Csütörtökön a magát nemzeti radikálisként meghatározó Dörner Györgyöt nevezték ki az Új Színház élére, intendánsa pedig az egykori MIÉP-elnök, Csurka István lett, aki Gyurcsány Ferencről is szívesen íratna drámát. Közös koncepciójuk szerint a színház nevét is megváltoztatnák Hátország Színházra (Csurka 1993-ban jelentetett meg tanulmánykötetet Keserű hátország címmel - a szerk.), hogy többek között így küzdjenek meg a „különösen elfajzott, beteges liberális hegemóniával”. Schilling Árpád, a Krétakör alapítója a Revizoron fejtette ki véleményét a történtekről.

A rendező azt írja, nem emlékszik olyan pályázati procedúrára sem, amelyet szakmai szempontból elfogadhatónak tartott volna. „Közhely, hogy a pártpolitika minden komolyabb döntési jogkört magánál tart, ezzel is akadályozva a civil és szakmai szervezetek emancipációját. Következésképpen a civil és szakmai szervezetek meg sem próbálnak felnőni a feladathoz.”

Schilling szerint az új vezetésnek joga van „a szabad véleménynyilvánításhoz, a gyűlölethez és a színpadi politizáláshoz. Joguk csak ahhoz nincs, hogy egy végiggondolatlan, konkrétumokat csak elvétve tartalmazó, minősíthetetlen stílusú, frázispuffogtató pamflettel állami intézményvezetővé válhassanak. Kivéve akkor, ha az állami szervek képviselői éppen ezt akarják.”

A rendező úgy véli, nálunk még nem alakult ki sem a törvényi, sem a szakmai háttér, nincs se fék, se ellensúly, mindig csak az van, ami az adott kulcspozícióban lévő karakter habitusából következik, amit az érdek követel, meg a pillanatnyi lélekállapot.

Schilling Árpád

Túry Gergely

Mi állíthatta volna meg a folyamatot?

Schilling felteszi a kérdést: „mi állíthatta volna meg ezt a lejtmenetet?”, és meg is válaszolja. „A szakmaiság védelme, amelyről épp maga a szakma tett le, amikor ellenzett minden beavatkozást, kiigazítást, újítást, új hatást, fejlesztést és együttműködést. Elmaradt az intézmények átvilágítása, a szervezeti, pályázati, támogatási struktúrák felülvizsgálata és korszerűsítése, az intézményvezetői képzés beindítása, a már évtizedek óta működő nyugat-európai kultúrpolitikai stratégiák honosítása és meghaladása, a szakmai érdekképviseleti szervek szocializmusból örökölt módszertanának megújítása, a kultúra, a művészet, a közönség és a politika fogalmaknak az újragondolása.”

„Ha elmaradt, hát elmaradt. Viszont éppen ezért nincs is min csodálkozni” – teszi hozzá. „Most akkor van Tarlós István meg Csurka István, Dörner György és Eperjes Károly. Évtizedek múlva is emlékezni fogunk a nevükre, mert ennek a kornak ők a meghatározó alakjai” – véli Schilling, aki szerint ugyanakkor mindez csak átmenet. "Ami a jelen, az tulajdonképpen már a múlt, és éppen ezért számomra teljesen érdektelen" – zárja szavait a rendező.

További híreinket az Új Színházról olvassa el itt!