HVG

Nem érvényesül tehát az az általános közgazdasági alaptétel, hogy drágulás idején csökken a kereslet, áresés idején pedig nő - hogy milyen mértékben, azt az úgynevezett árrugalmasság fejezi ki.

A hazai árrugalmatlanság egyik oka valószínűleg a rögzült autózási szokásokban rejlik. A gépkocsihoz való ragaszkodás nem is teljesen irracionális, tekintve, hogy nem csupán az üzemanyag ára nő, hanem a jegyeké, bérleteké is, sőt az utóbbiak drágulása még csak nem is kisebb mértékű. 1999-ben 90 forintba került egy BKV-jegy, ma éppen háromszor ennyit kell fizetni érte, a teljes árú bérlet 3400-ról 8250 forintra, két és félszeresére drágult. A vasúton hajszálpontosan kétszer annyit kell fizetni a jegyekért, mint 1999-ben, ezzel a kormánynak sikerült az a bűvészmutatvány, hogy a drágább buszközlekedés árszintjére srófolta fel a MÁV tarifáit.

A személyszállítási tarifaemeléshez képest az üzemanyagárak emelkedése mérsékeltnek mondható. 1999 elején literenként 160 forint körüli áron lehetett a benzinhez és 150-ért a gázolajhoz jutni, jelenleg a benzin ennek kevesebb mint kétszereséért kapható, s a gázolaj is csak mostanság haladja meg a kilenc évvel ezelőtti ár dupláját.

Az áruszállításban is hasonlók a tendenciák, a fuvarozók leszoktak a vasútról, átálltak a közúti szállításra. A vasút részaránya az 1997. évi 32 százalékról 20 százalék körülire csökkent a teherfuvarozásban, s ma már az árutonna-kilométerben mért teljesítmények mintegy kétharmada a közutakat terheli. Ezt a másfél-két évtizede érvényesülő irányváltást nem zavarta meg az üzemanyagok árváltozása, amelynek szintje a most minden eddiginél magasabb dízelárak ellenére nem bizonyul elviselhetetlennek. A benzint például két éve, július-augusztusban több mint 300 forintért mérték, most reálértékben olcsóbb, mint 2006 nagy részében.

A gázolajat tankolókat a mostani rekordáron kívül az is fájdalmasan érinti, hogy két éve felborult a hagyományos arány, s 2006 vége óta többször is előfordult, az idén pedig teljesen általánossá vált, hogy a dízel többe kerül a benzinnél. Jelenleg már átlagosan 20 forint azt árkülönbözet, ami ugyancsak rekordnak tekinthető.

HVG

A Magyar Közúti Fuvarozók Egyesülete, amely a 25-30 ezer darabos haszonjárműparkkal rendelkező 2256 tagvállalatával a legnagyobb közúti árufuvarozói lobbiszervezet, ezúttal elsősorban nem a kormánytól vár segítséget, hiszen az üzemanyagok jövedéki adója 2002 óta változatlan, s még csak nem is százalékosan, hanem fix összegben van meghatározva. Azóta az áfa is csökkent, így a kormányt az inflációt sem követő adóbevételek okán legfeljebb a zöld szervezetek bírálhatják a közúti közlekedéshez adott burkolt támogatás miatt. A Mol Nyrt. több hónapos tárgyalásokat követően a múlt hónapban megegyezett a fuvarozókkal, hogy az egyesülethez tartozó, de egyéni flottakedvezményre - a nagy mennyiségű vásárlás utáni rabattra - nem jogosult kisebb fuvarozók tankolásait együttesen figyelembe véve őket is részesíti a nagyoknak adott, sávos árkedvezményből. Ez az engedmény azonban a HVG értesülései szerint átlagosan nem sokkal több literenként 10 forintnál, vagyis a drága gázolaj miatt továbbra is főhet a fuvarozók feje. Az éves szinten összesen 100 millió forintot is meghaladó kedvezményre egyébként üzleti alapon szánta el magát a Mol, azt remélve, hogy ezzel is növelni tudja jelenleg mintegy egyharmados piaci részesedését az üzemanyagok kiskereskedelmi forgalmában.

SZABÓ GÁBOR