Nem hajlandó kitenni a lábát a honvédelmi tárca bakonyi erdőterületéről annak bérlője. Ráadásul nem hajtja végre a bíróság jogerős döntését sem, amely arra kötelezte, hogy bontassa le a telek köré jogtalanul épített kerítést. A hatóságok, egyelőre tehetetlenek. Közben a bérlő, aki a szomszédos, az államtól megszerzett területen egy rekreációs központot épített, volt üzlettársa szerint állami pénzen is gazdagodott.
Őrizetbe vétel lett egy ebédmeghívás vége 2009. április 16-án. A meginvitált Kazinczki Tibor ellen volt üzlettársa, Kosik János kezdett eljárást önbíráskodás gyanúja miatt. A Kempinski Szállóban lerohant, majd meggyanúsított Kazinczkinak – mint a hvg.hu-nak elmondta – fogalma sem volt arról, hogy nyomoznak vele szemben. „Az eljárást, ami a felmentésemel zárult, és amelyben most pótmagánváddal kísérleteznek, Kosik állításaira alapozták a rendőrök, többek közt arra, hogy nincs miről egyezkednünk, ezért nem is lehet vele szemben semmilyen anyagi jellegű igényem” – mondta Kazinczki Tibor. „Pedig egy évek óta tartó üzleti vita van köztünk számos peres eljárással tarkítva.”
A rendőri akcióhoz vezető út
Kazinczki Tibor érdekeltsége, a Primtur Kft. 1992-ben jutott hozzá a Kincstári Vagyoni Igazgatóságtól ahhoz a Herend közelében lévő területhez, amelyen a volt szovjet laktanya, a Herendi Híradó Objektum is található. A vállalkozó terve az volt, hogy a területen idegenforgalmi centrumot és panoptikumot hoz létre. A létesítményt – közművesítés és az engedélyek megszerzése után – 1999-re tették alkalmassá arra, hogy valamilyen beruházást valósítsanak meg rajta. Ehhez Kazinczki megfelelő anyagiakkal rendelkező befektetőt keresett.
Hamarosan meg is találta: Kazinczki, mint a Primtur, Kosik János pedig mint egy offshore cég által tulajdonolt Pako Gmbh cégvezetője 1999 szeptemberében írták alá a szindikátusi szerződést. Ebben megállapodtak arról, hogy a Pako a Primturban tőkeemelést hajt végre, illetve, hogy Kazinczki nejének üzletrészét a Pako Gmbh megveszi. A szerződés aláírása után egy évvel az ingatlanokat – Kazinczki állítása szerint a tudta nélkül – megvette a Johans Kft. Ennek 94 százalékos tulajdonosa a Capricorn Ltd. nevű offshore cég, amely mellett tag 2003-tól Kosik felesége, Szamosvári Erzsébet is.
Az eladást Kosik János a hvg.hu-nak azzal indokolta, hogy csak a Primturba való beszállás után derült fény arra, hogy a laktanya területén lévő közműveket Kazinczki nem bocsátotta a cég rendelkezésére, hiába készültek el a tervek, és fizettek ki 40 millió forintot. „A társaság elvesztette a vízbázisát és a villamos energiát, mivel ezek átkerültek a Kazinczki cégére, a Primexim Kft. nevére” – jegyezte meg Kosik János, hozzátéve: „a német tulajdonosnak a közművek nélküli terület túl drága volt, ezért döntött az ingatlanok eladása mellett.”.Kazinczki Tibornak egyébként elővásárlási joga lett volna, amiről értesítették is. Ezt követően a Primturt felszámolták. Kazinczki az adásvétel után nyolvanmillió forintot, majd kétszázmilliót kért – üzlettársa állítása szerint, amit a hatóságokkal is közölt –, hogy a cég és a személye elleni áskálódással felhagyjon. Kosik hangoztatta: a Kempinski Szállóban is ezt követelte volna tőle a Primtur egykori kisebbségi tulajdonosa.
Az ingatlanokra értékesítésük után 10,327 milliárd forint értékű jelzálogot jegyeztek be. Ezt pedig három társaság – a MÁV MTM Rt., a MÁV Hajdú Kft. és a Cronus Tömegáru Fuvarozó és Szolgáltató Kft. – javára engedményezték. Az utóbbiban maga Kosik János tisztségviselő volt, a Cronus pedig a Kosik vezérigazgatósága alatt álló MÁV MTM-nek tulajdonosai között szerepelt. Hogy az összefonódás teljes legyen: a MÁV MTM 90 százalékos tulajdonosa volt a MÁV Hajdúnak. A történet azonban ezzel még nem ért véget. A volt közös vagyon ingatlanfedezetét felhasználó társaságokat ugyanis Kazinczki szerint „lenullázták”, és felszámolásba „küldték”. Kazinczki Tibor állítja, a Primtur ingatlanfedezetéből a Cronus 1,327 milliárd forinthoz jutott. Kosik János a hvg.hu-nak tagadta ezeket, hangsúlyozva, hogy projekthitelekről és bankgaranciákról volt szó, amelyeket visszafizettek a CIB-nek.
„A Primtur azonban nem hagyta annyiban a dolgot, és minden lehetséges hatóságnál felléptünk kisemmizésünk ellen. Kosik pedig mint a MÁV MTM Rt. vezérigazgatója pert indított velünk szemben a Veszprém Megyei Bíróságon” – tette hozzá Kazinczki, megjegyezve, hogy az eljárás tíz éve tart. „Érdekesnek tartom, hogy a MÁV MTM-et képviselő ügyvéd látta el a Primtur felszámolójának, a Novumnak a képviseletét is, amikor hátrányos üzletpolitika miatt pert indítottak ellenem. Azt egyébként én nyertem meg.”
