szerző:
hvg.hu

A Szabó család és a Szomszédok kisemberei időnként bizony politizálásra ragadtatták magukat. Fellapoztuk a szövegkönyveket, bekapcsoltuk a videómagnót, s szemlélődtünk, hogyan beszélt Taki bácsi, Vágási Feri meg Kárpáti Zoltán az első három népszavazásról.

A lassú politikai átmenet gyorsabbra váltott az első, vagyis az 1989. őszi négyigenes népszavazás előtt. A Nemzeti Kerekasztal ellenzéki és állampárti tagjai aláírták a megállapodást a békés átmenetről. Az új helyzet nyomán a rádiós és televíziós szappanoperák karakterein cseppnyi bizonytalanság lett úrrá. A jövőről kevés fogalmuk volt, de az világossá vált, hogy a politikusokat már nem muszáj annyira kímélni, mint korábban. Összeállításunkban a Szabó család című rádiójáték és a Szomszédok teleregény epizódjaiból válogatva próbáljuk tisztázni: hogyan viszonyultak a hazai szappanoperahősök a népszavazáshoz, ezek közül is az első háromhoz. (A szelektálásra két okból volt szükség. Egyrészt a Szomszédok már 1999-ben megszűnt, tehát a 2003-as EU-csatlakozási, illetve a 2005-ös kettős állampolgárságról szóló referendumokról nem eshetett bennük szó. Másfelől a Magyar Rádió egyébként segítőkész archívuma az utóbbi két eseményt megelőző epizódok szövegét sajnos nem találta.) 

Ebbe a pezsgő, reményekkel és bizonytalansággal teli közegbe szüremkedett be 1989 őszén a négyigenes népszavazás, amelyből „a kor átlagembere nem sokat értett meg, azt viszont felfogta, hogy a komcsikat most jól fenékbe billentheti”. Ezt a „nem értem”-effektust tükrözik a családsorozatok is. Persze felbukkan itt-ott egy-egy közéleti kérdésekre nyitott karakter, akinek mindenről a politika jut az eszébe, s akinek a szimpla panellakók elmondhatják, hogy: ők bizony nem értik.  

Pedig igazából okosnak lenni jó; de aki egy sorozatban közéleti tájékozottságát bizonyítja, az csak olyan csodabogár lehet, mint például Bőhm bácsi. Az első népszavazás az ő újságpapírgyűjtő-szenvedélye köré van felfűzve. Az olyan hétköznapi emberek ugyanis, mint a közértes Lenke néni, csak annyit látnak, hogy minden újságból a rémségek áradnak. No és ott van a vállalkozó Gábor Gábor, meg Sümeghy úr, akik a valutakeret-megszorítások miatt zsörtölődnek. (A vállalkozó egy epilálógépről, az operaénekes pedig egy csodálatos bécsi utazásról, s vele együtt Lillácska bájairól mondhat le a pénzügyminisztériumi rendelet miatt.) A Szomszédok készítői gyakran a legendás végfőcím üzeneteibe szőttek bele némi közéletet: Bőhm apó mondja a kamerába, hogy „népszavazás, földindulás”, ami bárgyú szójáték ugyan, ám csaknem húsz év elteltével is akadt, akinek megtetszett: nemrég a Magyar Hírlap főcímnek használta.

A politikai döntések mérlegelését tájékoztatással segítő közös képviselő az is, aki a lefutott négyigenest követően orrát lógatva bújik elő szobájából, mert sajnos kidobhatja már a válogatott cikkeket, amelyek a nagy formátumú politikusokról szólnak, s amelyeket azért gyűjtögetett, hogy közvetlen elnökválasztás esetén a lakók gondosan tanulmányozhassák a kampányoló fejesek korábbi nyilatkozatait. Taki bácsi és Vágási Feri (Zenthe és Nemcsák) azonnal fejtegetésbe bocsátkoznak: várjunk a kidobással, hiszen újabb százezer aláírás esetén újabb népszavazás lesz. Nevetséges lenne, ha a végén már havonta mennénk népszavazni és választani, milliókért – mondja Vágási-Nemcsák, s mintha előre látta volna: a következő évben az MSZP is megpróbál összehozni egyet. De Mágenheim doktoréknál is felbukkan a téma: a mentős szakszervezet lelakott ingatlanjai helyett tartana igényt a munkásőrség laktanyáira, amelyre ugye utóbbiaknak már nem lesz szükségük. 

Míg a Szomszédok szereplői valósággal lubickolnak a népszavazás témájában, a Szabó családéi elsőre épp csak megmerítkeznek benne: a négyigenes például csak úgy bukkan elő, hogy a fiát is újságírónak szánó hírlapíró, Kárpáti (akit éppen Zenthe Ferenc alakított) „terepgyakorlatra”, kérdezőbiztosnak küldené csemetéjét a következő (90-es) népszámlálásra, de az ifjabbik először úgy érti: apja a népszavazásra gondol. A referendummal foglalkozik az a jelenet is, amikor a Láng József (Roger Moore!) sármőr hangján megszólaló Bokor Jóska arról panaszkodik a gyárigazgató Bandinak (Benkő Gyula), hogy az általa létrehozott pártszervezetnek hamarosan ki kell vonulnia az üzemből. (Erről szólt ugyanis az egyik "igen".)

