Amint elküldtük önéletrajzunkat, húsz percen belül állásinterjúra hívtak a Hooterstől. Az amerikai gyorsétterem láncnál nem vesztegetik az időt: ötvennégyen már betanításon vannak, ezt a tengeren túlról érkezett kolléganőik tartják a Liszt Ferenc téri, leendő Hooters étteremben. Még tizenegy lányt keresnek, az „utolsó utáni” válogatások zajlanak tehát, ahol már közel sincs akkora tolongás, mint egy héttel ezelőtt. A helyszínen, ahol még bőszen zajlanak a munkálatok, már csak hatan várakozunk. Augusztus 25-én lesz a „VIP ünnepség”, 27-én nyit az étterem. Érthető a sietség.

A jelentkezéshez legalább egyéves vendéglátós tapasztalatot írtak elvárásként, az idegennyelv-tudás viszont nem volt feltétel, ugyanakkor fényképből mindjárt hármat is kértek. Az a férfi fogad minket, aki mindannyiunkat értesített telefonon. Társaim mind csinos lányok, akik a mellet kiemelő ruhában feszítenek.  Van köztük olyan, aki barátnője unszolására vágott bele, és van, aki a vendéglátós tapasztalatát szeretné kamatoztatni, sőt olyan jelentkező is akad, aki Amerikában már dolgozott hasonló jellegű étteremben. 19 és 24 év közöttiek vagyunk, a legtöbben még tanulnak, és a beszélgetésünk során kiderül, hogy - ellentétben azzal, hogyan többen gondolhatják a Hooters-cicababákról - nem „üresfejű cicababák”.

„Lájkoltál már minket Facebook-on?”

Adatlapot raknak elénk, ezen olyan, számukra bizonyára kiemelt jelentőségű kérdésre is válaszolnunk kell, hogy lájkoltuk-e már a Hooters Facebook-oldalát. Ezután egyenként az étterem előterébe, egy sima fal elé szólítanak bennünket: egész alakos fotó, majd portré készül rólunk. Erre azért van szükség, hogy később a nevekhez arcot tudjanak párosítani, hisz több ezer lány meghallgatása után nehéz fejben tartani, ki kicsoda – magyarázza a vezetőnk. Miután ezzel végzünk, felvezetnek az emeletre, ahol kényelmes, narancssárga székekben foglalunk helyet, és eligazítónk elmondja a leglényegesebb tudnivalókat az étteremről. A hangulat nagyon felszabadult, a férfi viccelődik, és jó tanácsokat oszt. 

Hatalmas volt az érdeklődés, tudjuk meg, és „rengeteg könyörgő e-mail érkezett”: csaknem 4 ezren jelentkeztek pincérnőnek, ebből 2500 lányt hívtak be, és közülük 65-en ölthetik fel a Hooters egyenruháját: a tapadós narancssárga sortot és a fehér, mélyen dekoltált pólót. Az uniformist harisnya és fehér tornacipő egészíti ki. Utóbbi nem véletlen, a hatalmas területű éttermet lehetetlen lenne magassarkúban végigjárni – magyarázza.

Budapesten is hasonló várható

AP / Matt York

A Hootersben a lányok nemcsak egyszerűen teljesítik a rendelést, de le is ülnek a vendégek mellé, közben pedig viccelődnek velük. A kiszolgálás sem a hagyományos módon, tálcával zajlik, hanem úgy, ahogyan otthon: egyik kézben tányérral, másikban pohárral libbennek a mosolygós Hooters-girlök a megrendelőhöz. „Megfigyelhetjük, hogy a hagyományos pincérszerepnél távolságtartás alakul ki a vendég és a kiszolgáló között, itt viszont barátságos és felszabadult a hangulat” – hangsúlyozzák a „Hooters-életérzést”.

Adta magát a kérdés, hogy a fesztelen hangulatban a férfi vendégek nem próbálnak-e a feszülő ruhát viselő felszolgálók helyzetével taperolással visszaélni.  A Hooters-vezető válasza szerint ilyen ritkán fordul elő, mert még a legnagyszájúbb vendéget is visszafogja, ha körülötte mindenki kulturáltan viselkedik. Ha viszont valaki mégis túl messzire menne, azt azonnal eltávolítják az étteremből. „A közvetlenség nem jelenti azt, hogy a pincérnőknek hagyniuk kell, hogy a pasik fogdossák őket.”

A fizetés alulmúlja a legtöbb lány várakozását. Minimálbérre lesznek a Hooters-lányok bejelentve, a borravalót azonban „egy az egyben megtarthatják”, legyen akár készpénzes, akár kártyás a fizetés. A jatt persze függ a napszaktól, a vendégektől, és persze attól is, hogy kinek jut forgalmasabb asztal, így elég kiszámíthatatlan a kézhez kapott összeg. Ezt közülünk az albérletben élők fájlalják leginkább. Amerikában ezért játékokkal döntik el, hogy kié lesz a jobb asztal aznap. A lányok papírtörlő galacsinokat dobnak el olyan messzire amennyire csak tudnak, majd tovább rúgják, és akinek így a legmesszebbre megy a „labdája”, az választ először munkaterületet.

A munkaidő kifejezetten rugalmas, ez főleg amiatt előnyös, mert a legtöbb leendő pincérnő még egyetemista, és rendszeresen órákra kell járnia. „Bárki bármikor elmehet, mindenkivel egyenlően bánunk, a feltétel annyi, hogy mindig meglegyen a meghatározott számú Hooters Girl az étteremben” – tájékoztat az eligazítónk.

„Légy mindig „camera-ready!”

