Jelentés a rendőri jogsértésekről

A tömeges megbilincseléseken és előállításokon túl a megalázó bánásmód miatt is bírálja a rendőrség tavalyi Clark Ádám téri fellépését most elkészült éves jelentésében a Független Rendészeti Panasztestület (FRP). A demonstráció helyszínének elhagyására történt felszólítás és a demonstrálók teljes körbezárása között olyan rövid idő telt el az FRP szerint, hogy a békésen viselkedő 200-300 személy képtelen volt eleget tenni a hatósági felhívásnak. A panasztestület úgy véli, a csoportosulás feloszlatásához elegendő lett volna, ha igazoltatni kezdik a szabálysértéssel gyanúsított tüntetőket. A testi kényszer alkalmazása, többek közt a műanyag gyorskötözők „bevetése” viszont az FRP szerint teljességgel indokolatlan volt. A Hollán Ernő utcai jegyirodától indult demonstrálók elszámoltatása során ugyancsak megsértették az arányosság elvét – olvasható a jelentésben. A testület elítélte, hogy a bevittek motozása során a rendőrök szó nélkül szétrúgták a terheltek lábát, és nem felszólították őket, hogy álljanak terpeszállásba.

A parlament által tavaly februárban felállított panasztestületet egyelőre nem rohanták meg a panaszosok. Az ötfős grémiumhoz az első tíz hónapban csak 173 beadvány érkezett. Több olyan megye is akadt – Nógrád, Somogy, Szabolcs-Szatmár-Bereg –, ahonnan csupán egy-egy reklamáció futott be, Vas és Jász-Nagykun-Szolnok megyében pedig (ahonnan egyet sem küldtek) mintha nem értesültek volna a Kaltenbach Jenő vezette testület hivatalba lépéséről.

A vadonatúj intézmény felemás helyzetére maguk a jogőrök hívják fel a figyelmet első jelentésükben. Az FRP-nek nincsenek elég éles fogai és hosszú karmai ahhoz, hogy igazi kollektív ombudsman legyen, így szinte csak látszattevékenységre szorítkozhat – összegezhető az a kritika, amelylyel az öt „felügyelő” a saját jogállását illeti. Látszattevékenység vagy érdemi alapjogvédelem – az országgyűlési képviselőkön múlik, mire óhajtja használni hoszszabb távon a jobb sorsra érdemes jogászokat a magyar állam. A jelenlegi felemás státus (jogosítványa alapján a testület félig parlamenti biztosnak, félig közigazgatási szervnek tekinthető) szükségszerű következménye a felállítás körül érzékelhető szándékoknak: úgy megerősíteni a rendőrség megtépázott tekintélyét, hogy ténylegesen nem csökkentik az első számú erőszakszervezet hatalmát.

Hogy jelenleg az FRP csupán fogatlan oroszlán – vagy ahogy Kaltenbachék fogalmaznak, közjogi kentaur –, azt a hatáskörei elég világosan jelzik. A grémium az Országgyűlés intézményeként autonóm módon működik ugyan, ám csak a szó fegyverével élhet a rendőrségi atrocitásokkal szemben. A súlyos jogsértések esetén állásfoglalásukat az „ötök” elküldhetik az országos rendőrfőkapitányhoz, ám ő minden következmény nélkül lesöpörheti azt az asztalról. A tömegoszlatások kapcsán született testületi állásfoglalásokkal például a főkapitány még egyszer sem értett egyet.

HVG

Sokáig vita folyt arról, Kaltenbachéknak jogukban áll-e egyáltalán meghallgatni a bepanaszolt rendőrt. Ez ügyben végül is igenlő válasz született, ám ez nem több úriemberi megállapodásnál. Márpedig ha a Gyurcsány-kormány által felállítani javasolt testület és a Gyurcsány-kormány által kinevezett főkapitány ilyen eljárási kérdésben is csak ennyire nehezen tudott megállapodásra jutni, akkor semmi sem garantálja, hogy egy új kurzus új főkapitánya okvetlenül érvényesnek tekinti majd a régi testülettel kötött egyezséget – még ha a panasztestületet a két nagy párt konszenzussal állította is fel.

Csak tovább bonyolítja a helyzetet, hogy a panaszok elbírálása során az FRP csupán a reklamáló beadványára és a rendőrség dokumentációjára hagyatkozhat, tényfeltáró vizsgálatot tehát nem folytathat. Kaltenbachék szinte sóvárogva ismertetik jelentésükben az angol társintézmény, a közel négyszáz fős apparátussal – 120 saját nyomozóval – működő Független Rendőrségi Panaszbizottság (IPCC) jogosítványait. A brit testület maga vizsgálja ki a legsúlyosabb hatósági jogsértéseket. A nyolcfős stábbal és 136 millió forintos éves költségvetéssel működő FRP viszont a rendőrségi kihágások közül csak a bagatell eseteket derítheti fel, a komolyabb ügyekben Magyarországon ugyanis az ügyészség az illetékes. Tény persze, hogy az 1970-es évek közepén még a brit panasztestület sem volt annyira erős, mint jelenleg. Az 1981-es brixtoni zavargásoknak, majd 1999-ben egy színes bőrű gyermek halálát okozó rendőrségi justizmordnak kellett megtörténnie ahhoz, hogy a nagy hatalmú IPCC mostani jogállása kiépüljön.

Kérdés azonban, okvetlenül vérnek kell-e folynia ahhoz, hogy megfelelő jogosítványokat kapjon a már működése első évében súlyos visszásságokat feltáró új hazai jogvédő fórum. Az FRP élesen bírálta a rendőrséget például azért is, mert egy éjszakai razzia során letérdepeltették az ellenőrzés alá vont család tagjait, és tűzkész állapotú fegyvert szegeztek többek közt két kiskorúra.

BABUS ENDRE