A magyarok hatvannyolc százaléka elégedett a hazai bűnüldöző szervek tevékenységével, s csak a családok tizenegy százaléka nyilatkozott úgy, hogy a család valamely tagja volt bűntény áldozata az utóbbi egy évben - derül ki a Tárki közvélemény kutató intézet felmérésből. Az Új Európa Barométer vizsgálat keretein belül tizenkét további poszt-szocialista országgal adatait vetették össze. A tizenhárom ország lakosságát a rendőrség munkájáról kérdezték meg. A hazai eredmények a régió legjobb mutatói (lásd táblázatunkat).

TÁRKI

Ennek ellenére Magyarországon becslések szerint kétmillió igazoltatást végeznek a rendőrök, vagyis minden ötödik állampolgárt évente megállítanak, s önmaga igazolására kötelezik.

„Ez a szám európai összehasonlításban is szükségtelenül magas. Ennek az az oka, hogy a rendőrségi törvény igazoltatásra vonatkozó paragrafusai rendkívül tág keretet adnak a törvény értelmezőinek, magyarán szinte bárkit bárhol megállíthat a hatóság igazoltatásra” – sommázza a helyzetet Földes Ádám a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) adatvédelmi programvezetője.

Évente minden ötödik embert megállítanak © hvg.hu

Mikor igazoltathat a rendőr?
A rendőr feladata során igazoltathatja azt, akinek a személyazonosságát meg kell állapítania  - áll a rendőrségi törvény huszonkilencedik paragrafusában. A rendőr tehát utcán, szórakozóhelyen, nyilvános intézményekben bárkit kötelezhet személyazonosságának felfedésére. Ez azonban csak addig tarthat, amíg megállapítják személyazonosságát,  vagy esetleg nem körözik-e. Önmagunk igazolása kötelező, ellenkező esetben bekísérhet a rendőr az őrsre. Személyazonosságunk bizonyításra elfogadható az útlevél, a személyi igazolvány vagy akár egy új (plasztikkártya) jogosítvány. Az igazoló okmányban szerepelni kell fényképnek, névnek, születési helynek és dátumnak, saját kezű aláírásnak, állampolgárásgnak az okmány azonosítójának és érvényességi idejének. A rendőr ráadásul megkérdezheti szóban is az adatokat és összevetheti az igazolványban szereplőkkel.

Abban az esetben, ha semmilyen igazolvány nincs kéznél és megállít a rendőr, egy velünk lévő egyéb személy – aki megfelelően képes magát igazolni – közlését is elfogadhatja a biztos úr. Az igazoltatásnál a rendőr személyi adatainkat csak akkor írhatja fel magának, ha erre további eljárás céljából szüksége van, például mert tanúja voltunk egy közlekedési balesetnek.

Az intézkedés után az állampolgárnak joga van megtudni az igazoltatás okát, kivéve ha az veszélyezteti a közbiztonságot. Amennyiben az eljárás során bármilyen panasz merül fel, a feltartóztatott jogában áll megtudni a rendőr nevét és szolgálati helyét, aki azt köteles közölni a polgárral. Panasz nyolc napon belül tehető az intézkedő járőr ellen.

Ha nem egyenruhás rendőr igazoltat és nincs rajta azonosító jelvény, köteles magát szóban és szolgálati igazolványával egyaránt igazolni, kivéve ha ez az intézkedést veszélyezteti.

Ruházat, csomag és jármű átvizsgálása
Az állampolgárok ellenőrzésének másik bevett esete az igazoltatáson túl a ruházat, csomag és jármű átvizsgálása. A rendőrnek erre is joga van, ha személyazonosság megállapításához szükségesnek tartja, vagy ha bűncselekmény illetve szabálysértés gyanúja merül fel. Mégis gyakoriak az olyan történetek, melyekben a szabályosan közlekedő gyalogost vagy sofőrt állítják meg, csomagterének bemutatására vagy zsebeinek kiürítésre kötelezve. Fontos, hogy a ruházatátvizsgálás nem azonos a testi motozással, tehát csak azt nézhetik meg, hogy mi van a zsebekben. A törvény betűje szerint a ruházatot csak alapos gyanú esetén vizsgálhatják át. A motozás már a büntetőeljárási törvény hatálya alá esik, és csak abban az esetben alkalmazható, ha elkobozható tárgy vagy bizonyíték van az igazoltatottnál. Maga a motozás azonban nem folytatható le a nyílt utcán és csak azonos nemű személy végezheti.

Az autó átvizsgálása pedig nem jelenti azt, hogy töviről hegyire átnézhetik a gépjárművet, pusztán a csomagtartóba és az utastérbe tekinthetnek be az intézkedő rendőrök. Az autók alapos átkutatása házkutatási parancsot igényel, és csak alapos gyanú fennállása esetén történhet meg.

Hazánkban tehát, ahol a lakosság véleménye szerint is jó a közbiztonság, miért szükséges olyan nagyszámú igazoltatás? A hvg.hu kérdésére az ORFK sajtószóvivője dr. Garamvölgyi László ezredes a rendőrségi törvényt emlegeti, mely kötelezi a hatóságokat az igazoltatások elvégzésére.

„Évente hárommillió intézkedést végez a rendőrség, mely biztosítja a gyanús járművek és személyek ellenőrzését. Lehet vitatkozni arról, hogy jó-e a törvény, de ez a jogalkotókra és nem a rendőrség tartozik. Amellett, hogy a törvény előír ilyen kötelezettséget, a lakosság ellenőrzésének és a bűnügyek felgöngyölítésének nincs jobb módja” – teszi hozzá. Garamvölgyi szerint ráadásul az igazoltatás csak mozgásában korlátozza az igazoltatottat, de nem  szabadságában.

