A tragédiáról és annak hatásairól sem szentgyörgyiek, sem a polgármester nem beszél, a családtagok viszont azt mondják, „olyan, mintha tegnap történt volna”. Talán csak abban ért egyet mindenki, hogy „máig rejtély”, pontosan mi történt Tatárszentgyörgyön.

„Nem úgy néznek a cigányokra, mint ezelőtt. Úgy tekintenek ránk, mintha Tatárszentgyörgyre mi hoztuk volna a bajt, mintha mi öltünk volna. Az is baj, hogy közhírré adjuk a tragédiát. De ha nem mondjuk el és nem viszik ki a nagyvilágba, akkor el lenne minden simítva” – mondja Csorba Erzsébet, a meggyilkolt Csorba Róbert édesanyja és a kisfiú nagymamája, aki ma is ott él a rommá égett ház mellett.

A ház maradványait azóta sem bontották el. A család számára a romos épület a három évvel ezelőtti éjszaka kézzel fogható emléke, falán piros festékkel, hatalmas betűkkel az áldozatok nevei: Robi és Robika.

Hibáztak a hatóságok

 A mentők a riasztás után másfél órával értek csak a helyszínre – emlékezik Erzsébet. „Akik időben jöttek, azok a rendőrök voltak, de ők nem csináltak semmit. Ide félreálltak, és röhögve nézték a lángoló házat. Ha a mentő jön előbb, és szakszerűen végzi a dolgát, megmenthető lett volna a fiam” – dörmögi keserűen a gyászoló édesapa.

Galéria - kattintson Nagyítás-fotógalériánkért

Stiller Ákos

A rendőrség eleinte balesetről beszélt, és azt közölte: az áldozatok füstmérgezésben vesztették életüket. Azt, hogy a szolgálatban lévő rendőrök szakszerűtlenül jártak el, később belső rendőrségi vizsgálat igazolta. Az első hivatalos verzió a haláleset okáról az volt, hogy a tűzesetben leszakadó gerendák kiálló szögei okozták az áldozatok sebeit. Csorba Erzsébet szerint „csak másnap négy órakor rendelték el a boncolást, és csak utána jelentették, hogy gyilkosság történt. Az sem volt nekik elég bizonyíték, hogy reggel nyolc-kilenc körül, a férjem megtalált egy lövedéket, ami kislány ruhájából esett ki.”

A nagyobbik kislány, az akkor hatéves Bianka a támadás során súlyos lőtt sebet kapott, de ki tudott menekülni a házból, és egy erdő széli bucka mögött húzta meg magát. A családtagok szerint a kislány, aki mára felépült, sok mindent látott. „Azt mondta, hogy látta az embereket. Láttam, amikor lőttek ránk, aput is érte a lövés, de nem attól esett el, hanem mert elbotlott egy tuskóban” – idézi unokája szavait a nagypapa.

„Ha elismerték volna rögtön, hogy gyilkosság történt, le tudtak volna csapni a gyilkosokra is, mert akkor még szerintem ott lehettek az erdőben. Ha akkor rendesen eljárnak, és elkapják őket, utána nem hal meg még több ember” – teszi hozzá Csorba Erzsébet. A család arról sincs teljesen meggyőződve, hogy a valódi tetteseket kapták el.

A falu nem emlékszik

Ma már tudjuk, Csorba Róbertet és kisfiát hátba lőtték, a kisfiú rögtön meghalt. Az egyetlen felnőtt szemtanú, aki a szülők szerint „pontot tudna tenni az i-re”, az áldozat élettársa lenne. „Hogy valójában mi is történt, az a mai napig rejtély, mert arról csak a menyem tudna beszélni, mivel ő volt az egyetlen felnőtt szemtanú, de arról, hogyan támadták meg, még a bíróságon is hallgatott” – meséli az édesanya. Csorba Róbert akkori élettársa a tragédia után nem sokkal elköltözött Róbert szüleitől. Megpróbáltuk személyesen felkeresni, lakóhelyén azonban nem találtuk.

Nem csak az egykori élettárs, a helyiek is felejteni akarnak. A falu életéről, a gyilkosság hatásairól a jelenlegi polgármester sem kívánt nyilatkozni addig, ameddig az ügy nincs lezárva. A hvg.hu-nak telefonon azt mondta, hogy „valóban sajnálatos eset történt”, de ameddig nincs a nyomozás lezárva, túlzásnak tartja, hogy 150 helyen tartanak megemlékezést az országban. Elmondása szerint Tatárszentgyörgyön nem lesz megemlékezés. Az áldozat szülei is Budapesten emlékeznek, a Mátyás téren mondanak beszédet.

Galéria - kattintson Nagyítás-fotógalériánkért!

Stiller Ákos

A helyiek a történtekről és annak hatásáról nem beszélnek szívesen, „túlságosan felkapta a média”, „túl vagyunk rajta”, „már nincsen jelen a hétköznapokban” – mondják. Három fiatal férfival Csorba Róbert testvérének házától nem messze elegyedünk szóba, ők sem kifejezetten közlékenyek.

„Mintha tegnap történt volna”

A túlélő gyerekek a mai napig emlékeznek mindenre, beszélnek az apjukról, a kistestvérükről. „Most is, amikor megyünk anyósomékhoz, a kislány mutogatja, hol bújt el” – meséli Csorba Róbert sógornője. Arról is beszámol, hogy „már a tragédia előtt is ijesztgették őket. Láttak idegeneket átszaladni az udvaron, és a kinti vécé falára fenyegetéseket, halálfejet karcoltak. A gyilkosság előtt két évvel, 2007 decemberében a Magyar Gárda is tartott „cigányellenes” felvonulást a faluban.

„Retteg az egész falu, hiába mondják, hogy nem” – mondja Róbert sógornője, aki készséggel fogad bennünket. Ha ismeretlen autó tűnik fel, vagy ha valami szokatlan történik „egyből szaladnak házról házra. Ha későn csöng a telefon, rögtön kapok a szívemhez, hátha anyósomékat érte valami” – mondja. „Fél itt az összes cigány” – teszi hozzá Róbert testvére, Csaba. „Most is szoktam álmomban beszélgetni Robival. Robika most annyi idős lenne, mint a nagyobbik lányunk. A hideg is kiráz, ha belegondolok” – mondja az asszony.