szerző:
HVG
Tetszett a cikk?

Zavarba ejtő kérdéseket vetnek fel a honfoglalókkal kapcsolatos legutóbbi genetikai kutatások. Ezek szerint „ősapáink” olyan kevesen voltak, hogy nem hagytak genetikai nyomot a mai magyar népességben.

A magyar nép eredete több mint száz éve állandó viták tárgya. Számtalan kísérlet történt a honfoglaló törzsek útjának leírására Szibériától a Kárpát-medencéig, tudós akadémikusok közöltek egymásnak sokszor gyökeresen ellentmondó teóriákat a kérdésről, ám írott források hiányában (ilyenek csak a 9. századtól vannak) a történettudománynak a nyelvészek és a régészek következtetéseire kellett hagyatkoznia. A nyelvészek gyakorlatilag egyetértenek abban, hogy a magyar nyelv uráli–finnugor eredetű, számtalan, más nyelvből származó jövevényszóval. Az azonban, hogy utóbbiak hol és mikor kerültek a magyar nyelvbe, már vita tárgya. Még kérdésesebb a régészeti hagyaték. A legújabb szakmai közmegegyezés szerint csak nagyon ritkán lehet egyetlen régészeti kultúrát egy etnikummal azonosítani, arról nem is beszélve, hogy tudományosan a magyarokhoz köthető régészeti hagyaték nem található a Kárpát-medencétől keletre.

Ezen esetlegességeket újabb tudományágak bevonásával próbálták kiküszöbölni. A 20. század derekán a történeti embertannal, később a vércsoportvizsgálatokkal, majd az immunológiával. Az utóbbi két évtizedben az archeogenetika tűnt esélyesnek a fennmaradt, nem kevés kérdés megválaszolására. E kutatások summázatát mutatja be az a – Népünk genetikai családfája című – vándorkiállítás, amely a múlt héten nyílt meg (újra) a Természettudományi Múzeumban. A magyar nép eredetét feltérképező genetikai vizsgálódások (rész)eredményei azonban sokak számára vitára ingerlőek lehetnek.

© MARABU
Az emberi faj genetikailag meglehetősen egységes; az örökítőanyag, a DNS alapján 99,6-99,8 százalékban semmi különbség nincs az egyes emberek között. A génállomány néhány apró jellegzetességét (szakszóval bélyeg vagy marker) szemügyre véve azonban kisebb populációk szintjén is találhatók eltérések. A különböző népek rokonsági fokának vizsgálatához a szakemberek olyan markereket használnak, amelyekben nem keveredik az anyai és az apai információ az egymást követő nemzedékekben. Anyai vonalon ilyen az úgynevezett mitokondriális DNS, apain pedig az Y-kromoszóma.

Mintegy tíz éve érkeztek az első komolyabb eredmények a népek genetikájáról, egy 2000-ben publikált nagy nemzetközi vizsgálat révén pedig a magyarság genetikai helyzetéről is vannak információk Béres Judit genetikus munkájának köszönhetően. A mai népességből vett minták először azt jelezték, hogy a magyarság genetikailag kevert populáció, teljesen hasonló a környező népekhez, s közeli rokonságban áll a lengyelekkel és az ukránokkal. Későbbi vizsgálatok ez utóbbit nem, csak az „európai alapnépességhez” való hasonlóságot támasztották alá. A genetikai kronológia szerint a ma élő magyar férfinépesség háromnegyede olyanok utóda, akik már 30-40 ezer éve Európában élnek. A maradék ősei feltehetően az elmúlt évezred vándorlásai során vetődtek a Kárpát-medencébe.

Erős kulturális és nyelvi hagyomány (Oldaltörés)

Teljesen más úton járt az az archeogenetikai vizsgálat, amelyet 2001-ben közösen kezdett a Magyar Tudományos Akadémia Régészeti, illetve szegedi Genetikai Intézete. Ők a honfoglalás kori populáció genetikai állományát térképezték fel – a régészek által megjelölt sírok alapján –, és ezt vetették össze a ma élő magyar és székely népességből vett mintákkal. A 17 temetőből származó 136 mintából 68 esetben tudtak értékelhető eredményre szert tenni az anyai leszármazási vonallal kapcsolatban. „A ma élőktől vett minták a jelenkori európai népességekre jellemző genetikai képet mutatnak” – összegezte az eredményeket a HVG kérdésére Raskó István genetikus, a szegedi intézet vezetője. Nem így a honfoglalás kori populáció: ott jóval több ázsiai típusú elemet találtak – meglepő eloszlásban.

