közzé tennénk azoknak a neveit, akik annak idején ellenük dolgoztak. Ám Szlovákiában például nemrég teljes körre kiterjesztették a nyilvánosságot, és túlélték. Nálunk sem lenne szabad tabunak tekinteni e szolgálatok feltárását, persze, körültekintő eljárás keretében. Már csak azért sem, mert nagy volt az átjárás. Kutatásaim során találtam rá nem is egy példát, hogy valaki külföldön hírszerzett, majd hazatelepült, és a III/III –ban folytatta tevékenységét. Megismétlem: erkölcsi ítéletet csak azután lehet kimondani, ha ismerjük a beszervezettek indítékait, motivációit.

Hirschler Richárd