"A politikai klíma különösképpen ellenforradalmi"

„Rosszul érzed magad elidegenedett világodban? Nem találsz megoldást politikai kérdéseidre, mindenben és mindenkiben csalódtál? Nincs világnézeti iránytűd a tőkés rend ideológiai szennyáradatában? Tenni szeretnél valamit, de nem tudod mit, hogyan és kikkel? Gyere közénk!” – nem önsegítő csoport hirdetése, hanem a Társadalmi forradalom nevet viselő anarchokommunista portál (tarfor.hu) felhívása ez tavaly szeptemberből, nomen est omen. A társadalom számára többségükben láthatatlan radikális baloldali mozgalmak, szervezetek tagjai kevesen vannak, médiatámogatás és pénz hiányára panaszkodnak, miközben hasonló pozícióban lévő jobboldali társaik kifogyhatatlan témát szolgáltatnak a médiának és a közszereplőknek. Felvonulásaik aktív, a közvélemény-kutatások passzív társadalmi támogatásukról tanúskodnak. Ehhez képest a nem oly távoli Németországban vagy Csehországban a szélsőbalos szubkultúra legalább olyan erős, mint a széljobbos. Úgy látszik, idehaza be kell érnünk motorosokkal, csikósokkal, csuklyásokkal.

© AP

A gazdasági válság magától értetődően „kiugrási lehetőség” is lehetne a radikális, szélsőbaloldali pártok, mozgalmak számára. Egy felmérés szerint az amerikaiak 53 százaléka támogatja a szocializmust, a fiatalok 33 százaléka szocialistának vallja magát, ami tíz éve elképzelhetetlen lett volna. A képet persze árnyalja, hogy a megkérdezetteknek nem definiálták sem a kapitalizmus, sem a szocializmus fogalmát, így fordulhatott elő, hogy 70 százalékuk ezzel együtt is a szabadpiaci gazdaság híve.

De nem kell ilyen messze menni. Karl Marx főműve, A tőke egyre nagyobb példányszámban kel el Németországban, s idézgetik is a neki tulajdonított gondolatokat – főleg azokat, amelyek nem az ideológust „dicsérik". A keletnémetek 40 százaléka pedig újabb lehetőséget adna a szocializmusnak. Nálunk is van némi szocializmusnosztalgia, de ennek vajmi kevés köze van a baloldalisághoz, sokkal inkább a kiszámítható mindennapok utáni áhítozáshoz.

A baloldali eszmék iránti kereslet növekedéséből nemigen profitál a hazai radikális bal. „Magyarországon soha nem létezett komoly baloldali mozgalom, a ma magukat baloldaliként definiáló pártok hiteltelenné váltak, a kisebb szervezetek között pedig ellentétek vannak, s a baloldali fogalom említése is más értelmezést hív elő, mint például Nyugat-Európában” – foglalja össze a jelenség okát Konok Péter, a Politikatörténeti Intézet munkatársa.

Hazánkban sokkal gyengébb a radikális baloldal, mint a környező országokban. „Ennek sokféle oka lehet. Az egyik lehetséges magyarázat talán az, hogy az Osztrák-Magyar Monarchiában magyarként a környező országok nemzeteivel szemben elnyomó pozícióban voltunk, míg más népek nemzeti ébredése kitermelte a tiltakozó mozgalmakat” - magyarázza a történész.

Az 1998-ban Franciaországban indult ATTAC magyarországi szervezetének tiszteletbeli elnöke így indokolja a láthatatlanságot: „a múlt rendszerben a párt- és állami vezetés a tömegektől elszigetelten működött, a rendszer baloldali kritikáját ott is háttérbe szorították, a rendszerváltás után pedig a nézettségorientált médiumokból kiszorultak a baloldali hangok”. Artner Annamária okként említi azt is, hogy a munkásosztály szétforgácsolt, a munkavállalók multiknál, kis- és középvállatoknál dolgoznak, önfoglalkoztatók vagy éppen munkanélküliek. „A neoliberális gazdaságpolitikával kapcsolatos ellenérzés széles társadalmi rétegekben él, de ezzel jelenleg a jobboldal operál ügyesebben, hatásosabban, ugyanakkor demagóg módon” - magyarázza a gazdasági-társadalmi válság okozta elégedetlenség hatásait.

