A miniszterelnök szerint mindenki - politikai, vallási hovatartozásától függetlenül - vállalhatja a Nagy Imre-i hagyomány valamelyik részét. A rendszerváltás pillanataiban nagyon sokan tülekedtek Nagy Imre koporsója körül, mostanában azonban mintha kevesebben lennének. Van, akinek mintha még az is erőfeszítést okozna, hogy kimondja Nagy Imre nevét, vagy tovább vigye ennek az örökségnek azt a darabját, amely rá tartozik - mondta a kormányfő. Ez így nincs rendben.

Véleménye szerint oktalanság az a vita, hogy kié 1956, mert az mindegyikünké.

Gyurcsány szerint 1956-nak van egy vitathatatlan szimbolikus alakja, a mártír miniszterelnök, de ez nem azt jelenti, hogy nincsenek más szimbolikus alakjai is, például Mindszenty József bíboros. Nem lehet kiretusálni senkit a képről. Gyurcsány hangsúlyozta ugyanakkor, hogy összességében - a forradalom első pillanatától egészen a kivégzéséig és mind a mai napig - Nagy Imre jelenti számunkra az 1956-os forradalmat, benne mindenki tisztelheti a forradalom miniszterelnökét és a XX. század egyik legbátrabb férfiját.

Kitért arra, Nagy Imre unokáinak kevesebben segítenek a hagyományok megőrzésében, mint ahány embernek ezt tennie kellene. Arra kérte azokat, akik egyébként magasztos pátosszal beszélnek 1956-ról, ne engedjék, hogy ez csak az unokák személyes ügye legyen, hanem segítsenek abban, hogy ez egész Magyarország ügye legyen.

A miniszterelnök reményét fejezte ki, hogy minél több fiatal megnézi majd ezt a kiállítást, amely messze túlmutat Nagy Imrén.

Jánosi Katalin, Nagy Imre unokája azt mondta: nagyon hosszú ideje álmodozott arról, hogy abban a házban, ahonnan nagyapja 1956. október 23-án elindult a Parlamentbe, és ahol a november 4-ei szovjet intervenció előtt szabad emberként utolsó magyarországi éjszakáját töltötte, modern, interaktív kiállítás valósuljon meg, amely felöleli Nagy Imre teljes életútját, és azt történelmi keretbe foglalja. Emlékeztetett arra, ebben a házban a legkeményebb diktatúra idején is mindig volt a helye a szabad emberi párbeszédnek. Nagy Imre unokája köszönetet mondott a kormánynak és a Magyar Tudományos Akadémiának, hogy segítettek a felújításban. Megköszönte egész Magyarországnak is a segítséget, mert - mint mondta - miután közpénzből valósult meg, minden polgár hozzájárult ahhoz, hogy méltó emléket tudjanak állítani a mártír miniszterelnöknek.
 
Szavai szerint a ház létezése, az emberi helytállás, a nemzethez való hűség szimbóluma. 

Jánosi Katalin a külügyminiszternek azért mondott köszönetet, mert hazaérkezhettek Szerbiából Nagy Imrének az 1956 novemberében a jugoszláv nagykövetségen hagyott személyes írásai.
 
Göncz Kinga külügyminiszter az avatóünnepségen arról beszélt, hogy Szerbia részéről ez egy gesztus volt, jelezve, hogy Koszovó független államként való elismerése ellenére jó a magyar-szerb viszony. Ahetvenkilónyi iratanyag nagyon jó állapotban van.

A dokumentumokat Nagy Imre unokája és a külügyminiszter jelképesen átadta a Magyar Országos Levéltár főigazgatójának, Gecsényi Lajosnak, aki azt mondta, mindent megtesznek azért, hogy az anyag mielőbb kutatható legyen.