A törvény azért biztosít lehetőséget a névjegyzékben szereplő mintegy 8 millió választó név- és lakcímadataihoz való hozzájutáshoz, hogy a pártok az országgyűlési választás kampányában közvetlenül is megszólíthassák a választópolgárokat. Az adatszolgáltatásra a választást megelőző 20. naptól, azaz március 22-étől van lehetőség. Az adatokat a jelölteknek és a pártoknak a Közigazgatási és Elektronikus Közszolgáltatások Központi Hivatalától (KEK KH), illetve a helyi jegyzőtől kell igényelniük. A díjfizetés mértékéről a 10/1998. (akkori) belügyminisztériumi (BM) rendelet rendelkezik: e szerint a névjegyzékben szereplő választópolgárok családi és utóneve, lakcíme (nemenként, korcsoportos és lakcím szerinti bontásban) elektronikus adathordozón fejenként 3,30 forintba kerül, papíron 5,40 forintba, míg öntapadós etiketten 6,40 forintba. Az adatokért a tavalyi európai parlamenti választáskor is ugyanennyit kellett fizetni. 
   
A közszemlére tett névjegyzék másolatát az egyes településeken a helyi választási iroda vezetőjétől, a jegyzőtől is kérhetik a jelöltek és a pártok szavazóköri bontásban. Az adatokat szintén csak március 22-étől kaphatják meg. A közszemlére tett névjegyzék másolata A/4-es formátumban laponként 10,20 forintba kerül, ez sem változott tavalyhoz képest. A polgárok személyi adatainak és lakcímének nyilvántartásáról szóló 1992. évi LXVI. törvény alapján az állampolgárok megtilthatják, hogy adataikat marketingcélra kiadja a KEK KH, ez a korlátozás azonban nem vonatkozik a választással összefüggésben kért adatokra. E miatt többen is az adatvédelmi biztoshoz fordultak, kifogásolva, hogy névre szóló kampányleveleket kaptak, annak ellenére, hogy éltek a jogukkal, és korlátozták, illetve megtiltották a személyes adataik kiadását. 
   
Jóri András adatvédelmi biztos még a választás kitűzése előtt ajánlást adott ki a választási kampánnyal kapcsolatos adatkezelésről. Felhívta a jogalkotót, tegye lehetővé, hogy az állampolgár megtilthassa lakcímadatai kiadását a pártoknak kapcsolatfelvétel céljára. A biztos olyan szabályozást szorgalmaz, amely lehetővé teszi, hogy az állampolgár külön nyilatkozatban tilthassa meg a politikai tartalmú anyagok postázását, illetve a hagyományos üzletszerzés céljából történő adatigénylést. A nemzetközi gyakorlat alapján a szavazók a legtöbb európai országban megtilthatják, hogy a nemzeti népesség-nyilvántartások adataikat politikai kampányok céljára kiadják. Egyben felhívta a választáson induló pártokat, hogy amennyiben a központi név- és lakcímadatbázist felhasználva juttatják el küldeményüket a választópolgárhoz, akkor erről is tájékoztassák az érintetteket, mivel a címzettek számára gyakran nem áttekinthető, hogy a szimpatizánsi adatbázist vagy a központi nyilvántartás adatait használták-e fel a megkeresésekhez.
    A biztos figyelmeztetett arra is, hogy a pártok a velük rokonszenvezők adatait - ha hozzájárulnak - legálisan gyűjthetik, és nyilvántartást is vezethetnek róluk. A kampányban csak akkor használhatják fel ezeket az adatokat, ha ehhez az állampolgár hozzájárult, és biztosítani kell, hogy az érintettek kérhessék adataik módosítását, törlését.