Ellenben a TASZ álláspontja szerint az igazoltatás olyan alapjogainkat korlátozó intézkedés, mely jogsegély szolgálatuk tapasztalatai és ismert felméréseik tanusága szerint is feleslegesen korlátozza személyes jogainkat.

„A rendőri munka hatékonyabbá tételéhez szükséges alapok megteremtéséhez fel kell hagyni a milliós tételben lefolytatott igazoltatások honi gyakorlatával, mely méltatlan egy jogállami rendőrséghez. Csak valóban indokolt esetben, gyanú esetén szabadna az állampolgárt mozgásszabadságában korlátozni és névtelenségének feladására kötelezni” - summázza a helyzetet Földes Ádám.

Igazoltatási gyakorlat: romák "előnyben" © Marton Szilvia

Etnikai alapú igazoltatás

Az igazoltatási gyakorlattal kapcsolatos lakossági és rendőri tapasztalatokra, különösen az eljárások során esetlegesen tetten érhető, a roma kisebbséget sújtó hátrányos megkülönböztetésre koncentrált az a kutatás, melyet az Open Society Justice Initiative nevű jogvédő szervezet három országban végzett el. Az itthon a Tárki által Pap András László jogász vezetése mellett lefolytatott kutatást Bulgáriában és Spanyolországban is elvégezték.

A lakossági kérdőíves felmérés három ponton mutatott rá a rendőrök etnikailag semlegesnek nem mondható igazoltatási gyakorlatára: a romákat nagyobb arányban igazoltatják, mint a nem romákat; a romákat inkább igazoltatják utcán, szórakozóhelyen vagy valamilyen rendezvényen, a nem romákat pedig inkább autóban, s végül az igazoltatás körülményeit - szabályszerűség és udvariasság tekintetében - a nem romák jelentősen pozitívabban ítélték meg, mint a romák.

A megkérdezett rendőrök 47%-a is úgy gondolta, hogy van olyan rendőr, aki hajlamos bizonyos csoportokat gyakrabban igazoltatni, ugyanakkor 92% szerint a rendőrök nem igazoltatnak aránytalanul sok romát. A rendőrök becslése szerint ezer igazoltatásból átlagosan körülbelül 177 esetben kerül sor előállításra és büntetőeljárásra. Ha az igazoltatott roma, akkor a megkérdezettek szerint másfélszer nagyobb annak az esélye, hogy előállítják, ezer igazoltatásból átlagosan 260 esetben.

Úgynevezett statisztikai alapú diszkrimináció érvényesül a magyar rendőröket bevallottan jellemző igazoltatási gyakorlatban: érvelésük szerint azért állítanak meg több romát mint nem romát, mert vélekedésük szerint a romák nagyobb valószínűséggel követnek el szabálysértést, bűncselekményt. A romákról a megkérdezett rendőrök 79%-a gondolja azt, hogy több bűncselekményt követnek el, mint a nem romák. 73%-uk szerint pedig a roma bűnelkövetők aránya lényegesen magasabb, mint a hasonló társadalmi helyzetű népességen belüli bűnelkövetések aránya.

Hatékonyság és támogatottság
Az igazoltatás hatékonyságát és elfogadottságát érintő kérdésekre a lakosság és a rendőrség részéről egyaránt ellentmondásos válaszokat kaptunk. Annak ellenére, hogy a rendőrök meglehetősen alacsony pozitív találati arányról számoltak be, és a lakosság többsége sem gondolja azt, hogy az igazoltatások máshová helyezik a bűncselekmény helyszínét, mindkét csoport igen nagy többsége hatékony és indokolt intézkedésnek tartja az igazoltatást.

A lakossági interjúk alapján megállapíthatjuk, hogy a megkérdezettek pártolják a rendőrségi szigort. A lakóhelytől és nemzeti-etnikai hovatartozástól függetlenül a többség jó véleménnyel van a rendőrökről, 81% konkrétan elégedett a munkájukkal. Az általános rendőri munkavégzéssel kapcsolatban felmerülő elégedetlenség okaként a döntő többség (köztük a romák is) a rendőri fellépés erélytelenségét, a jelenlét hiányát jelölte meg. A megkérdezett rendőrök 56%-a hármasra osztályozná a rendőrség és a lakosság kapcsolatát, 23% pedig ennél rosszabb jegyet adna.

„A kutatás eredményei alapján megállapíthatjuk, hogy Magyarországon a romákat hátrányos megkülönböztetés éri a rendőri, különösképpen a gyalogos igazoltatások során” – mondta hvg.hu-nak Pap András a kutatás vezetője.

Mindez nem csak az eljáró rendőr előítéletességén alapul, hanem - az angolszász területeken empirikus vizsgálatokkal tételesen cáfolt - racionálisnak tűnő előfeltételezésen, amely összefüggést mutat az etnikai hovatartozás és a potenciális kriminalitás között.

„Vizsgálataink szerint ez utóbbi álláspont nemcsak a rendőri állományban, de a lakosságon belül széles körben - nem ritkán a romák között is - elterjedt. A megkérdezettek véleménye azt is igazolni látszik, hogy az igazoltatások legnagyobb része nem szolgálja a bűnmegelőzés és felderítés célját.” –teszi hozzá Pap.