A jobboldaliság növekvő mértékű vállalása nem az egyes ideológiai témákban való radikalizálódást jelentette. Nem lett a társadalom nacionalistább vagy romaellenesebb, hanem a magukat jobboldalinak vallók az adott politikai erőtérben fölvállaltak egy politikai programot - mondta a szakértő több felmérés alapján a Hétköznapi nacionalizmus és nemzeti radikalizmus című tanácskozáson az MTA Világgazdasági Kutatóintézetében.
Tamás Pál kifejtette: a magyar társadalomban legalább 2008 óta többen vallják magukat jobboldalinak, mint baloldalinak, és évről évre "picit emelkedik" a magukat radikálisan jobboldalinak minősítők aránya. Nem bővült viszont azok köre, akik a tipikus szélsőjobboldali témákban, így a romaügyben, a történelmi Magyarország vagy az árpádsávos zászló kérdésében tovább radikalizálódtak - mondta.
Populizmus, nacionalizmus - ez a "fontossági" sorrend
A nacionalizmus, a populizmus és a radikalizmus fogalma közül - amelyeket a szociológus szerint a politikai publicisztikában gyakran összekevernek - a jelen magyarországi ideológiai térképen az igazán fontos a populizmus, a nacionalizmus és a radikalizmus hozzá képest másodlagos jelenség. A radikalizmus - a jobbikos radikalizmus is - sokak szemében vegytiszta, úgymond kompromisszummentes formája mindannak, amit a társadalom többsége gondol. "Nem arról van szó, hogy van egy radikális kisebbség, amelyet nézetei elszigetelnek a társadalom többségétől" - szögezte le.
Azt mondta, a magyar társadalom 33 százaléka aktív antiszemita, "akárhogy csűröm-csavarom", és 20 százalékos az anti-antiszemita, az antiszemitizmust keményen elutasítók aránya. Egyértelmű, hogy "mindig több Magyarországon az antiszemita, mint az anti-antiszemita".
Tamás Pál a magyar populizmus lényeges jellemzőjeként emelte ki, hogy nagy mértékben egypárt- és vezérközpontú. Rámutatott, hogy az erős állam, erős vezető és erős párt iránti vágy "abszolút jelen van" bal- és jobboldalon is, a szocialisták és fideszesek majdnem azonos arányban éreznek így. A társadalom 60 százaléka vágyott 2010 tavaszán egy erős pártra, és a megkérdezettek 70 százaléka fejezte ki azt, hogy egy erős vezetőre van szükség.
A rossz emlékek kora (1989-2009)
Tamás Pál arról is beszélt, hogy a radikalizálódásnak, az erős párt és vezető iránti igénynek nincs sok köze a nacionalizmushoz, "ez a történet nem a nacionalista identitásokról, hanem a populizmusról szól". Az utóbbi 20 évben magukat inkább vesztesnek mint győztesnek érző emberek szerinte a saját élethelyzetükhöz építenek ki valamilyen viszonyt. Rámutatott, hogy a társadalom többségének egyértelműen több rossz emléke van a 1989 és 2009 közötti időszakról, mint a rendszerváltás előtti korszakról.
Tóth András szociológus - aki a magyarországi jobboldali radikalizálódás negyedek hullámáról beszélt - azt mondta, a Jobbiknak van egy nagy pechje: az, hogy az igazi populista népvezér nem a Jobbik élén áll. A Fideszt populista szólamokkal élő, programjában nemzeti, keresztény-konzervatív, továbbá neokonzervatív és baloldali elemeket felvonultató nagy jobboldali gyűjtőpártként jellemezte.