Erős baloldali mozgalmakhoz hiteles szakszervezek kellenének, ilyenek azonban nincsenek Magyarországon – ez már Bozóki András, a Közép-európai Egyetem (CEU) professzorának indoklása. A munkavállalói kiszolgáltatottság, az individualizált társadalom, a kollektív érdekérvényesítés hiánya szintén nem kedvez egységes baloldali platform kialakulásának. Lehetne persze jobban kommunikálni. A magyar társadalom nagy része nem tudja például, hogy 1956-ben éppen a munkástanácsok voltak azok, amelyek a szovjet beavatkozás után is a legtovább tartották magukat a forradalom eszményeihez, és a demokratikus szocializmus megteremtését szerették volna - mondja Bozóki. Kevés elképzelés van arról, miként lehetne mozgósítani - véli a politikatudós. Szerinte „éppen Gyurcsány Ferenc tett eredményesnek mondható kísérletet  arra, hogy a baloldali tábort megerősítse. A 2006-os választás idején elég sok fiatal mozgott Che Guevara-pólóban, néhány hónappal később azonban már egészen más volt a helyzet”.

© Túry Gergely

Bár az MSZP-t ellenfelei előszeretettel kommunistázzák le, cikkünk egyik megszólalója sem tartja baloldali pártnak. „Tisztességes emberekkel elhitette, hogy baloldali” - mondja a Munkáspárt alelnöke, Vajda János. Pártjának ifjúsági szervezete, a Baloldali Front elnöke, Kiss Tamás pedig így nyilatkozott: „hülyíti az embereket az MSZP, miközben a legkapitalistább párt”, és a tarfor.hu sem kegyesebb: „az erodálódás végső fázisába lépő MSZP nem valódi baloldali párt, nem is volt az soha, csak eddig viszonylag jól el tudta hitetni a választókkal (…) egyenesen gúny és felháborodás tárgyává teszi a pártot, hogy legutóbbi válságkongresszusuk álszent cinizmussal az Internacionálét, a proletariátus nemzetközi indulóját énekelte”. „A jelenlegi MSZP-től nem várható megújulás, történelmi vereség elé néz, aztán majd egyes szubkultúrákból újjászerveződik a baloldal, ami már nem posztkommunista lesz, de ez legkorábban 2018-ra sikerülhet” - jósolja Bozóki.

De mi is a baloldaliság? Társadalmi szolidaritás, az ember és ember közötti egyenlőség kívánalma, az ember és a bolygó összhangjának tiszteletben tartása, az emberi tevékenység értékelése a bérmunkával szemben – szedi össze nagy vonalakban Konok a legfontosabb ismérveket.

A meg nem értettek gőgje, az avantgardizmus és a tömegkultúra elutasítása sem teszi vonzóbbá a magyar baloldali radikálisokat. A tarfor.hu közössége például így nyilatkozott lapunknak: „nem törekszünk olcsó népszerűségre, talmi hatalomra. A jövő, a történelem számára dolgozunk eszmei laboratóriumunkban, ezért egyedül az utókor ítélete a mérvadó számunkra”. De további magyarázattal is szolgálnak: „viszonyaink rendkívül provinciálisak, elmaradottak, a politikai klíma különösképpen ellenforradalmi.” Hát, így nehéz lesz.

A „kritika fegyverének” szorgalmas élesítése közben viszont nem áll meg az élet, s ez idő alatt a szélsőjobb kész válaszokat kínál a fiataloknak, teret nyer, az elégedetlen baloldali szavazókat maga mellé állítja, és lenyúlja a radikális balosok módszereit is. „Tomcat például bohócnak öltözött, pedig a bohóchadsereg féle jelenség rendszerkritikus radikális baloldali fiatalok eszköze arra, hogy kifejezzék a véleményüket. A Hollandiából indult, szintén véleménynyilvánító jelenségként alkalmazott tortadobálás szintén” - sorolja Konok.

