Segítségünkre volt, hogy a hvg.hu birtokába került a szavazás hivatalos jegyzőkönyve. A háromszáznyolcvanöt képviselőből – bár az Országgyűlésnek elvileg háromszáznyolcvanhat tagja lenne, a püspökladányi mandátum betöltetlen – huszonnégyen nem írták alá a jegyzőkönyvet, vagyis ők nem vettek fel szavazólapot. A huszonnégyek között egy kormánypárti van, a kereszténydemokrata Nagy Kálmán. Szintén nem vett fel szavazólapot a szocialista Baja Ferenc, Botka László, Burány Sándor, Gyurcsány Ferenc, Mandur László, Mesterházy Attila, Molnár Csaba, Molnár Zsolt, Oláh Lajos, Puch László, Sós Tamás, Szekeres Imre, Tóth Csaba, Újhelyi István, Varga Zoltán, és Veres János, a jobbikos Apáti István, Bertha Szilvia, Rubi Gergely és Staudt Gábor, az LMP-s Karácsony Gergely és Szabó Tímea, valamit a független Molnár Oszkár. Azonban mivel összesen háromszázötvennyolcan adtak le érvényes szavazatot, van három olyan képviselő, aki felvette a szavazólapot, de az urnába már nem dobta be.

Paczolay Péter esküt tesz

MTI / Kollányi Péter

Látva Schmitt Pál államfőnek vagy Balsai István alkotmánybírónak történt megválasztását, okkal feltételezhető, hogy a kormánypárti szavazógép titkos szavazás esetén is olajozottan működik. Épp ezért valószínű, hogy az a kétszázhatvanegy kormánypárti képviselő, aki nem Nagy Kálmán, mind – de legalábbis szinte mind – igennel szavazott, ám még mindig hiányzik tizenöt igen. Egy, az LMP-frakcióhoz közelálló forrásunk azt mondta: az ökopárt jegyzőkönyvet aláíró tizenhárom képviselője közül „egészen biztosan tud” egyről, aki nemmel szavazott és „nagyon valószínű”, hogy igennel szavaztak legalább tízen. Portálunknak sikerült mikrofonvégre kapnia a jegyzőkönyvet aláíró mindhárom független képviselőt. Saját bevallása szerint Ivády Gábor, Pősze Lajos és Szili Katalin egyaránt igennel szavazott.

Amennyiben az eddigiek mind stimmelnek, akkor már csak két „igen” szavazat hiányzik, ennek kiderítéséről lemondtunk.

Lamperth Mónika MSZP-s képviselőnő a hvg.hu-val közölte: frakciója testületileg nemmel szavazott, hozzátéve, miszerint a „nem” szavazat nem Paczolay személyének szólt, hanem tiltakozás az ellen, hogy „az Alkotmánybíróságot a Fidesz több szakaszban ellehetetlenítette és súlytalanná tette”. Ugyanezt ismételte meg szinte szó szerint Harangozó Tamás MSZP-s képviselő is. A volt miniszternő kijelentette: ő maga nemmel szavazott.

Az ötvennyolc szocialista képviselőből – mint a fentiekből kiderül – tizenhatan nem írták alá a jegyzőkönyvet. Ha a többi negyvenkét képviselő mind nemmel szavazott és ugyancsak nemmel szavazott az LMP egyik politikusa, még harminchárom „nem” hiányzik.

Több mint valószínű, hogy ezt a legalább harminchárom „nem” szavazatot vagy annak nagy részét a szavazólapot felvevő negyvenhat jobbikos képviselő szállította, és esetleg a néhány tartózkodás is onnét jöhetett, bár néhány tartózkodást az LMP, sőt, az MSZP részéről sem lehet teljesen kizárni. Erre utal, hogy Simon Gábor, az MSZP választmányi elnöke még azzal a feltétellel sem volt hajlandó elárulni, miképp szavazott, hogy megígértük neki: ha válaszol kérdésünkre, a „neve elhallgatását kérő magas rangú szocialista politikus” kifejezést használjuk vele kapcsolatban. Simon renitenssége azért sem zárható ki, mert június végén közleményt adott ki, mely szerint a frakció megszavazza Paczolayt. Szintén egy-két, esetleg valamivel több „igen” szavazatot vagy tartózkodást valószínűsít az, hogy az egyik MSZP-s képviselő szerint lelkiismereti szavazás volt Paczolayról.

A Jobbik részbeni tartózkodását, részbeni nemmel való szavazását valószínűsíti, hogy az AB-elnököt jelölő eseti bizottság két jobbikos tagja már a bizottsági szakaszban tartózkodott Paczolay jelölésekor.