1944. július 27-én az illegalitásban tevékenykedő kommunista Ságvári Endrét egy budai cukrászdában felsőbb utasításra megkísérelték elfogni a csendőrök, Ságvári azonban fegyverrel ellenállt. A tűzharcban életét vesztette egy csendőr és Ságvári Endre, többen megsebesültek.

Az 1956-os forradalom után tucatnyi volt csendőr ellen indult per. A Legfelsőbb Bíróság (LB) akkor három halálos ítéletet hozott, mindhármat végrehajtották.

A közelmúltban az egyik kivégzett csendőr hozzátartozója felülvizsgálati kérelemmel fordult az LB-hez, hogy bűncselekmény hiányában mentsék fel az egykori elsőrendű vádlottat, Kristóf Lászlót, mert 1959-ben koncepciós eljárás során, törvénysértő határozat született. A katonai bíróság Kristóf Lászlót törvénytelen kivégzésekkel, kínzással elkövetett háborús bűntett miatt ítélte halálra.

A jelenlegi eljárásban a katonai ügyészség álláspontja az, hogy Kristóf Lászlót alaptalanul ítélték el Ságvári halála miatt, a háborús bűntettekben azonban változatlanul fennáll az egykori csendőr bűnössége.

Ságvári Endre történelmi szerepének megítéléséről tavaly éles vita bontakozott ki az Élet és Irodalom hasábjain. Ungváry Krisztián történész azt írta: "Ha van antifasiszta minimum, akkor léteznie kell antikommunista minimumnak is. Szomorú, hogy erről sokan nem akarnak tudomást venni, Ságvári emléktáblája előtt minden évben koszorúznak, de arra senki sem emlékszik, hogy a jog meggyalázásával, Ságvárira hivatkozva, az ő nevével és az ő nevében embereket akasztottak fel és családokat tettek tönkre."

Ugyanakkor György Péter közíró szerint Ságvári Endre esetében lényegtelen, hogy kommunista volt, sokkal fontosabb, hogy miért nem őrizzük azon keveseknek a nevét, akik függetlenül attól, hogy kommunisták, vagy jobboldaliak, de egyaránt antifasiszták voltak, és bátor emberek.