Biztonsági emberek vették át az irányítást több napra az egyik dunaújvárosi erőműben
Egy jogvita vezethetett oda, hogy májusban biztonsági emberek jelentek meg az egyik dunaújvárosi erőműnél, és több napon keresztül akadályozták a működést.
A tragédiáról és annak hatásairól sem szentgyörgyiek, sem a polgármester nem beszél, a családtagok viszont azt mondják, „olyan, mintha tegnap történt volna”. Talán csak abban ért egyet mindenki, hogy „máig rejtély”, pontosan mi történt Tatárszentgyörgyön.
„Nem úgy néznek a cigányokra, mint ezelőtt. Úgy tekintenek ránk, mintha Tatárszentgyörgyre mi hoztuk volna a bajt, mintha mi öltünk volna. Az is baj, hogy közhírré adjuk a tragédiát. De ha nem mondjuk el és nem viszik ki a nagyvilágba, akkor el lenne minden simítva” – mondja Csorba Erzsébet, a meggyilkolt Csorba Róbert édesanyja és a kisfiú nagymamája, aki ma is ott él a rommá égett ház mellett.
A ház maradványait azóta sem bontották el. A család számára a romos épület a három évvel ezelőtti éjszaka kézzel fogható emléke, falán piros festékkel, hatalmas betűkkel az áldozatok nevei: Robi és Robika.
Hibáztak a hatóságok
A mentők a riasztás után másfél órával értek csak a helyszínre – emlékezik Erzsébet. „Akik időben jöttek, azok a rendőrök voltak, de ők nem csináltak semmit. Ide félreálltak, és röhögve nézték a lángoló házat. Ha a mentő jön előbb, és szakszerűen végzi a dolgát, megmenthető lett volna a fiam” – dörmögi keserűen a gyászoló édesapa.
Galéria - kattintson Nagyítás-fotógalériánkért
Stiller Ákos
A rendőrség eleinte balesetről beszélt, és azt közölte: az áldozatok füstmérgezésben vesztették életüket. Azt, hogy a szolgálatban lévő rendőrök szakszerűtlenül jártak el, később belső rendőrségi vizsgálat igazolta. Az első hivatalos verzió a haláleset okáról az volt, hogy a tűzesetben leszakadó gerendák kiálló szögei okozták az áldozatok sebeit. Csorba Erzsébet szerint „csak másnap négy órakor rendelték el a boncolást, és csak utána jelentették, hogy gyilkosság történt. Az sem volt nekik elég bizonyíték, hogy reggel nyolc-kilenc körül, a férjem megtalált egy lövedéket, ami kislány ruhájából esett ki.”
A nagyobbik kislány, az akkor hatéves Bianka a támadás során súlyos lőtt sebet kapott, de ki tudott menekülni a házból, és egy erdő széli bucka mögött húzta meg magát. A családtagok szerint a kislány, aki mára felépült, sok mindent látott. „Azt mondta, hogy látta az embereket. Láttam, amikor lőttek ránk, aput is érte a lövés, de nem attól esett el, hanem mert elbotlott egy tuskóban” – idézi unokája szavait a nagypapa.
„Ha elismerték volna rögtön, hogy gyilkosság történt, le tudtak volna csapni a gyilkosokra is, mert akkor még szerintem ott lehettek az erdőben. Ha akkor rendesen eljárnak, és elkapják őket, utána nem hal meg még több ember” – teszi hozzá Csorba Erzsébet. A család arról sincs teljesen meggyőződve, hogy a valódi tetteseket kapták el.
A falu nem emlékszik
Ma már tudjuk, Csorba Róbertet és kisfiát hátba lőtték, a kisfiú rögtön meghalt. Az egyetlen felnőtt szemtanú, aki a szülők szerint „pontot tudna tenni az i-re”, az áldozat élettársa lenne. „Hogy valójában mi is történt, az a mai napig rejtély, mert arról csak a menyem tudna beszélni, mivel ő volt az egyetlen felnőtt szemtanú, de arról, hogyan támadták meg, még a bíróságon is hallgatott” – meséli az édesanya. Csorba Róbert akkori élettársa a tragédia után nem sokkal elköltözött Róbert szüleitől. Megpróbáltuk személyesen felkeresni, lakóhelyén azonban nem találtuk.
Nem csak az egykori élettárs, a helyiek is felejteni akarnak. A falu életéről, a gyilkosság hatásairól a jelenlegi polgármester sem kívánt nyilatkozni addig, ameddig az ügy nincs lezárva. A hvg.hu-nak telefonon azt mondta, hogy „valóban sajnálatos eset történt”, de ameddig nincs a nyomozás lezárva, túlzásnak tartja, hogy 150 helyen tartanak megemlékezést az országban. Elmondása szerint Tatárszentgyörgyön nem lesz megemlékezés. Az áldozat szülei is Budapesten emlékeznek, a Mátyás téren mondanak beszédet.
Galéria - kattintson Nagyítás-fotógalériánkért!
Stiller Ákos
A helyiek a történtekről és annak hatásáról nem beszélnek szívesen, „túlságosan felkapta a média”, „túl vagyunk rajta”, „már nincsen jelen a hétköznapokban” – mondják. Három fiatal férfival Csorba Róbert testvérének házától nem messze elegyedünk szóba, ők sem kifejezetten közlékenyek.
„Mintha tegnap történt volna”
A túlélő gyerekek a mai napig emlékeznek mindenre, beszélnek az apjukról, a kistestvérükről. „Most is, amikor megyünk anyósomékhoz, a kislány mutogatja, hol bújt el” – meséli Csorba Róbert sógornője. Arról is beszámol, hogy „már a tragédia előtt is ijesztgették őket. Láttak idegeneket átszaladni az udvaron, és a kinti vécé falára fenyegetéseket, halálfejet karcoltak. A gyilkosság előtt két évvel, 2007 decemberében a Magyar Gárda is tartott „cigányellenes” felvonulást a faluban.
„Retteg az egész falu, hiába mondják, hogy nem” – mondja Róbert sógornője, aki készséggel fogad bennünket. Ha ismeretlen autó tűnik fel, vagy ha valami szokatlan történik „egyből szaladnak házról házra. Ha későn csöng a telefon, rögtön kapok a szívemhez, hátha anyósomékat érte valami” – mondja. „Fél itt az összes cigány” – teszi hozzá Róbert testvére, Csaba. „Most is szoktam álmomban beszélgetni Robival. Robika most annyi idős lenne, mint a nagyobbik lányunk. A hideg is kiráz, ha belegondolok” – mondja az asszony.