A mintákat a több mint száz éve használatos régészeti felosztás szerint vették, a leletek gazdagsága alapján két csoportba osztott sírokból. A gazdagabb, ám jóval kisebb sírszámú „klasszikus honfoglaló”-temetőkben a korabeli előkelőket, míg a szegényebb, de nagy sírszámúakban korábban a szlávokat sejtették, mintegy fél évszázada azonban a honfoglaló köznépet látják bennük. A kutatók meglepetésére csak a gazdagabb sírokból származó minták mutattak genetikai rokonságot az ázsiai populációval, a szegényebb sírokban talált leletek csupán a jelenlegi népességhez hasonlóak. „Ez nagyon érzékeny pontja vizsgálatunknak. Adataink szerint a köznépi temetőkből származó minták a honfoglalók előtt már itt élt, kevert európai populáció genetikai összetételéhez hasonlítanak” – mondta kérdésünkre a genetikus. S mivel a klasszikus honfoglalók gyakorlatilag nem hagytak genetikai nyomot, azt feltételezik, hogy meglehetősen kevesen voltak, amikor a Kárpát-medencét elfoglalták – ennek ellenére igen erős kulturális és nyelvi hagyományt teremtettek meg.

Mindez egyébként a nyelvrokonságvitákhoz is újabb muníciót adhat. Miközben ugyanis a ma élő népességben nem találtak olyan markert, amely a finnugor atyafiságot genetikailag is alátámasztotta volna, a vizsgált gazdagabb honfoglaló férfiak mindegyikének Y-kromoszómáiban rábukkantak ilyenre.

Még érdekesebb lenne megvizsgálni az Árpád-kori népesség sírjait is, mert akkor kiderülhetne, hogy a honfoglalókra utaló genetikai jelek száma az azóta eltelt bő egy évezred alatt csökkent-e le ennyire, vagy ez már a középkorban megtörtént. Csak ez utóbbi esetben lenne ugyanis kijelenthető, hogy elenyésző számú honfoglaló érkezett 895-ben a Kárpát-medencébe.

Ez utóbbi feltételezés összecseng a történeti embertan eddigi adataival. Éry Kinga, majd nyomában Fóthi Erzsébet ugyanis a leletek embertani összehasonlítása alapján megállapította, hogy az Árpád-kori népesség zöme nem tekinthető a honfoglalók leszármazottainak, már az akkor itt élők 98 százaléka europid típusú volt, s ez az arány a mai népességen belül is hasonló. Márpedig ez csak azt jelentheti, hogy a köznépinek nevezett sírok nem a honfoglalókhoz, hanem a Kárpát-medencében már korábban megtelepült népekhez tartoznak. Vagyis a környező népekkel való genetikai rokonság már a honfoglalás korában sokkal nagyobb volt, mint azt eddig feltételezték.

RIBA ISTVÁN

VELETEK VAGYUNK – OLVASÓKKAL, ÚJSÁGÍRÓKKAL!

A hatalomtól független szerkesztőségek száma folyamatosan csökken, a még létezők pedig napról napra erősödő ellenszélben próbálnak talpon maradni. A HVG-ben kitartunk, nem engedünk a nyomásnak, és minden nap elhozzuk a hazai és nemzetközi híreket.

Ezért kérünk titeket, olvasóinkat, hogy tartsatok ki mellettünk, támogassatok bennünket, csatlakozzatok pártolói tagságunkhoz, illetve újítsátok meg azt!

Mi pedig azt ígérjük, hogy továbbra is minden körülmények között a tőlünk telhető legtöbbet nyújtjuk a számotokra!
"Ingázó igazolvánnyal" segítené a határ mentén dolgozókat Románia

"Ingázó igazolvánnyal" segítené a határ mentén dolgozókat Románia

Hamilton indulhat az élről Szocsiban

Hamilton indulhat az élről Szocsiban

Megtört a lendület: a kormány csak a tervezett pénz dupláját tolta ki határon túlra

Megtört a lendület: a kormány csak a tervezett pénz dupláját tolta ki határon túlra