Az elragadó személyiség és a jó adottságok még kevesek ahhoz, hogy valaki Hooters-lánnyá váljon, rengeteg előírásnak kell még megfelelnie. Mentorunk Hooters-pincérnőket ábrázoló plakátokon mutatja az elvárásokat. A fényképeken szereplő hölgyek, állítja, valóban így néznek ki a valóságban is, de emögött rengeteg munka áll. Itt jönnek képbe az étterem által nyújtott juttatások is: szolárium- és aerobikbérlet, fodrász, és profi sminkes tanácsok. Az egyik papírfigurán szereplő „camera-ready” kifejezést külön kiemeli. Elmondja, hogy számukra nagyon fontos, hogy a pincérnőik mindig kifogástalanul álljanak fényképezőgép elé, például ha a vendégekkel fotózkodnak.

Itt szóba kerül az is, hogy a céget többször érte támadás, amiért csak nagymellű, feltűnően dekoratív hölgyeket alkalmaznak, sőt egy újságcikket is körbeadnak ezzel kapcsolatban, azonban – mint munkafelügyelőnk hangsúlyozza – „elsősorban nem a melltartóméret, hanem a kedvesség, mosolygósság alapján válogatnak”. Persze a dekoratív külső elvárás, de a nagy cici nem feltétel ehhez. Ezek után pár percig váratnak minket. Közben megcsodálhatjuk az egyenruhában masírozó gyönyörű amerikai hölgyeket, amint a már kiválasztott lányokat viszik végig az éttermen betanítás közben. A betanuló lányok mind nagyon csinosak, kinek teltebb, kinek kevésbé nagy a melle, de mindegyiküknek ígéretes a dekoltázsa.

AP / Jae C. Hong

Ezután bevezetnek minket egy hátsó terembe, ahol egy kisebb szobában vár aegy egyéni interjú Alex Hemingway-jel, a budapesti étterem vezetőjével.  Mielőtt érkezési sorrendben bevonulnánk a magyar származású amerikai üzletember elé, beleolvashatunk a Hooters magazinba, amely jótanácsokkal látja el a leendő pincérnőket. Étkezési és edzési előírásoktól kezdve sminkelési technikákig minden megtalálható az angol nyelvű, gazdagon illusztrált kiadványban. A füzetet tilos elvinnünk. Az olvasottak alapján a csinosság nem elég, a Hooters-lányoknak további megkötéseknek kell eleget tenniük: a hajukat csak kiengedve, mindenféle hajdísz nélkül hordhatják, a rúzsuk csupán két árnyalattal lehet sötétebb az ajkuk színénél, a körmük csak természetes színű (francia, vagy halványrózsaszín lakkozású) lehet, a szemfestést sem szabad túlzásba vinniük. A sort fölött nem buggyanhat ki hurkácska, a pólóból nem villanhat ki a melltartópánt.  A tetoválásokat és a piercingeket sem tűri az étterem. A kiadvány tanácsot is ad, hogy lehet alapozóval elfedni a nem kívánatos testfestést

Ezek bagatell problémáknak tűnhetnek, de néhány lányt elrettentenek. Az egyik derékig érő hajú jelölt előre aggódik, hogy útban lesznek a leengedett tincsei munka közben, egy másik nem tudja elképzelni, hogy a natúr körömre vonatkozó rendelkezést a modell munkái miatt be tudná tartani.

„Állj fel, és forogj körbe!”

Alex személyesen választ ki minden lányt, ezért igen fontos az első benyomás. Mesélnek történeteket olyan lányról, aki táncolva vonult be a helyszínre, és olyanról is, aki kétszer sorban állt, hogy megmutassa, mennyire be akar kerülni. Ezek állítólag mind lenyűgözték az üzletembert. Mikor én kerülök sorra, az üdvözlés után Alex megmutatja a telefonján az egyik képet az önéletrajzomból, hogy megerősítsem, én szerepelek rajta. A körülbelül tíz perces interjú során nagyon közvetlenül és kedvesen viselkedik. Félig magyarul, félig angolul beszélgetünk. Arról érdeklődik, mit gondolok az étteremről, majd megdicsér rajtam néhány dolgot, például a körmöm és a szemem. A kissé provokatív kérdést – ha már a Hootersben vagyunk – nem ússza meg: „Mi a helyzet a cicikkel?” Nevet, majd közli, hogy a mellméret nem olyan lényeges, sokkal fontosabb, hogy a lány „nice” (kedves, aranyos) legyen, ő eszerint válogat. Volt olyan, gigantikus dekoltázsú hölgy, akit elküldött, mert nem viselkedett az elvártnak megfelelően, és nagyon pici mellű jelöltek is bekerültek, mert „megfogta őt a sugárzó személyiségük”.

Megkérdezi, hogy házas vagyok-e, illetve van-e barátom, és ha van, mit szól ahhoz, hogy a Hootersben szeretnék dolgozni. A tetoválások és piercingek nagyon foglalkoztatják, és kéri, hogy mutassam meg a füleimet. Kiderül, hogy a köldök és porcékszert nem tolerálja a Hooters, a fülcimpámban lévő egyszerű kristályfülbevalóm azonban tetszést arat. Egyszer csak interjú közben felállít, és kéri, hogy forogjak körbe, többször is. Elismerően bólogat, majd azzal bocsát el, hogy jelentkezni fognak, hogy a három csoport közül melyikbe kerültem be. A három csoport: „abszolút nem kell”, „pár hónap múlva behívunk”, és „gyere azonnal betanulni”.

Egyelőre azonban nem jeleztek vissza.