„Kevesebb rákos beteg halna meg, ha gyógyításukat centrumokba koncentrálnák” – vélekedett az idén tavasszal Kásler Miklós, az Országos Onkológiai Intézet (OOI) főigazgatója. Mondandóját annak kapcsán fogalmazta meg, hogy a kormány tanácsadó testülete, a Nemzeti Egészségügyi Tanács amellett foglalt állást, hogy tíz korszerűen felszerelt onkológiai centrumot kellene kijelölni, és a jövőben csak ezek láthatnák el a daganatos betegeket. A főigazgató mindehhez még hozzáfűzte, hogy a teljesítmény-volumenkorlát (tvk) akkor már beharangozott eltörlésével az OOI nem járna rosszul, hiszen több beteget kezelhetne, mint korábban. Úgy tűnik, Kásler e tekintetben tévedett. A tvk valóban megszűnt, ám a múlt héten kirobbant intézeti botrány kapcsán kiderült, sebészetén az OOI a korábbiaknál jóval kevesebb beteget fogad, sőt „országos” titulusához méltatlan módon küldi haza a vidékről érkező beutaltakat.

A botrányt Ungár László, a nőgyógyászati osztály vezetője robbantotta ki, aki megelégelte, hogy az intézmény vezetése a korábbi betegforgalom 30 százalékában korlátozta a felvehető páciensek számát, miközben a műtő és az ágyak üresen állnak, ezért felmondott. Az intézet hétfőn kiadott közleménye viszont arról szólt, hogy mindennek éppen az ellenkezője az igaz, a műtétek száma a tavalyihoz képest még növekedni is fog.

A daganatos betegek gyógyításának szinte valamennyi területén tetten érhető az egyenlőtlenség. Míg az egy főre jutó onkológiai kiadások országos átlaga 2007-ben 3170 forint volt, Veszprém megyében ennek a fele jutott, de Borsod-Abaúj-Zemplén megyében is az átlagnál közel 300 forinttal kevesebből kellett gazdálkodni – derül ki az OEP statisztikai évkönyvéből. Az OOI fénykorában, 2007-ben az egyik 20 ágyas belgyógyászatán havi 120 millió forint volt a gyógyszerköltség, Veszprémben 30 ágyon 20 millió, Nyíregyházán 70 ágyon mintegy 50 millió forint.

További részletek a csütörtöki HVG-ben.