A Szabó családban a szocialisták által kezdeményezett, 1990. júliusára kitűzött, majd érdektelenségbe fulladt népszavazásáról egy szót sem ejtenek, aminek hátterében semmi más nem állhat, mint hogy a nyáron sugárzott felvételeket már hónapokkal korábban felvették. Ilyen aktuálpolitikai utalásokat kockázatos lehetett volna benne hagyni a sorozatban, ha ugyanis valami borul, akkor behívhatják a Balatonról az egész stábot. Az azért ezekből a részekből is kitűnik, hogy más szelek fújnak: Laci arra panaszkodik, hogy a lapkihordó csak a Magyar Nemzetet dobja be újabban, holott a család bizony a Népszabadságot is járatja.

A Szomszédok azonban nem konzervanyagból dolgozott. A közértes Lenke néni az APEH által előírt (s támogatott) pénztárgép-vásárlásról beszélget főnökével, s a máskor gyakran értetlenkedő idős asszony bizony két mondatból kiszúrja, hogy a támogatott pénztárgépeket ugyanaz az olasz cég gyártja, amelynek rendszerével a választásokat (és hát értelemszerűen a népszavazást is) bonyolították. Akkor a vásárlás után egy héttel kapjuk csak meg a számlát – ereszti el a poént az ugyancsak jelen lévő Taki bácsi, és valóban: akkoriban hivatalos végeredményt csak ennyi idő múlva tettek közzé a választásokról.

Taki bácsi egyébként később is füstölög azon, hogy minden jómadár népszavazást indíthat, ha akar. Ő arról kezdene aláírásgyűjtésbe – áll elő egy ponton  –, hogy csak egymillió aláírás összegyűjtése után nevezhesse valaki magát népnek, mert ugyanis „annak a pártnak” is (tudjuk, melyiknek) 7-800 ezer tagja volt még egy évvel korábban, oszt mára kiderült, hogy mégsem ők a nép. Közben meg mennek el a százmilliók – szól az elmaradhatatlan érv. Ebben a részben sokkal érdekesebb, hogy a gyönyörű Alma rózsaszín, válltöméses (!) Adidas-pólóban feszít.

El is érkeztünk az 1997-es NATO-népszavazáshoz, s őszintén mondhatjuk, mindkét szemlézett, máskor csupán a reggeli teák, pirítósok, meg benzinárak tárgykörében mozgó sorozat kitett magáért. Konkrét kampány folyt a NATO-csatlakozás mellett. Egész jelenetek épültek a referendumra, a sorozatok legkülönbözőbb figurái tettek hitet a katonai szövetség mellett. (Mint utóbb kiderült, a Külügyminisztérium szponzorálta a Szabó családot, míg a Szomszédok ellentételezés nélkül népszerűsített.)

A rádió- és a tévéjátékban a „mi elmegyünk szavazni - hát maguk elmennek szavazni?” kérdést boncolgatják az erőltetett párbeszédek, s a szereplők – más szereplők unszolására – végül azt is bevallják, hogy a „jó oldalra” teszik majd az ikszet. Vagyis a csatlakozás mellett voksolnak. A forgatókönyvírók gondoskodtak a kimerítő érvelésről is. A rádióban Jáger úr magyarázta el, hogy „Mátyás király óta először adódik lehetőségünk, hogy magunk válasszuk meg a szövetségeseinket. Pontosabban, Mátyás is elrontotta a dolgát, amikor Nyugat felé terjeszkedett. Hatalma teljében neki is európai szövetségeseket kellett volna keresnie.” Majd egy epizóddal később többen azon örvendeznek, hogy még a legoptimistább becslésekhez képest is nagyobb (85 százalék) volt az igenek aránya. „Ha becsaptuk volna magunk előtt a NATO ajtaját, romlottak volna nemzetközi kapcsolataink” – tudjuk meg az egyik szereplőtől.

Sümeghy és Kutya úr
A gazdagréti lakótelep panelházában Bőhm bácsi, azaz Máriáss József sajnálatos halála után Raksányi Gellért „Kutya úr” néven vette át a közös képviselői posztot, ilyenformán az aktuálpolitizálás is az ő kompetenciája lett. Sümeghy úrral együtt el is magyarázzák Lillácskának (Schubert Éva), hogy mivégre ez az egész népszavazásosdi, s biztosítanak róla mindenkit: már tudják is, hova teszik majd az ikszet, hiszen ezzel „több száz évre eldőlhet a nép sorsa”. Kutya azt is bevallja, tíz éve (vagyis 1987-ben) bolondnak nézte volna azt, aki azt mondja: népszavazással fogunk majd dönteni a fontos dolgokról. Immár azt nézi bolondnak, aki nem ezt mondja. Sümeghy azzal ugratja Kutyát, hogy mégsem megy el voksolni, de persze elmegy, hogy a „jó oldalra” tegye az ikszet. Végeredményben pedig, zárja le utólag Sümeghy, "úgy alakult a szavazás, ahogy azt reméltem".