© AP

S a közeljövő is inkább a szélsőjobbnak ígéretes: „a válság kapcsán, rövid távon megerősödik, jelenleg nincs olyan baloldali mozgalom, amely el tudna vinni tőle elégedetlen szavazókat. Ennek okán erősödik majd a cigányellenesség, ugyanakkor a régi típusú jobboldalt megtestesítő MIÉP visszaszorulásával az antiszemitizmus lecsöndesedett. A Magyar Gárda és a politikai szervezeteként fungáló Jobbik képes a fiatalokat mozgatni, az érzelmi azonosulás lehetőségét kínálja, ilyen nincs a másik oldalon, talán csak a középről szerveződő Legyen Más a Politika (LMP) kínál alternatívát" - magyarázza Bozóki.

Ráadásul ma már kevesen vágynak lázas tekintettel világot megváltani. A „fogyasztói társadalomban szocializálódott, alapvetően nem lázadó ifjúság tizenévesként is már inkább konform, húszas évei elejére beilleszkedik a felnőttek polgári társadalmába, maga körül pedig azt látja, hogy egyre nehezebb felemelkedni”- mondja Szabó Andrea ifjúságkutató, a Magyar Tudományos Akadémia Politikatudományi Intézetének munkatársa.

A baloldali anarchista világnézet alapján szerveződő magyar mozgalmak, pártok száma elenyésző, ahogy a tagok száma is. „Ha ma valaki bemegy a gimibe és azt mondja, hogy anarchista vagyok, kiröhögik” - hoz plasztikus példát Konok. A tarfor.hu-tól is csak annyit tudtunk meg, hogy ilyen kis méretekben nincs  jelentősége a számszerűsítésnek. Nyilván ezért nem is közöltek adatokat a hvg.hu-val. A Baloldali Frontnak néhány száz tagja van, többségében egyetemista. Anyaszervezetüknél viszont nem mondtak pontos számot, csak annyit árult el Vajda alelnök, hogy létszámban nem maradnak el a nagy pártok mögött. Tagjaik többsége nem fiatal, de ma már érdeklődik a középgeneráció is.

Az ATTAC úgy látja, „inkább a képzetlen, munkanélküli fiatalok, a munka világának legkedvezőtlenebb helyzetben lévő szereplői érdeklődnek a baloldali mozgalmak iránt, mert ők érzik közvetlenebbül a piaci diktátum negatív hatásait. A középosztály, amely ebből a kiszolgáltatottságból – egyelőre - kevesebbet érzékel, azt mondja: szegények mindig voltak, és lesznek is” - osztja meg tapasztalatait Artner Annamária.

A jövőbe viszont bizakodva néznek a baloldali sejtek, érdeklődő munkásokra és szervezkedő értelmiségre számítanak. A baloldal újjászerveződése szerintük nem lehet kérdés. A tarfor.hu például forradalmi kommunát alapítana, amelyet a "korszerű forradalmi szervezet prototípusának tekintenek", és ehhez keresnek megfelelő ingatlant, s szerintük „a valódi történelmi kérdés úgy tehető fel helyesen, hogy szocializmus vagy barbárság. Minél mélyebbre süllyed a társadalom a fasizálódás-barbarizálódás mocsarába, annál fájdalmasabb lesz a kijózanodás”. Artner Annamária is elismeri, hogy náluk egyelőre nem létezik a jobboldalon tapasztalható egység , de a „történelmi szükségszerűség időről-időre felszínre dobja a baloldali gondolatokat, mert az általános emancipáció iránti vágy egyidős az emberi társadalom történetével”, a vert helyzetből kilábal majd a baloldal – véli optimistán.

Tömegmegmozdulást a megkeresett szervezetek egyike sem szervezne, maximum beállna egy-egy szimpatikus kezdeményezés mögé, vagy kisebb saját akciókat szervez, változó sikerrel. Bozóki szerint „az önszerveződés a lényeg, és van egy régi jelszó: 'a munkások felszabadítása csak a munkások műve lehet', a baloldalnak autentikus társadalmi mozgalommá kell válnia, de nem az önmagát baloldalinak nevező értelmiség paternalista vezetésével. A hatvanas-hetvenes években azért lehettek annyira hangsúlyosak és látványosak a baloldali megmozdulások, mert hazánkban akkor nem volt mellette más, jobboldali szubkultúrák nem létezhettek” - mondja Bozóki. Most viszont már vannak, és egyelőre jobban állnak.

Kovács Andrea