A Magyar Tudományos Akadémia, az ICOMOS Magyar Nemzeti Bizottsága és a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia által rendezett kétnapos műemlékvédelmi konferencián megtartott előadásában a közgazdász úgy fogalmazott: "aki nem csak repülőgépről látja az országot, az ismeri a hazai műemlékek súlyos helyzetét".
Az épített örökség jelentős része magán- és egyházi személyek számára épült, ráadásul az ország területén szétszórva található, nincs bekapcsolva annak vérkeringésébe - ismertette a helyzetet a Debreceni Egyetem, a Corvinus Egyetem és a Central European University professzora, kiemelve egy részletes és pontos műemléki kataszter elkészítésének fontosságát.
Mint Csaba László felidézte, 1945 után számos műemlék elpusztult "a múltat végképp eltörölni" jelszó jegyében, de a megmaradó épületek sorsát is megnehezítették a rögtönzött döntések és a "lelakás" jelensége: végig az volt ugyanis jellemző a korszakra, hogy a felújításokat a "közelgő" gazdasági fellendülés idejére hagyták. A rendszerváltást követő két évtized döntéshozói azt várták, hogy a piac oldjon meg mindent - tette hozzá a közgazdász. Mint megjegyezte, egy dinamikusan fejlődő gazdaságban ez részben megvalósítható, Magyarországot azonban az erős adóprés, a stratégiák, a jogbiztonság hiánya, a gyenge állam és a gyenge piac jellemezte.
Csaba László szerint a másik várakozás az idegenforgalomtól remélte a műemlékvédelem problémáinak megoldását, pedig ebbe egyrészt nem minden helyszín tud bekapcsolódni, másfelől nincs elég "minőségi turista": az ország még mindig jellemzően a tömegturizmus célpontja, és ez is leginkább a budapesti és a balatoni régióra koncentrálódik. A professzor úgy vélte, a 2010-es kormányváltás utáni hónapokat a rögtönzés jellemezte és valódi stratégia az Új Széchenyi Terv, illetve a Széll Kálmán Terv bejelentése után sem látható, noha a költségvetési kiadások visszafogására valóban szükség volt.
Az örökségvédelem területén Csaba László egy sok tekintetben minimalista stratégia megalkotását javasolta, melyben meg kellene határozni a mindenképpen fenntartandó "minimális épített örökséget", és egy kombinált, az állami-önkormányzati szektor, a magánbefektetők, illetve az európai uniós források felhasználását egyaránt biztosító modellt kidolgozni. Mint a közgazdász kiemelte: egy-egy műemléki beruházásnál a fenntarthatóságot építészeti és pénzügyi értelemben egyaránt vizsgálni kell. Meglátása szerint így a jól kidolgozott projektek esetében elérhető a brit példa, azaz az évi 10 százalékos hozam.
Csaba László hangsúlyozta: a terület megújításának egyik leglényegesebb eleme, hogy az épített örökségnek az országimázs részévé kell válnia.