Hát így történt. A következő nevezetes dátum az uniós csatlakozásunkat megelőző referendum volt, ám ekkor a Szomszédok már megszűnt, a Szabó család pedig 2286. epizódjában foglalkozott a témával: Manci (Moór Marianna hangján) az uniós csatlakozás esélyeiről vitázik Lacival (Csurka László), aki biztatónak ítéli a helyzetet, sőt, szeretné újra cserélni a kocsiját. A következő részben pedig kiderül, hogy a Rézibrik étkezde két alkalmazottja, Péter és Pici is mindig csak az Európai Unióról képes beszélni.

A két sorozat szereplői (forgatókönyvírói) tehát hasonlóan dolgozzák fel az önrendelkezés frissen jött formáinak bejövetelét. Eleinte nem értik, később drágállják, majd öntudatosan élnek vele. (Utóbbihoz persze az is kellett, hogy a külügyi tárca szponzorpénzekkel támogassa a népszerű rádiós családsorozatot.) A Szabó család az 56-os forradalom után egy évvel született, a Szomszédok pedig igazi „rendszerváltó sorozat”: 1987-ben indult, s tizenhárom évet élt. És mára mindkettőnek vége.

Illusztációképpen pedig álljon itt két videórészlet arról, milyen az, amikor a Szomszédok szereplői nagypolitikáról beszélgetnek.


Legyen HVG pártoló tag!

Köszönjük a több mint 4000 tagnak és támogatónak, akik idáig 45 millió forinttal segítették munkánkat.
2019-ben is olyan exkluzív sztorikat fogunk olvasóinknak bemutatni, mint tavaly a kamupártok pénzlenyúlásai, Lázár János bécsi videójának háttere vagy a szlovákiai újságírógyilkosság magyarországi szálai.
Ha önnek is fontos a minőségi újságírás, csatlakozzon!
Köszönjük a több mint 4000 tagnak és támogatónak, akik idáig 45 millió forinttal segítették munkánkat.
2019-ben is olyan exkluzív sztorikat fogunk olvasóinknak bemutatni, mint tavaly a kamupártok pénzlenyúlásai, Lázár János bécsi videójának háttere vagy a szlovákiai újságírógyilkosság magyarországi szálai.
Ha önnek is fontos a minőségi újságírás, csatlakozzon!
MTI Kult

Elhunyt Zenthe Ferenc, a Nemzet Színésze

Nyolcvanhat éves korában elhunyt Zenthe Ferenc, a Nemzet Színésze elismerés birtokosa, Kossuth-díjas, kiváló és érdemes művész - közölte hétfőn a Madách Színház.

hvg.hu Itthon

Tragédia a Lapály utcában - Szabóéknak vége

Tudta-e, hogy a Szabó családot eredetileg csak néhány részesre tervezték? És azt, hogy az első száz adásig nem is hozták nyilvánosságra a szereposztást? Vagy hogy egyszer egy mezőgazdasági minisztériumi rendelet miatt maradt el az adás? Sztorik a világ egyik leghosszabb, ám végnapjait élő szappanoperájáról.

hvg.hu Média

Horváth Ádámnak az eredeti Szomszédok sem tetszik teljesen

A jövőben nem "retro", hanem eredeti változatában sugározza a Szomszédok című teleregényt a Magyar Televízió (MTV), miután a sorozat forgatókönyvíró-rendezője, Horváth Ádám letiltotta a retrós változatot. A hvg.hu úgy tudja, Horváth Ádám még az eredeti, általa készített Szomszédokból is vágatott ki olyan részt, amely neki így utólag már nem tetszett.

MTI Kult

Szabó Gyula a nemzet színésze lett

Szabó Gyula Kossuth- és Jászai Mari-díjas művészt a nemzet színészévé választották. Az Agárdy Gábor január 19-i halálával megüresedett helyről kedden döntöttek a nemzet színészei.

Az amerikai sátántól félti a magyar babákat a Demokrata

Az amerikai sátántól félti a magyar babákat a Demokrata

„Jeligém a születésnapomra: több és fél” – Tandori Dezső utolsó versei

„Jeligém a születésnapomra: több és fél” – Tandori Dezső utolsó versei

Trump szerint Nobel-békedíjra jelölték őt

Trump szerint Nobel-békedíjra jelölték őt

A villamos is leállt a kőbányai karambol miatt

A villamos is leállt a kőbányai karambol miatt

200 éve született az ember, akinek azt is köszönheti, amit az előbb megnyomott

200 éve született az ember, akinek azt is köszönheti, amit az előbb megnyomott

Márciustól laponként tépik ki a boltosok a vásárlók könyvébe írt bejegyzéseket

Márciustól laponként tépik ki a boltosok a vásárlók könyvébe írt bejegyzéseket