A Tolerancianap a Mérei Ferenc Pedagógiai Intézet, az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet és az Ab Ovo Kiadó közös szervezésében jött létre. A félnapos programban a toleranciára nevelés magyar kezdeményezéseinek ismertetése után Aronson és kollégája kerekasztal-beszélgetés keretében gondolkodott együtt a jelenlévő tanárokkal, diákokkal és oktatási szakemberekkel az iskolai együttműködésre nevelés lehetőségeiről és jelentőségéről.

Aronson - aki a Columbine után című kötete magyar fordításának megjelenése alkalmából érkezett a fővárosba - az általa kidolgozott "mozaikmódszer" sikerességét ecsetelte. Mint mondta: harminc évvel ezelőtt a texasi Austinban a szegregáció felszámolására integrált oktatást vezettek be a fehér, spanyolajkú és fekete diákok számára, mert úgy érezték, az előítéleteket a tudás hiánya okozta. Úgy vélték, amint jobban megismerik egymást, csökkenni fog az agresszió a gyerekek között. De nem csökkent, hanem éppenséggel nőtt, ugyanis az osztályokban kialakult versenyszellem felerősítette a különbségeket.

A szakértőként meghívott Aronson azonban már rövid idő alatt látványos eredményeket ért el az iskolában az oktatás struktúrájának megváltoztatásával. A mozaikmódszerrel tanuló gyerekek az órán csoportokban dolgoznak. Egy-egy témakörnek minden csoportban megvan a felelőse, "szakértője". Az ő munkájukból épül fel egymásba kapcsolódó mozaikként a teljes anyag.

"A sikerhez együtt kellett dolgozniuk, meg kellett hallgatniuk egymást. A diákok kooperációja ahhoz vezetett, hogy végül megtanulták elfogadni egymást. A tanulmányi eredményeik javultak, jól érezték magukat az iskolában. Nemcsak teljes integrációt tapasztaltunk, hanem a tinédzserek empátiára való készsége is nőtt" - összegezte tapasztalatait a tudós.

Aronson eredményeire, és a módszer alkalmazásának nemzetközi sikereire alapozva állította, hogy a 9-10 éves kortól - naponta akár csak egy tanórán - mozaikmódszerrel oktatott diákok felnőttként sokkal toleránsabbak lesznek. "Belőlük kerülnek ki a jövő vezetői" - hangsúlyozta.

Két ámokfutó diáknak 1999-ben, a littletoni Columbine középiskolában elkövetett mészárlása arra sarkallta Aronsont, hogy az iskolai agresszió gyökereinek feltárásával javasoljon megoldásokat a széles körű problémára. Columbine után című könyvében - amely az Ab Ovo kiadó gondozásában lát napvilágot - gyakorlati útmutatással szolgál a kirekesztés, elutasítás, megalázás elleni iskolai fellépés lehetőségeire.

Erdélyi Eszter szegedi gimnáziumi tanár, aki a balkáni háború idején kezdő pedagógusként a Vajdaságból érkezett diákokkal szembeni szegregációt tapasztalta meg, a beszélgetésbe kapcsolódva szintén a kooperatív tanulási technikák közösségfejlesztő hatásáról számolt be. Mint mondta, diákjai az egymás megismerését segítő közös feladatok során megtanulták elfogadni egymást, és feloldódtak az előítéleteik.

Problémaként említette ugyanakkor a szülőkkel való együttműködés nehézségeit. Mint fogalmazott: a szülők számára szokatlan oktatási módszer sokakból ellenérzést vált ki. Nehéz megemészteniük, hogy "nincs rendes vázlat", "más osztállyal szemben még sehol sem tartanak", és "ha csak dumálnak az órán, hogyan veszik majd fel őket az egyetemre?".

"A szülők mindig problémásak" - mondta a hallgatóság körében derültséget okozva a szociálpszichológus, aki a szülők és a tanárok közötti kommunikáció javítását tanácsolta. Tapasztalatai szerint - szögezte le - idővel a kooperatív módszerrel tanuló osztályok jobb eredményeket érnek el, mint a hagyományos rendszerben tanulók.

A beszélgetésbe bekapcsolódó két diák, Balogh Veronika és Molnár Dániel személyes iskolai rossz tapasztalatairól mesélt. Vajon akkor mi a helyzet - vetették fel -, ha maga a tanár nem nyitott, éppen neki vannak előítéletei? Vagy ha az iskolában van fogadókészség az együttműködésre, de otthon nincs?

Aronson úgy vélte, a magyarok hasonlóan gondolkodnak a cigányokkal kapcsolatban, mint az amerikaiak a feketékkel vagy spanyolajkúakkal kapcsolatban. "Texasban, ahol én dolgoztam, komoly előítéletek éltek az emberekben, mégis sikerült leküzdeni. És ma már fekete elnöke van Amerikának. Tehát igenis változhatnak a dolgok" - mondta, elismerve, hogy ezek a folyamatok lassan, "frusztrálóan lassan" haladnak előre. Mindenesetre úgy értékelte, a mozaikmódszerrel tanító előítéletes tanár kevesebb kárt okoz, mint aki csak megszokott módon tárgyalja a tananyagot, ugyanis az egymás elfogadására hangolódott gyerekek szembekerülnek a tanár esteleges előítéleteivel.

Raduly István, aki tanárképzősöket oktat, arról beszélt, hogy szemináriumán a romákkal kapcsolatos előítéletek eloszlatására törekszik, mégpedig úgy, hogy szabad folyást enged hallgatóinak véleményeik ütköztetésére. Fontosnak tartja - mondta -, hogy diákjai mindent kimondjanak, mert így szembesíteni lehet őket a bennük élő sztereotípiákkal. Kurzusa legnagyobb eredményének azt tartotta, hogy a fiatalok nyitottá válnak a diskurzus során.

Az amerikai társadalomkutatók budapesti programja csütörtökön a Magyar Tudományos Akadémián folytatódik, ahol a szerzőpáros Történtek hibák (de nem én tehetek róluk). Az önigazolás lélektana című kötetét, valamint Aronson: Columbine után. Az iskolai erőszak szociálpszichológiája és A társas lény című munkáit mutatják be. Pénteken az ELTE Pszichológiai Intézetének vendége lesz Aronson és Tavris.