További visszaélések
A laktanya mellett, szintén állami tulajdonban lévő erdőterületen Kazinczki véleménye szerint Kosikék – hivatalosan a neje, Szamosvári Erzsébet, mint bérlő – „az állami vagyont megkárosító cselekményt hajtottak végre”. Ez pontosan azt jelenti, hogy a 45 hektáros területet arra hivatkozva, hogy a helybeliek azt szemétlerakónak használják, 2008-ban kerítéssel bekerítették, amihez erdőirtást végeztek. Az erdőrész körülkerítését azonban nem tehették volna meg, ezért a terület erdőgazdálkodója, a HM Vegra Kft. 2009 januárjában felbontotta a Szamosvárival megkötött szerződést. A bíróság jogerős ítélete ellenére az erdő eredeti állapotának helyreállítása a mai napig nem történt meg, a kerítés továbbra is elzárja az erdőt a kirándulók elől.
A honvédelmi tárca sajtó osztálya a hvg.hu-nak adott válaszban közölte, hogy Szamosvári Erzsébet nem ismerte el a bérleti szerződés megszűnését, emiatt a minisztérium pert indított ellene, hogy bírósági úton ismertesse el azt. Emellett a kerítés jogellenes létesítése miatt – a hatósági eljárással párhuzamosan – többször is felszólították az eredeti állapot helyreállítására, hiába. A kerítés lebontására azonban az ezzel kapcsolatban pert indító Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal (MSZH) kötelezheti a bérlőt. A hivatal azt közölte: mivel Szamosvári Erzsébet újra és újra megtámadta a kerítés lebontását elrendelő végzést, pályázat révén kerestek olyan vállalkozót, aki „a lebontott kerítés arányos részéért elvégezné a munkát.” Az már csak hab a tortán, hogy a közigazgatási eljárás közben derült ki, a kerítést Kosikék tovább építették. Ezt megtapasztalva a MSZH Hivatal igazgatója, Vaspöri Ferenc felszólítására az erdőirtás során keletkezett és eltűnt faanyag miatt a HM VERGA Zrt. feljelentést tett falopás miatt ismeretlen tettessel szemben a Veszprémi Rendőrkapitányságon. A nyomozást arra hivatkozva szüntették meg, hogy „az elkövető személye nem megállapítható.”
Kosik János hangsúlyozta: a laktanya melletti 45 hektáros területet a lakossági illegális szemétlerakás miatt kerítették körbe a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. hozzájárulásával. Arra, hogy később ezt az engedélyt visszavonták, és jogerős végzéssel kötelezték a Johans Kft-t az építmény lebontására, Kosik János csak annyit mondott, nincsenek még kimerítve a jogi lehetőségek.
Szamosvári Erzsébet bérlőhöz került egyébként a területen átfolyó, vízelvezető Bándi árok. Hogy ez miként történhetett meg, ráadásul úgy, hogy pályáztatás és egyéb előírás nélkül zajlott le az értékesítés, Kazinczki Tibor nem tudta kideríteni. Tulajdoni lapok alapján annyit tudni, hogy az árok 1994. szeptember 27-én a Szentgáli Hunyadi Termelő Szövetkezet földhasználatába került. Tizenegy évvel később ezt a jogot törölték, és ezzel együtt a Márkói Önkormányzat tulajdona lett, s innen került tovább Szamosvárihoz. Kosik János megjegyezte: a Bándi árok pár száz négyzetméteres szakaszára azért volt szüksége a Johans Kft-ének, mert a rekreációs központ beruházása előtt állt. A területről azonban nem folyt le a víz, mert az árok nem volt kitisztítva, az önkormányzatnak viszont nem volt pénze arra, hogy ezt elintézze. Ennek a problémának az áthidalására került a Johanshoz a vízelvezető árok egy szakasza.
A kerítésre visszatérve, annak felhúzása talán már jelezhette azt a szándékot, hogy a bérelt bakonyi erdőterületet Szamosvári férje, Kosik Jánosék szerették volna maguknak megszerezni. A Johans Kft. ugyanis a honvédelmi tárcához fordult, s ugyancsak itt kezdett lobbizni ezért egy Heves megyei volt szocialista országgyűlési képviselő, Magda Sándor is. Az adásvételből semmi sem lett, mert a HM Védelemgazdasági Főosztálya azonban nem támogatta az értékesítést. Pedig eközben a bérelt területen létrehoztak egy rekreációs központot. Ennek fűtésrendszerének kialakításához mintegy 16 millió forintos vissza nem térítendő állami támogatást kapott a Johans, úgy, hogy a társaság tevékenységi körei között nem található meg a rekreációs egészségügyi ellátás. Az is furcsa, – adott hangot a hatóságoknak és a honvédelmi tárca illetékeseinek írt leveleiben Kazinczki Tibor –, hogy úgy ítélték oda az összeget a kft-nek, hogy a vállalkozással szemben a Gazdasági törvény megsértése miatt törvényességi felülvizsgálati eljárás volt folyamatban.
Kosik János viszont arra hívta fel a figyelmet, hogy a területen általuk elvégzett fejlesztés mindenki javára vált, hiszen mintegy egymilliárd forintos beruházást valósítottak meg, míg a „kilencvenes évek elején a 96 hektár mindössze 15-20 millió forintot ért.”
Súlyos következményekkel jár és meglepő fordulatokat hozhat az a tulajdonosi összetétel, amely a kormány döntése alapján kialakul a magyar védelmi ipar meghatározó vállalatainál.
Így reagáltak arra, hogy a főváros rendezi a Szivárvány Misszió Alapítvánnyal a Budapesti Büszkeség nevű rendezvényt.
